2014. január 17., péntek

Álomvilág a Győri Nemzeti Színházban - Beszélgetés Horváth Krisztián magántáncossal

Két évvel ezelőtt télen még művészet pártolók, balett kedvelők izgultak Horváth Krisztiánért, hogy megmentsék életét a vele történt rémisztő esemény után. A gyógyulás mindannyiunk örömére sikerült. Krisztiánnak újra tapsolhat a közönség, a Győri Nemzeti Balett előadásában, a Szentivánéji álomban is újra színpadra lép, turnékon is szerepel. Legutóbb Németországban vendégszerepeltek a La vie en Rose - Rózsaszínház című táncjátékkal, melynek főszerepét ezúttal Rupnik Károly színművész játszotta.

A Győri Nemzeti Színházban beszélgettem Horváth Krisztián magántáncossal a Győri Balett próbatermében, akinek ma és holnap este is tapsolhat a közönség, Demetrius szerepét táncolja.

A Veled történt szörnyű történés kapcsán Kiss János balett igazgató azt nyilatkozta, hogy „ egy ekkora kihagyás akár végzetes is lehet egy táncos életében”, hiszen most egy kis időt kihagytál a táncolásban. Sikerült teljesen felgyógyulnod? Honnan meríted most az erőt, energiát a tánchoz?
Nagyon gyorsan el kellett döntenem, hogy honnan tudok erőt meríteni, pozitív vagy negatív irányba szeretnék elindulni. Két hónapot kellett feküdnöm. Ahogy a mondás is szól: „ A pozitív gondolatok szülik a pozitív szavakat, a pozitív szavak pedig pozitív tetteket eredményeznek”. Azt gondolom, hogy ez volt a legfontosabb dolog, ami segített ebből a történésből kijönni. Kedves Igazgató úr mondatára reagálva, súlyos volt a sérülésem. Nyár végére már azt éreztem, hogy nem lesz ennek fizikailag maradandó visszamaradása. A történésnek lelki és szellemi következményeket is hagytak bennem. Ezalatt az idő alatt nagyon sok minden történt velem, pozitív és negatív érzés, változás egyaránt. Nagyon sokat segített nekem ez a történés abban, hogy meglássam, megtapasztaljam, hogy a jövőben mire van szükségem és mivel kell foglalkoznom.

Ahogy mesélted két hónap volt a gyógyulásos folyamat, amíg feküdnöd kellett. Változtatott ez az eset az emberekhez való hozzáállásodon?
Nagyon sok mindenben változtatott. Amikor az az időszak kezdődött, hogy vissza kell integrálódnom a betegágyból a társadalomba, akkor próbáltam tartani, hogy mindennek csak a pozitív oldalát nézzem. A negatív dolgok nagyon érzékenyen érintettek, a pozitívak pedig nagyon jól estek. Lett egy pontos, intenzív, erős határvonal kettő között. Megpróbálom az életemet úgy koordinálni, hogy nem valami ellen vagyok, hanem valamiért.

 
Fotó: Győri Nemzeti Színház

      „ A továbbiakban szeretnék továbblépni, segíteni az embereknek egy kicsit más oldalról.”

Mesélj arról egy kicsit, hogy hogyan lettél táncos!
Ez a 25. év, hogy minden reggel balettel kezdem a napomat. A Gombos Ferenc Általános iskolába jártam és első év végén felvételt nyertem Markó Iván balett iskolájába. Soha nem jutott eszembe, hogy balettoznom kellene. A bátyám, Horváth István hat évvel idősebb nálam. Édesanyám első ízben neki találta ki, hogy balettozzon, úgyhogy ő már ott volt az iskolában, amikor én elkezdtem. Abban az időben virágzott a Győri Balett, édesanyám is szerelmese volt a produktumoknak, a táncos lábú férfiaknak. Ezt a sorsot szánták a szüleink a bátyámnak és nekem is.  Emlékszem, amikor életem első balett órájára mentem, Demcsák Ottó balettművész nyitotta az ajtót. Aztán sikerek, kudarcok váltották egymást, de a sikerek mindig tovább tudtak lendíteni és nem törték meg ezt az utat. 1999-ben bekerültem a Győri Baletthez. 

Gondolom balettmesterek is jöttek-mentek…
Az iskolában két balettmesterem volt. Általános iskola végétől már próbáltak bennünket a felnőtt balettossá válás időszakára készíteni, délutánonként még pluszban is nagyon kemény tánc órák voltak. Reggel már azzal indítottuk a napot, utána tanulás, majd újra balett órák és próbák következtek.

A Győri Nemzeti Balett kezdetek óta nagyon színvonalas produkciókkal áll a publikum elé.  Pályafutásod alatt melyik eltáncolt karakterre emlékszel vissza legszívesebben?
Rengeteg ilyen van, most hírtelen eszembe jutottak a negatív dolgok is, amikor nem mindig áll közel az emberhez az a jelmez, az a smink, az a karakter, az a zene vagy az a koreográfia, amit el kell táncolni. Határozott személyiség vagyok és ilyenkor bele kell kényszerülni, átgondolni, átérezni egy karaktert. Ez meglehetősen nehéz, de ez a dolgom. Előadóművész vagyok. A legpozitívabb emlékem, biztos sokan emlékeznek rá, a Győri Balett 30. évadában volt. Egy általam nagyon tisztelt koreográfus koreográfiája volt, Nobert North: Halál és lányka. Ennek főszerepét is megkaphattam, valamint a karban is nagyon jól éreztem magam. Egy boldog évad volt. Ennek az előadásnak a második felvonásában a Kakas című produkció olasz zenére óriási élmény volt. Boldog vagyok ezekkel a darabokkal, mert felejthetetlen, boldog pillanatokat tölthettem és tölthetek el a színpadon.

Milyen tervekkel dolgozol 2013/2014-es évadban? Mik  a fő feladatok?
Az első időszak, az a két-három hónap a saját egészségem felépítése volt. Utána következett a társadalomba való visszailleszkedés, ami azt gondolom, hogy egészen jól sikerült. A mostani időszak úgy gondolom a legnehezebb, a munkába való visszaintegrálódás, ami egy kicsit nehezebben ment. Nem feltétlenül fizikai okokból, hanem rengeteg új gondolatom és ötletem jött. Ebben az évadban meg kell próbálkoznom azzal, ami az én saját utam. 33 éves vagyok, nekem most kezdődik az életemnek az a szakasza, amikor én választhatok, hogy mit szeretnék még csinálni. Óriási izgalommal tölt el, hogy nagyjából már látom ezt az irányt, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Amit elkezdtem előtte, szeretném befejezni, még 10 évem van a profi balett táncos pályafutásomból. Mellette viszont szeretnék más dolgokkal is foglalkozni.

Tartasz képzést „Felnőtt balett” címmel. Milyen visszajelzéseid vannak a csoportból? Mi volt a célod ezzel a foglalkozással?
Fura volt a kezdet.  Az egész úgy indult, tudni kell rólam, hogy többféle dolgot is tanítok. Van egy pici kis tanítványom, akit felkészítettem a Győri Tánc-és Képzőművészeti Iskolába a felvételire. Az ő édesanyja dobta fel ezt a labdát, hogy mi lenne, ha csinálnék Győrben egy felnőtt balettet. Megszellőztettem ezt az információt, örömmel belevágtam és a legnagyobb meglepetésemre meglehetősen nagy sikere van.  Rendkívül pozitív visszajelzéseket kapok, nagyon szeretem, hogy van egy könnyed légkör, nem kell balett versenyre és felvételire készülni, hanem tényleg el lehetünk foglalva azzal, hogy megtaláljuk önmagunkat testünkkel, lelkünkkel. Előtte van egy kis bemelegítés is és az egész idő alatt zongorakíséretet is kapunk hozzá.

Melyik táncos szerep hozott olyan pluszt az életedbe, ami megváltoztatta a világhoz való hozzáállásodat a tanulása folyamán vagy az elsajátításuk közben?
Jó a kérdés! Van ilyen, méghozzá a balettben ez a legalapvetőbb és a legegyszerűbb mozdulat, első pozíciónak nevezzük. Ilyenkor a térdek kifelé fordulnak, a sarkak pedig úgy érintkeznek egymással, hogy mindkét lábfej kifelé fordul, törekedve arra, hogy szinte teljesen egyenesbe kerüljenek. Először nehezen ment nekem ez a  mozdulat, úgy gondolom az izületeim nem feltétlenül erre születtek. Ez az egész megváltoztatta az egész hozzáállásomat, mint ember, mint táncos az egész világhoz. A mai napig gondolkozok ezen, hogy milyen okai lehetnek és mi ebből a kiút.

Ha felléphetnél más világhírű balett társulattal, melyik lenne az?
Nagyon sok kiváló, frenetikus tánctársulat van a világon. Most az én egyik kedvencem egy londoni tánctársulat. Ők nem balettel foglalkoznak, hanem inkább kortárs tánc vonalon tevékenykednek. Hofes Seffer Dance Company a nevük. Szívesen kipróbálnám azt a gondolatmenetet és azt a filozófiát, amit ők alkalmaznak. Rengeteg olyan koreográfia van még, amit szívesen eltáncolnék, mielőtt abba kellene hagynom ezt a szép szakmát, hivatást.

25 éve táncolsz. A táncművészet mestere vagy. A mesterségbeli tudást hogy tudod a jövőben hasznosítani, ha majd már nem táncolhatsz ilyen aktívan, mint most?
Nagyjából megszületett a gondolatomban, hogy mi felé szeretnék orientálódni, de továbbra sem szeretnék az előadóművészettől, a színháztól távol kerülni. Ez az a világ, ahova beleszülettem, ez a világ, ahol élek, jól érzem itt magam. A továbbiakban szeretnék továbblépni, segíteni az embereknek egy kicsit más oldalról.

Örülök a beszélgetésnek, köszönöm! 
Én is köszönöm!