2014. augusztus 30., szombat

Győrben búcsúztatta a nyarat a Scarlet Camels



Fergeteges nyárbúcsúztató koncerteket tartott pénteken és szombaton a The Scarlet Camels együttes. A négy fiatal pénteken Győrött, szombaton pedig a Lajta-folyó partján fekvő Mosonmagyaróváron örvendeztette meg muzsikájával a hallgatóságot. Az együttes egyetlen lány tagjával, Szenderák Júliával beszélgettem.


Mit jelent számodra a zene, zenélés?
Sz.J.: Kicsi korom óta nagyon sokat jelent nekem és rengeteget köszönhetek neki. Szerintem akkor fertőződtem meg igazán, amikor apával a Hobo Blues Band „Vadászat” című albumát hallgattuk nagyon sokat. Imádtam. A „Mesél az erdő” volt a kedvencem. Jó érzéssel tölt el, amikor visszaemlékezem, ahogy az akkor még magas, kislányos hangommal apával együtt énekeltem, neki pedig nagyon mély énekhangja van. Nagycsoportos koromban kezdtem el zeneiskolába járni egy barátom miatt. Most már a 12. évemet fogom kezdeni ott. Hálás lehetek és szerencsésnek mondhatom magam, mert mindig a lehető legjobb tanárokat fogtam ki. Hegedülni kezdtem el 2. osztályos koromban. Tündéri volt a tanárnőm. Pár éve pedig (még) zongorázni is tanulok. Ennél a hangszernél eddig minden évben más tanárom volt, ami azért elég vicces. Eleinte nagyon nem szerettem, amikor hegedűből mindig más tanárom volt. Ám most a zongoránál örülök neki, mert mindenkitől mást tanulhatok más szemléletből. Az első zongoratanárom nagyon vicces, kedves és közvetlen volt és emellett még most is szuper zenész. A zenei ízlésem nagyon furán alakult, eleinte csak komolyzenét hallgattam. Aztán teljes pálfordulatom volt és akkor csak metál és rock szólt. Szélsőséges vagyok mindig mindenben, és ebben is az voltam. Aztán szépen lassan elkezdtem hallani a zenét is és nem csak a hangokat a dalban. Mondhatnám, hogy kinyílt a szemem, de inkább a fülemre igaz ez. Minden zene, amit hallgatni szoktam valamilyen különleges érzést vagy emléket hordoz magával. Sokáig nagy kedvencem volt a Nightwish, a legimádottabb dalom tőlük a Song of Myself. Nagyon régen nem hallgattam őket és múltkor, amikor utaztunk haza a Balatonról véletlenül bekapcsoltam a telefonom a Song of Myself -et. A hideg futkosott a hátamon és folytak a könnyeim miatta… Annyi különleges, furcsa emlék köt ahhoz a dalhoz. Kicsit olyan, mintha rólam is szólna, bár ez elcsépelt duma, de tényleg így érzem. Minden egyes pillanat és emlék eszembe jutott arról, amikor ezt a számot hallgattam és énekeltem. Felfoghatatlanul sok érzés kavargott bennem, pedig csak egy dal szólt.
 
Mostanában mit hallgatsz a legszívesebben?
A Red Hot Chili Peppers -re vagyok teljesen rákattanva. 
Fotó: Csobay Dániel
Hatalmas értéket képvisel a zenéjük, hihetetlenül különleges és mindig van a hangulatomhoz illő dal, amit meghallgathatok tőlük. Mit jelent nekem a zene? Talán az életemet, talán többet. El sem tudom képzelni, hogy eltelhet-e úgy nap, hogy nem zenélek. Legalább egy akkordot le kell húznom a gitáron, leütni egy hangot a zongorán ahhoz, hogy teljes legyen a napom. A zene csodákra képes. Megnyugtatja az embert. Sok galibából húzott már vissza a valóságomba. Nem is olyan régen, egy pár hónapja mikor este megérkeztünk a Balatonhoz az első dolgom az volt, hogy az öcsém rollerével elvágtattam a legközelebbi üres strandhoz. Nagyon rossz lelkiállapotban voltam akkor, egyszerűen még az átlagosnál is jobban meg voltam kavarodva. A parton levágtam a rollert a fűbe, ledobtam a kabátom, a zakóm, a sálam, pedig fújt a szél és hideg is volt. Kiálltam a víz széléhez és akkor kiszakadt belőlem minden. Több mint 50 percen keresztül teli torokból énekeltem. Csodálatos volt, ahogy tisztult ki az elmém. Mintha a szokatlanul nagy hullámokat verő Balaton érezné a fájdalmamat és az énekem ritmusára és érzéseire lenne ennyire felzaklatva. Gyönyörű volt a hullámzó víz, a kivilágított Badacsony, a körülöttem levő sötétség. Mintha a semmi közepén lettem volna, az én kis szigetemen, a világomban, ahová nem jöhet utánam semmilyen negatív érzés. Aztán visszavettem a kabátom, visszaindultam a nyaralóba, egy teljesen kitisztult elmével.

Mikor és milyen céllal alapítottátok az együttest?
A mostani felállás november elején alakult, de a zenekar megalapításának kezdetei kicsit régebbre nyúlnak vissza. Tavaly nyáron még egy másik csapatban énekeltem, amivel nem tudtunk próbálni, mert nem volt dobosunk. Így kétségbeesetten kerestem egy dobost és akkor találtam rá Ákosra. Nagyon tehetséges srácnak gondolom és hihetetlenül örültem, hogy igent mondott. De sajnos azzal a csapattal valahogy nem sikerültek a dolgok… Utána Ákos kitalálta, hogy kellene otthon, Mosonmagyaróváron csinálni egy zenekart. Beleegyeztem, de miután a gitáros nem jött el egy próbára sem, kicsit elkeseredtem, azt hittem nem lesz az egészből semmi. Azután találkoztam egy nagyon régi barátnőmmel, aki ajánlott nekem egy srácot, hogy ő tud gitározni. Vele futott a zenekar egy ideig, de október végén személyes okok miatt kilépett a bandából. Falra tudtam volna mászni a helyzettől, nem találtam senkit, aki ne lett volna foglalt. Aztán szomorúan a padomra borultam és próbáltam lenyugodni. Akkor odajött hozzám egyik barátnőm és faggatott. Amikor panaszkodtam neki, hogy nem találunk gitárost csak kikerekedett a szeme és annyit mondott: „Miért nem szóltál hamarabb, a bátyám zenekart keres!” El se tudtam hinni, ismertem már a bátyját előtte, de nem gondoltam volna, hogy ilyesmikben gondolkozik.

Ezek után milyen volt az első próba?
Nagyon fura volt így hárman! Márk jóval tapasztaltabb zenekarok terén, mint mi Ákossal. Fogalmam sem volt, mit kellene kezdeni ezzel a helyzettel, csak nagyon boldog voltam, mert végre úgy tűnt, hogy sikerül. Aztán Márk megkérdezte, hogy mi lenne, ha hozna basszusgitárost. El se tudtam hinni, igazi zenekar leszünk, dobossal, basszerossal, gitárossal! És hogy milyen céllal alakultunk? Fogalmam sem volt róla, hogyan kell egy zenekarban énekelni, de mindig is ezt szerettem volna és tessék, most sikerült. Három hihetetlen tehetséges sráccal vagyok egy bandában, jobbat el se lehetne képzelni.

Ezek szerint baráti társaság is a  zenekar?
Az a jó, ha a zenekar az ember második családja. Vitákkal, kibékülésekkel, jobb és rosszabb napokkal. Így teljes. Valamin mindig össze kell kapni, mert ha nem így lenne, akkor az csak azt jelentené, hogy nem akarjuk megoldani a problémákat. Azok meg mindig vannak, mert nem mehet mindig minden elsőre úgy, ahogy kéne.

Honnan ered az együttes neve?
Erről inkább Soma, a basszusgitárosunk tudna többet mesélni. Kitaláltuk, hogy a régi nevünk nem jó, mert olyan semmilyen, erőltetett. Elkezdtek ötletelni, hogy mi legyen az új. Soma kitalálta, hogy legyünk Camels. Kiderült, hogy már volt olyan zenekar. Utána nem sokkal kitalálta, hogy legyünk Scarlett, mert az szép női név, - amit ő egyébként kicsit máshogy fogalmazott meg. Végül Márk rakta össze, hogy írjuk a „Scarlett”- et csak egy „t”-vel, így skarlátot jelent Összepakolta a két szót és így lettünk Scarlet Camels, ami magyarul annyit jelent, hogy skarlát tevék.

Milyen tematika szerint válogatjátok a számokat és építitek fel a koncerteket?
Sz.J.: Márk és Soma szokta összeállítani a dalok sorrendjét úgy, hogy mindenkinek jó legyen. Kilogikázzák, hogyan tetszene a közönségnek is a sorrend. A dalválogatásra nem nagyon tudok mit mondani, nincs igazi rendszere.
 
Melyik a kedvenc dalotok a repertoárból?
Úgy gondolom, hogy talán mindegyikünk nevében beszélhetnék. A Red Hot Chili Peppers-től a „By the way” és Maroon 5- tól a „This love” című dalok.

Az tiszta lett már bennetek, hogy ki a célközönségetek?
Minden rajongónk és leendő rajongónk. Erről még sose beszéltünk és én sem gondolkoztam rajta.

Fiúk, nektek bármilyen hozzáfűznivalótok a hallottakhoz?
Hajszán Ákos (dobos): Számomra a zene és a zenekarunk a legfontosabb. Amikor tudok zenélek. Örülök, ha minél többet próbálhatunk.  S bár most csőszerelőnek tanulok, de utána leérettségizek és elmegyek zenetanárnak. Így, hogy 2 éves koromban a nagyi alumínium táljain kezdtem dobolni és most meg a minőségi hangszerig jutottam, el sem tudnám képzelni a zene nélkül az életem. Hála istennek a családom ebben rendszeresen és odaadóan támogat.

Surányi Soma (basszusgitáros): Nem tudnék meglenni zene nélkül. Elég nagy összhang van én és a zene között. Az a legjobb benne, hogy mindent kifejezhetek vele. Ha kedvenc dalt kellene választanom, akkor azt csak a magam nevében tudom mondani. Nekem egyértelműen a „Red Hot Chili Peppers” számok a kedvencek, van bennük kihívás és azok által még jobban bele tudom élni magam a zenébe. 

Köszönöm a beszélgetést! 

Fotó: Csobay Dániel