2014. november 7., péntek

Megérintő szavak a szerkesztőtől- Beszélgetés Werner Krisztina újságíróval



Néhány évvel ezelőtt Werner Krisztina újságíró tanított meg az újságírás fortélyaira. Büszke vagyok arra, hogy tőle tanulhattam. Nem titok az sem, hogy az újságírói szakmából példaképemnek tekintem. Nap, mint nap érdeklődéssel nyitom fel a Kisalföld lapjait és olvasom el riportjait, izgalmas írásait. Ezért is még nagyobb öröm, amikor kezembe foghatom érdekes emberekkel készült beszélgetéseit a „Megérintő szavak” című könyvben, immáron második kötetével együtt.

Werner Krisztina 1993 óta munkatársa a Kisalföld Napilapnak.

„…az emberi kapcsolatok beszélgetéssel kezdődnek. Ahogyan a hívogató napfényre egy virág bontogatja a szirmait és mutat meg magából egyre több szépséget, úgy szavakkal is – minél mélyebben tekinthetünk lelkébe, szívébe – színesebbé rajzolható az ember portréja.” –                  Werner Krisztina
 
Mindig újságíró szerettél volna lenni?
Soha nem szerettem volna újságíró lenni, mert számomra az újságírás misztikus és elérhetetlennek tűnő szakma volt. Még kazinczys diákként lettem a színház szerelmese és vártam azokat a szombat reggeli Kisalföldeket, amikben már a premier másnapján - merthogy akkoriban pénteken voltak a premierek - Pió Márta megírta a kritikát. Az újságírás szerintem ma is kissé misztikus hivatásnak tűnik, bár az internet megjelenésével meglehetősen felhígult a szakma. Szeretném azt hinni, hogy a közéleti napilapos újságírás még tudja őrizni a szakma méltóságát és rangját.

Említetted, hogy számodra "misztikus hivatásnak tűnik az újságírás!" A mai hétköznapokban néhány mondatba vagy szavakba öntve, hogyan tudnád jellemezni az újságírást? Mik a legfontosabb ismérvei? 
A sajtó legfontosabb ismérve a klasszikusan értelmezésben, hogy szabad. Ez azt is jelenti, hogy van benne annyi szakmai potenciál, hogy a piacon úgy tud megjelenni, hogy ne legyen szüksége olyan pénzügyi mankókra, amit a politikai tesz a hóna alá. A jó közéleti sajtó – amit azért emelek ki, mert ebben élek-  önerejéből is piacképes tud lenni ha függetlenül tájékoztat és igényesen szórakoztat. A közvéleményt csak ideig-óráig lehet átverni. Hosszú távon - mint mindenben -, az újságírásnál is a korrektségre, az őszinteségre, a hitelességre és a közvetlen hangra lehet építkezni.
Kiket tekintesz mestereidnek? Úgy, ahogy egyik mesteremnek én tartalak téged!
Nem önelégültség miatt nem tudok megnevezni senkit, hanem mert nem ezt tanultam. Egy gyakornoki hirdetésre jelentkeztem, ott megfeleltem, de ennek már több, mint húsz éve. Hatottak rám emberek, mert a munkám kapcsán nagyon sok kiváló emberrel találkoztam. A találkozásokat az idő foglalja keretbe és lesznek az elmúlással felbecsülhetetlen értékek. Ha valakit nevesíthetek, az Szabó Magda, akitől több levelet is őrzök. Most le is emeltem őket a könyvespolcról és ezt találtam 1994-ből: "Amit Isten adott, bírd örömmel és felelősséggel, el nem képzeled, mekkora szükség van a mi szakmánkban tisztességes, nagytehetség és jellemes kritikusokra, elemzőkre, esztétákra. Az leszel, ami akarsz lenni Gyermekem... " Azért nem idézem tovább, mert hólyagságnak hatna.

Említetted, hogy eredetileg nem ezt a szakmát tanultad. Mi az eredeti végzettséged?
Tanítói végzettségem van.

Mit jelentenek számodra a díjak, elismerések?                                                              
A díjak olyannyira semmit, hogy fogalmam sincs, mikor miket kaptam. Mindig a legutolsóra emlékszem - egy ideig -, ezt idén kaptam a Magyar Sajtó Napján, a Kisalföld aranytolla. Azokat az elismeréseket tartom sokra, amit olvasóktól kapok. A mai követelődző világban nagy ajándék, ha valaki megtalál a szerkesztőségi telefonon és megköszöni, ami írtam, bepötyög egy sms-t, vagy ír egy e-mailt.

Sok közéleti személlyel készítettél interjút. Kivel volt a legemlékezetesebb beszélgetésed?
Minden úgynevezett "nagyinterjúm" emlékezetes, hiszen ezeket a beszélgetéseket én kezdeményezem. Nyitott vagyok mások gondolataira és megtisztel, ha ezeket megosztják velem. Az egyik emlékezetes beszélgetésem, mikor páros interjút készítettem Portisch Lajos sakk nagymesterrel és Vízy E. Szilveszterrel, a Magyar Tudományos Akadémia elnökével. Alapból szeretem az okos férfiakat, nade, hogy az ország két zseniális koponyájával beszélgessek egyszerre, ez nem volt szokványos agytorna.

Ha Werner Krisztina nem dolgozol, nincs toll a kezedben, nem szerkesztesz, mivel foglalkozol legszívesebben szabadidődben?

Talán az előbbiekhez is kapcsolhatom a választ, mert a magánéletben is az értékes emberi kapcsolatokat tartom a legtöbbre. Ez az egyetlen luxus az életemben: csak az igaz, őszinte, szerethető embereket engedem magamhoz közel. Kevés szabadidőm van, ezért a hamis emberi játszmákra nem tudok energiát pocsékolni. Egy ember sikerét, számomra nem a bankszámláján lapító számok adják, hanem az emberi kapcsolatainak a minősége. A jóemberekkel megélt közös élményekből töltekezem.


A Megérintő szavak II. kötetébe a következő személyekkel készült interjúja: Bán Miklós, Bárdos András, D. Tóth Kriszta, Fábián György, Frei Tamás, Kepes András, Keszei L. András, Fülöp Péter, Lackfi János, Réti Attila, Szabó Béla, Szentmihályi Szabó Péter, Szentmiklósi Lilla, Weiszer Alinda és Villányi László. 

Megtisztelő, hogy szerepet cseréltünk és megtudhattunk Rólad is rengeteg értékes dolgot. További eredményes munkát kívánok!

Köszönöm!  


Idén, a XIV. Győri Könyvszalonon Werner Krisztina újságíró vendége Szabó Béla EFIAP fotóművész volt.
Szabó Béla 1993 óta dolgozik önálló fotográfusként. 24 éves korában nyílt meg az első kiállítása. Több, mint száz önálló tárlata volt Magyarországon és Európa számos országában. Körülbelül kétszáz csoportos kiállításon szerepeltek fotói. Munkásságát több, mint harminc díjjal és kitüntetéssel jutalmazták.

Fotó: Csobay Dániel

Fotó: Csobay Dániel

Fotó: Csobay Dániel