Egy igazi banzáj története a millennium korából - Úri muri premier a Nemzeti Ünnepen

Március 15-én mutatta be a Győri Nemzeti Színház társulata, Móricz Zsigmond: Úri muri-ját.

A regényt 86 évvel ezelőtt, 1928-ban írta meg Móricz. A magyar irodalom egyik leghíresebb, emblematikus történeteként tarják számon. A történet szerint az alkoholban, tehetetlenségben tobzódó férfiak azt várják a nőktől, hogy megmentsék őket... -De gőgös módon kizárják őket, képtelenek meghallgatni a nőket, inkább az önpusztítást választják. - nyilatkozta az egyik győri hettilapnak a Kossuth-díjas rendező, Bezerédi Zoltán.

Az mű színpadra alkalmazása is Bezerédi Zoltánnak köszönhető, melyet már más színház is műsorára tűzött.

Az előadás hangulatát a korhoz illő autentikus népzenére alapozták. Egészen különleges közép-magyarországi dalokat válogattak a darab alkotói. Különleges kocsmazene hangzik el a színdarabban.

Az előadás szereposztása is izgalmas, hiszen a fél társulat szerepet kapott Móricz Zsigmond művében.

Írta: Csobay Dániel

Fotó: Orosz Sándor

Szina Kinga -Csankó Zoltán

Az Úri muri- val  Móricz nem temeti  a dzsentri  korszakot hazánkban,  sokkal inkább arra figyelmeztet, hogy a magyar társadalom elpusztul, ha nem talál vissza a helyes útra.
Egy hőst akar az emberek elé állítani Szakhmáry Zoltán képében, aki majd haladó gondolkodásával példaképül szolgálhat a dzsentrik számára.

A millennium kori Alföldön megáll az élet. Az emberek semmittevéssel vagy épp dorbézolással, mulatozással töltik el napjaikat.  Ezzel szemben Szathmáry fejődésre törekszik és igyekszik meghonosítani a belterjes gazdálkodást saját földjén.

Fotó: Orosz  Sándor

A mű úgy meséli el 4 nap történéseit, hogy közben nincs konkrét cselekmény:
Megtudjuk, hogy a főhős kettős életet él, akárcsak Jókai „aranyembere”.
A városban felesége van, aki próbálja visszafogni férje modernizációs törekvéseit és figyelmét mag felé fordítani. 
Míg a birtokán kialakított tündérkertjén titkos szeretője várja, a fiatal parasztlány, Rozi.

Zoltán kastélya erős kontrasztot alkot Csörgö Csuri nyomorlakjával, ahol mindössze 3 kis vályogház álldogál. 

Azonban Szathmáry egyre nagyobb problémákkal küzd. Fojtogatja a pénzügyi válság és a magánéletében felszínre törő gondok mindinkább az öngyilkosság felé sodorják. 

Az utolsó éjszakára a hős is feladja a harcot. Kezdetét veszi egy végtelenségbe nyúló dorbézolás, mely során a szereplők életének tragédiái tárulnak elénk. Mindenki egyszerre mulat Zoltán tanyáján és szenved saját kudarcaitól.

Móricz jellegzetes alakja, a vívódó hős, itt nem talál más megoldást, mint elmenekülni sorsa elől.
Végül már nem hallatszik a dínomdánom, csak egy dalocska: „Ég a kunyhó, ropog a nád”.

Írta: Kamocsai Rita - Czuczor Gergely Gimnázium

Fotó: Molnár György

Bezerédi Zoltán rendezés közben

Fotó: Orosz Sándor

Fotó: Internet - Bezerédi Zoltán, Kossuth-díjas rendező

Szereplők:

Szakhmáry Zoltán	CSANKÓ ZOLTÁN
Rhédey Eszter, a felesége	SZINA KINGA
Csörgheő Csuli	SÁRKÖZI JÓZSEF
Ágnes, a felesége	MOLNÁR JUDIT
Szabó Rozália	MENCZEL ANDREA
Zsellyei Balogh Ábel, ezredes	MASZLAY ISTVÁN
Lekenczey Muki	UNGVÁRI ISTVÁN
Borbíró Gyula	TÖRÖK ANDRÁS
Igazmondó Pista	POSONYI TAKÁCS LÁSZLÓ
Levkovits, zsidó	RUPNIK KÁROLY
Dobokai	PÖRNECZI ATTILA
Kudora	MOHÁCSI ATTILA
Malmosy	VENCZEL-KOVÁCS ZOLTÁN
Fancsali szomszéd	SZILÁGYI ISTVÁN
Borbély Zsiga, patikus	JÁGER ANDRÁS
Józsi, pincér	FEHÉR ÁKOS
Mérnök	SZIKRA JÓZSEF
András	PINGICZER CSABA
Márton	KLINGA PÉTER
Cigányasszony	JANISCH ÉVA
	KISZNER-BODÓ OLGA
	SÍK FRIDA
Kubikus vezér	ÁTS GYULA
Wágner Adolf	LACZÓ ISTVÁN
Szakhmáry Évike	NÉMETH FLÓRA TISZTTARTÓ TÜNDE
Szakhmáry Jánoska	KOVÁCS ÁRMIN PONGRÁCZ BARNABÁS

A premier előtt Keleti Éva Balázs Béla-díjas fotográfus kiállítását nyitotta meg Forgács Péter, a Győri Nemzeti Színház igazgatója, a színház csillár-szintjén 18.30 perckor. A megnyitón maga a fotográfus, Keleti Éva is szólt néhány gondolatot az érdeklődőkhöz. A premiert a Kossuth-díjas Bezerédi Zoltán színész, rendező is megtisztelte jelenlétével.

Írta: Csobay Dániel

Fotó: Csobay Dániel