Búcsúzott a Portugál

Fergeteges, egész napos PortuGálával búcsúztatták tegnap a Győri Nemzeti Színház előadását, Egressy Zoltán: Portugálját. Immár a 200. előadással, Győrben  a Széchenyi téren.

 

Délelőtt gyönyörű napsütés kedvezett a Portugála programjainak.Volt vurstli, céllövölde, a Győri Nemzeti Színház stúdiósai, Kszel Attila vezetésével Irgácsi Plasztikonokat adtak elő és még számos program. Papírcsónak hajtogatást lehetett kipróbálni Masnival és Becével, Budai Zsófival és Sárközi Józseffel. A Győri Nemzeti Színház igazgatója is kíváncsian próbálta meg.

Volt "Jucika feláll verseny", amit Szina Kinga "szakértő" értékelt. 

Korábbi kép- Győri Nemzeti Színház

A résztvevők kitölthettek Portugál kvíz Hegedűs Ildikó rendezőasszisztenssel. Értékes nyeremények vártak mindazokra, akik sok jó találattal játszottak az előadásról.

Páros Zsolt színpadmester néhány színpadi kulisszatitkot osztott meg a díszletben.

Majd következett a színpadi főpróba, a lejárópróba, amikor a színészek összepróbáltak néhány jelenetet, hogy tájelőadásnál is flottul működjön az esti előadás. Ennek a lényege az volt, hogy kisebb térben is gyorsan lejárják, elpróbálják a jeleneteket. 

A szereplők, a darab írója és rendezője "Fröcsikézős kerekasztalhoz" indultak az egyik főtéri étteremhez, hogy egy hűsítő ital mellett sztoriznak, visszaemlékezzenek emlékezetes pillanatokra. A kerekasztalnál csak Crespo Rodrigo, napközbeni más elfoglaltsága miatt nem foglalt helyet. A 200. Portugál volt Győrben az utolsó előadása.

Ezt követően lehetett "Csipesz Taxi" -ba taxiba szállni Posonyi Takács Lászlóval.

Sátán szlalom- versenyére is többen beneveztek, például Győrben, a Beatles.hu előadásban debütált Vastag Tamás is vagy Masni a Portugálból: Budai Zsófi. Molnár Zsolt lelkesen segített a versenyezni vágyó közönségnek.

Forgács Péter a Győri Nemzeti Színház igazgatója, a Portugál rendezője, a GyőrBike arcaként ezen a versenyen is megmutatkozott. 

A Cola Light ivó verseny is remekül sikerült Agócs Judittal.

17 órára megtelt a Széchenyi tér a rajongókkal. Járai Máté, a Győri Nemzeti Színház színésze következett, akit rengetegen tisztelnek és kedvelnek, ami nem csoda. Máté hatalmas tehetség. "Miért nem a Primadonnákat nézitek?" címmel egy stand up-ot adott elő kicsit Törőcsik Mari- vagy ahogy ő mondja, Mari mama - bőrébe bújva.

Nem sokkal  a Tárkány Művek koncertjének elkezdése után, eleredt az eső. Forgács Péter  elmondta, hogy azért választotta őket, mert zenéjük műfajában hasonlít a Portugálban elhangzott  betétszámok előadójához: Dela Dap-hoz.

Ezzel egy új fajta stílust mutattak a  közönségnek. A csodálatosan játszó zenekar énekesnőjétől, az elbűvölő tehetségtől Kész Petrától kérdeztem: 

Mióta énekelsz?

Ének zenei általános iskolába jártam, akkor meg klasszikus zongora szakos voltam. Tanultam külön zenesuliba is. Utána a Hang-szin-tér Művészeti Középiskolába jártam. Ahol viszont mar a jazz éneklés fele fordultam. Most pedig a Zeneakadémia jazz tanszakos hallgatója vagyok.

Mit kell tudnunk a Tárkány Művekről?

Radikálisan megújult a Tárkány Művek. A budapesti zenekarnál a régi dalok is új köntösbe bújtak, Tárkány-Kovács Bálint, zenekarvezető teljesen felrázta eddigi hangzásvilágát, ami természetesen az új tagoknak is köszönhető. Frissebb, ritmikusabb zenére számíthat a közönség, ami azért is érdekes, mert mindenki egy kicsit más zenét szeret, más közegből jött és ebből szerintem szuper dolgok sülnek ki. Szegő Dávid, dobos, tapanon is játszik majd, Arday Dani, ifjú titán, bőgőzik az új bandában. Az megújult hangzást Móser Ádám is nagy mértékben elősegíti, aki a harmonikával teljesen váratlan s új színfolt, én imádom.  - mosolyog. 

Bazsinka Mihály a mainstream jazz kiváló képviselője, aki négy különböző hangszeren is fog játszani a csapatban. Én is, személy szerint sokféle formációban megfordulok. Jazz tanszakos lévén természetesen játszom modern jazzt, de bolondulok a trip-hop muzsikáért is. A lényeg hogy megfogjon, nem szortírozok stílus alapján. Nekem a technikásságnál sokkal fontosabb a lélek. Persze nyilván nem esik jól valami hamis, ügyetlenséget hallgatni, de ha őszintén szívből jön és átéli az előadó, attól libabőrös leszek.

Mire kell nagyon odafigyelned ennél a műfajnál?

Improvizatív zenét játszó emberként oda kell figyelnem, hogy ne ostorozzam magam minden egyes hiba miatt, mert hibázni emberi dolog. Arra kell koncentrálni, hogy mi történt még azon kívül a színpadon.

Nem számít nagyon, hogyha hibázunk valamit a színpadon, főleg az improvizatív műfajokban, jóval értékesebb, ha vannak jó jelenetek. Például jó pillanatok, akar egyénileg, akar külön-külön. Én erre törekszem.

Szegő Dávid - dob

Arday Dani - bőgő

Tárkány-Kovács Bálint – cimbalom

Móser Ádám - harmonika

Bazsinka Mihály – szaxofon

Kész Petra – ének

Fotók: Csobay Dániel fotográfus

Közjegyző és az OTP Travel jelenlében kihúzták a "Portugál hasonmásverseny"  nyertesét.  A boldog győztes egy 2 személyes Portugáliai utazást vehetett át papíron. 

A színészek a szakadó eső ellenére is lejátszották az előadást miután Forgács Péter bejelentette: 

"Köszönjük, hogy ennyien eljöttek, köszönjük a szeretetüket! Lejátsszuk!"  A második felvonásra már elállt az eső.

A 200. és egyben utolsó előadást megtisztelt jelenlétével Egressy Zoltán író, dramaturg, családjával.

Egressy Zoltánt is megkérdeztem ezen a jubileumi alkalmon!

Emlékszel rá, miből és miért írtad a Portugált? Volt valami konkrét előzménye a darabnak?
19 évvel ezelőtt, 1997-ben írtam, úgyhogy ma már nem emlékszem a konkrét előzményekre. Az írónak fontos az élettapasztalat, de lényegesebb a képzelet. Azt hiszem erre támaszkodtam.

A Portugál szereplőinek nevei – Masni, Bece, Retek, Csipesz…- milyen körülmények között keletkeztek?
A szereplők névadása és a cím mindig jelentőségteljes dolog. Ami különbség: a szereplők nevei nem utólag születnek meg, hanem már a megírás előtt. A Portugálban van, akinek van tulajdonneve, van, akiknek nincs. Például a kocsmárost Kocsmárosnak hívják a színlapon, bár Lajoskámnak szólítják. A Masni keletkezésére emlékszem, a kisfiam 5 éves volt, őt kérdeztem meg, ha lenne egy aranyos kiskutyája, hogy nevezné el. Azt mondta, Masninak.

Milyen emlékeid vannak arról az időszakról, amikor az írott művedből színpadi darab lett?

Nagyon halvány emlékek vannak róla, 1998 őszén került először színre, a Katona József Színházban. Ott néztem a próbákat, de Győrben nem, Győrben csak a premiert láttam.

Milyen szemmel nézted akkor a premiert?

Nézőként nézem, és örülök, ha jól sikerül.

Hogyan készülsz a 200. és egyben utolsó előadásra, mint szerző? Hogyan készülsz a 200. és egyben utolsó előadásra, mint szerző?

Sehogy nem készülök, nekem nem lesz dolgom, viszont a színészeknek biztos furcsa lesz utoljára mondani a szöveget.

Hogyan éled meg íróként, hogy műved mellé már egy napos "nyílt nap" is kapcsolódik; melyik programrészt emelnéd ki kedvencként?

Nincs kedvencem, remélem, jól érzi majd magát a közönség.

Nyilván a győri színházszerető közönséget és a szereplőket rengeteg emlék fogja kötni az előadáshoz, de melyik színházban találkozhatnak még az előadással?

Most már kevesebbszer mutatják be a Portugált, mint korábban, de például a Katona József Színházban még mindig megy.

Ott hányadik előadásnál tart?

A Katonában a 400. előadás közeleg.

Egy régi szereplő, az első Sátán is ellátogatott tegnap Győrbe, a Széchenyi térre, hogy  elbúcsúzzon a Portugáltól, de ma már a nézők soraiból.Megkértem arra, hogy mondja el az előadással kapcsolatos érzéseit, melynek boldogan tett eleget!

 „Győri pályafutásom meghatározó élménye, állomása a Portugál és benne az általam megformált Sátán szerepe.

Egressy Zoltán keserédes, olykor kacagtató, mégis rengeteg közép-kelet európai szorongást és fájdalmat magába foglaló kitűnő műve, rengeteg buktatót rejt magában. A darabot színpadra állítók könnyedén beleeshetnek abba a csapdába, hogy a valóban szélsőségesnek tűnő figurák komikumának kiemelésével szórakoztatóipari termékké, amolyan szociopamfletté silányítják Egressy tragikomédiáját, de az is megtörténhet, mint a hasonló lelkületű szerző, Csehov darabjaival is gyakran megesik, hogy az abszurdba hajló komikumot kihagyva „sótlan” melodrámaként ábrázolják a művet.

A 2007-es győri előadásnak talán az volt a legnagyobb értéke, hogy ki tudta kerülni ezeket a buktatókat és a stáb kohéziójának és a játszók egységes ízlelésének segítségével hű tudott maradni a Portugál valódi szellemiségéhez Különös, hogy tulajdonképpen Sátán szerepével búcsúztam ettől a gyönyörű várostól, kedves kollégáimtól, talán éppen akkor, amikor az addig nem feltétlenül méltó módon használt színészi képességeimet kibonthattam volna a győri közönségnek. Erre azonban már egy másik városban kínálkozott lehetőség, hiszen 2008-ban alapító tagja lehettem az azóta már jelentős szakmai eredményeket felmutató szombathelyi Weöres Sándor Színháznak. Jöttem játszani Sátánt, amíg ezt az elfoglaltságaim engedték, aztán úgy a 90-95. előadás környékén, amikor már lehetetlen volt egyeztetni, érkezett Pingi…

A Portugál – és Sátán- örök, meghatározó élménye életemnek, a szívem még most is nagyot dobban, ha erre és a benne játszó emberekre gondolok. Talán egyszer valahol, valamikor még találkozhatunk és újra együtt szárnyalhatunk! Kelemen Zoltán”  - írta levélben nekem, amit személyesen vettem át tőle.

Újabb meglepetések vártak mindazokra, akik talán már sokadszor nézik meg Masni és Bece ismerkedését, Retek heves természetét, az irgácsi kocsma életképeit, ahogy a Feleség megissza Cola Light-ját, Jucika kikéri sokadik fröcsikéjét, Sátán búslakodását és a többieket. Az előadás végén a fiatalon elhunyt színész, Pingiczer Csaba (a győriek Pingije) kivetített fényképét megtapsolták a színészek, az előadásban egykor és jelenleg dolgozó művészek és háttérmunkások, a dramaturg, a rendező is felmentek a színpadra. Az egykori szereplők közül Balsai Móni és Szabó Sipos Barnabás egyéb elfoglaltságaik miatt nem tudtak jelen lenni.
Álló vastapssal búcsúzott a közönség az előadástól.