2014. október 22., szerda

Képzőművészeti kiállítás a győri Apáczai Karon


Tegnap nyílt meg Balogh István festőművész, Borbély Károly festőművész és Szunyogh László DLA szobrászművész, a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Kara oktatóinak kiállítása Győrben az egyetem Apáczai Karán. A kiállítást Dr. Szabó Péter a  Nyugat-magyarországi Egyetem dékánja és Dr. Lukácsi Zoltán a győri Hittudományi Főiskola rektora nyitották meg.

A kiállításról Szunyogh László DLA szobrászművésszel beszélgettem.
 
Kettő festőművész és egy szobrászművész „ Ég és Föld között” kiállítása nyílik. Mi a kiállítás apropója?
Ennek a kiállításnak az apropója, hogy idén október 21-22-én rendezik meg iskolánkban az Apáczai Napokat, ami a hagyományos, tudományos konferenciája a Karnak. Ezen a rendezvényen minden évben szoktunk prezentálni. Idén a szokásos művészeti szekció elmarad, helyette a műveinkkel mutatkozunk be. Ez a publikációnk, amivel hozzájárulunk a konferenciához.

Hogy látod, a képzőművészeti alkotásoknak milyen szerepe van a mai társadalomban? Mennyire befogadóak a mai emberek?
Ez egy nagyon nehéz kérdés. A nézők szemszögéből nehezebben tudom megítélni, hogy milyennek látják a munkáimat. Marcaliból hoztam ide az alkotásaimat az ottani kiállításomról, ahol azt a visszajelzést kaptam tetszettek az alkotásaim. Nemrég nyílt Szentendrén a III. Szobrászati Biennálé, ami a magyar kortárs szobrászatnak a seregszemléje. Mivel ez a kiállítás már a harmadik állomását éri meg, úgy tűnik, hogy erre is van igény és érdeklődés.
Egy nagyon-nagy kitüntetés ért engem, amire büszke vagyok. Budapesten, a Magyar Képző-és Iparművészek Szövetségében van egy Érem Szakosztályunk, ami a kortárs éremművészet törekvéseit jeleníti meg. A Szövetséggel minden évben bemutatkozunk, hogy mivel foglalkozunk, miket csinálunk. Ide elvittem három éremplasztikámat. Utólag értesültem, hogy megkaptam a Ligeti Erika-díjat. Ezt a díjat minden évben annak az embernek ítélik oda, akit a szakma erre érdemesnek tart. Idén én kaphattam meg, melynek nagyon örültem.

Szívből gratulálok a díjhoz!

Ez a díj azért nagyon kedves nekem, mert kollégáktól kaptam és titkos szavazással. Ennél nagyobb elismerést nem is tudok elképzelni. A saját, belső szakmai köreimből kaptam ezt az elismerést.
Összességében úgy gondolom, hogy van igény a művészetre, szerencsére.

Milyen tematika szerint raktátok fel a kiállítást?
Nagyon jó a kérdés, nagyon köszönöm. Ez a kiállítás úgy született meg, hogy a témakör a szakralitás legyen. Olyan műveinket válogattuk össze, ami a hitnek az ünnepélyességével függ össze, ezért kollégáimmal olyan alkotásokat hoztunk be, ami nem a mindennapokra, hanem a transzcendensre összpontosít. Valami olyanra, ami a hétköznapok valóságát meghaladja, azon fölülemel bennünket. Ezért is lett az a címe a kiállításnak, hogy „ Ég és Föld között”. Ezért láthatsz például angyalt is a kiállított munkák között. Borbély Károly kollégám készített egy nagyméretű Szent László képet, valamint hátárok menti, faluszéli bádogkrisztus képet rakott ki, ami úgyszintén a szakralitással függ össze. Balogh István kollégám egy monumentális Angyali üdvözletet hozott a kiállításra.

Mi jellemzi az alkotásaidat leginkább szobrászművészeti szempontból?
Köszönöm a kérdést! Szeretnék egy kicsit visszautalni a transzcendens fogalmához. Az ember azt keresi, hogy mi a célja és küldetése a hétköznapi létben. Igazából a kiállított munkáim erre keresik a választ. Ha olyan dolgokra keressük a választ, melyek nem mindennaposak, akkor a megformálás sem lehet mindennapos. Arra törekedtem, hogy nagyon tömören belefoglaljam az alkotásba a mondanivalóját, amit ki szeretnék vele fejezni. Szeretek redukálni. Nem a szokványos naturális formákat használom. Biztos megfigyelted, valamelyik figurának csak egy lába van. A lábakat egyetlen oszloppá tömörítettem. A „figura rúddal” című alkotásban a test egy háromszögjelzéssel jelenik meg, két keze pedig egy csomóban össze van fogva. Kiállításunk címéről eszembe jutott egy klasszikus magyar szobrász, Ferenczy Béni mondása: „Az ember félig állati és félig isteni lény.”

Melyik alkotásod áll a legközelebb szívedhez?
Nagyon nehéz kérdés, mert mindegyik munka kedvenc, addig, amíg készítem, de amikor már megcsináltam, akkor már csak az a kedvenc, amit még el sem készítettem. Az a vonzó számomra, hogy milyen új kihívásnak tudok megfelelni. Ha mégis választanom kell, akkor a    „Pár sugárral” című szobrom. Itt egy emberi pár van összeforrva, akik teljesen egyek. Azért fontos számomra ez az alkotásom, mert mindent bele tudtam sűríteni, amit eddig gondoltam a nő-férfi kapcsolatról és az elmúlásról. Korábbi munkáimban a férfi-nő kapcsolat jelent meg általában. Ebben benne van a transzcendencia iránti igény is. Ugyanis az ember azt reméli, hogy a földi létezése az élete végével nem zárul le, hanem van egy lépcső, egy átlépés. Ezt nem tudhatjuk, csak reméljük.

Mennyi idő alatt készíted el egy alkotásodat? Hogyan kell elképzelni az alkotási folyamatot?
Az ötletet papírra vetem először, firkálni, rajzolgatni szoktam. A vázlat mellé mindig írok dátumot. Aztán hagyom kicsit érlelődni őket a fiókomban. Ha van olyan firkám, akár 10 év elteltével is előveszem. Nagyon hosszan érlelem a munkáimat. Biztos nem a divatot akarom követni, ebből is látszik… Most már többnyire viaszból dolgozom. Rézdrótból vázat építek, viaszformákat gyúrok, amelyeket rámintázom a vázra. A kész szobrot elviszem a bronzöntőhöz, aki kerámiaformába foglalja a szobrot. A kerámiaformát kiégetve a viasz elillan és a viasz helyére beöntik a bronz szobrot. Ezt viaszveszejtéses technikának hívjuk. Az öntés eltart akár egy hónapig is, a nyers öntvényt csiszolom, színezem, patinázom. Így hívódik elő a szobor végső alakja.

Köszönöm a beszélgetést!

A kiállítást december 19.-ig tekinthetik meg a kedves érdeklődők a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Karának főépületében a IV. emeleten.

Az interjút Csobay Dániel készítette.



Fotó: Csobay Dániel

Fotó: Csobay Dániel

Fotó: Csobay Dániel

Fotó: Cs. J.