2014. március 15., szombat

„Magyar Marseille”, avagy Győr 1848 tavaszán



Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékezve érdemes megemlékeznünk a küzdelem győri eseményeiről is. Immár 166-szor emlékezünk meg erről a napról.
(E bejegyzés csak 1848 tavaszának győri történéseiről szól. A város a későbbiekben is fontos szerepet játszott a szabadságharcban, ennek bemutatása majd későbbi bejegyzések témája lehet!)

A forradalom győri eseményeinek előzményeként érdemes kiemelni, hogy a városban létrejött egy a reformtörekvéseket képviselő csoport, akik a „győri tízek” néven váltak ismertté. Vezetőjük Lukács Sándor volt. Március 4-én a színházi előadás szünetében Lukács felolvasta Kossuth Lajos előző napon a pozsonyi országgyűlésen elhangzott, a reformok szükségességét sürgető híres felirati beszédét.
A bécsi forradalom hírére március 14-én Pozsonyban a főrendek elfogadták Kossuth felirati javaslatát. Március 15-én Lukács Sándor a győri Széchenyi téren tartott beszédet 1000-1500 ember előtt. Beszédében bejelentette, hogy delegáció ment Bécsbe a királyhoz az országgyűlés által elfogadott reformkövetelések átadására. Kifejezte bizakodását is, hogy Magyarországon nemsokára a szabadság és egyenlőség fog uralkodni. Este a város lakói házaikat sorra kivilágították. Nyolc órakor Lukács Sándor újra beszédet tartott a Széchenyi téren, ezután fáklyás felvonulás indult a városban több ezer résztvevővel. A felvonulás Lukács szónoklatával zárult éjféltájt.
Másnap a város lakói nemzeti szalaggal jelentek meg az utcán, Lukács pedig Pozsonyba ment, ott várva a király válaszát az országgyűlés határozataira. A király a bécsi és pesti forradalmi események hatására kénytelen volt elfogadni a követeléseket, és Batthyány Lajost megbízást kapott kormányalakításra. Lukács elégedetten tért haza Győrbe, ahol március 19-én Magyarok figyeljetek címmel röpiratot tett közzé, melyben kifejezte a polgári átalakulás békés és gyors megvalósulásába, a választójog kiszélesítésébe vetett hitét.
A reformokért való küzdelemből a Győri Királyi Akadémia diákjai is kivették a részüket, március 23-án az oktatás korszerűsítésére vonatkozó követeléseket tettek közzé. Az egyház részéről is többen aktívan támogatták a forradalmat, így Rónay Jácint bencés paptanár, és Haubner Máté, győri evangélikus püspök. Létrejött a győri nemzetőrség is Zichy Ottó vezetésével, tagjainak száma rövid idő alatt már az 1000 főt is meghaladja. Az egyenruhákat a költségtakarékosság jegyében a győri lányok varrták, a fegyvereket azonban az akkor még békés viszonyoknak megfelelően Ausztriából vásárlásokkal tudták beszerezni.
Április 1-jén este Lukács Sándor ismét nagy hatású beszédet tartott a Széchenyi téren, becslések szerint 6-8000 ember előtt. Beszédében beszámolt a pozsonyi hírekről, a törvények várható szentesítéséről. Rónay Jácint ezt követően a pesti nemzeti őrsereg hálaimáját mondta el, ebben hálát adva Istennek, hogy a forradalom vér nélkül győzhetett. A győri nemzetőrök ezt követően Pozsonyba mentek, ahol impozáns felvonulást rendeztek a forradalmi vívmányok melletti kiállásukat demonstrálva. Egészen a törvények április 11-ei szentesítéséig Pozsonyban maradtak, jelenlétükkel igyekezve befolyásolni az ügyek menetét.
Győrt 1848 tavaszán a kortársak a polgári átalakulás és a nemzeti függetlenség melletti bátor kiállásáért „magyar Marseille” kitüntető névvel illették. Legyünk mi is büszkék a szabadságért, és a polgári átalakulásért 1848-ban harcoló győriekre! 

Írta: Kauker Bálint