Szombaton Csobay Dániel sajtótechnikus, fotográfus
ötlete alapján és moderálásával zajlott a tavaly tavasszal, „Több mint 1
fröccs” címmel indított beszélgetés sorozat. A kulturális rendezvény most 10. alkalmához
érkezett.
A
rendezvénysorozatnak a Győr szívében lévő Hotel Konferencia után a Hotel Rába
City Center adott helyet.
Közismert
embereket, művészeket hívnak meg, hogy ezzel közelebb hozva őket szeretett
közönségükhöz, ne csak a színpadról, a munkájukból ismerjék őket, hanem magánemberként
a hétköznapi életben is.
A 10. beszélgetés vendégei Kiss János Kossuth-díjas, Érdemes Művész, a
Győri Balett igazgatója, a Magyar Táncművészek Szövetségének társelnöke, a
Magyar Táncfesztivál és a Magyar Gyermek Táncfesztivál fesztiváligazgatója és
fiatal külföldi táncosai voltak, akik Európa és Ázsia gyönyörű országaiból és
városaiból jöttek.
Több nemzet találkozik egy közös cél érdekében a kultúra, a
tánc fővárosában, Győrben.
A táncosok - követve ezzel igazgatójukat a pályán-, kiváló
szakmai alázattal sajátítják el egyénileg és közös csapatmunkát alkotva a
táncművészet, a balettművészet fontos elemeit, amiből világszínvonalú előadások
születnek. Feszes időbeosztással, szorgalommal, kitartással gyakorolnak napról
napra, hétről hétre, rengeteg meghívást kapnak a világ minden részére.
A legtöbbet utazó társulat tagjai. Kiss János összefoglalva
visszatekintett a Győri Balett kezdeteire, melyben többek között arról is
mesélt, hogy táncos pályájának kiinduló pontja 1977-ben a Magyar Állami
Operaházban egy Maurice Béjart esthez kapcsolódik. Lőrincz György növendékei voltak, aki akkor az Operaház balett
igazgatója volt. A klasszikus baletten nőttek fel, de bizonyos mértékig
elszigetelt volt akkoriban a balett táncosok világa. Ugyanakkor nekik
megadatott az, hogy az akkori Állami
Balettintézet – a Magyar Táncművészeti Főiskola elődje - első évfolyamában az
Operaház színpadán gyerekszerepeket táncoltak. „Fantasztikus tanárok kezei alól kerültünk ki!”- mesélte.
A ma már Kossuth-díjas
Győri Balett igazgató nosztalgikusan emlékezett vissza arra a történetre is,
amikor „először elkérték Markó Iván
balettcipőjét, aláíratták vele, rajongtak érte, csodálták.”
’70-es években a győri születésű Greiner Antal építész, aki
Greiner Éva –a Győri Balett egyik alapító
tagjának- édesapja, mondta el Markó Ivánnak és Jánosnak, hogy Győrben, 1978-ban
felépül majd egy új színházépület.
A
Kalandos út vezetett a társulat alapításáig. Volt aki
támogatta a politikai életben és volt aki úgy vélekedett, hogy Győrnek nincs
szüksége balett társulatra, mert ipari város.
Az idő mégis a Győri Balettet igazolta. Mára már világhírű
társulattá váltak a „Találkozások városában”, öregbítik hírét.
A társulat 7 külföldi táncosa jó kedvűen, jó érzésekkel
mesélt eddigi táncos sikereikről, a kezdetekről, szülőföldjükről, kedvenc előadásaikról olykor
magyarul, olykor pedig Táska Eszter angol tanár segítségével.
Az ukrán származású Tetiana
Baranovska a kezdetekben nem gondolt arra, hogy a tánccal szeretne foglalkozni,
csak később döntötte el. Megtudhattuk, hogy több műfajban, több tánc
együttesben kipróbálta magát és végül megtetszett neki a Győri Balett. Győrről
elmesélte: „Nagyon szeretem Győrt, mert
kicsi, ennek ellenére nagyon szép kis város! Csupa olyan dologgal lehet
találkozni, ami számomra szeretetre méltó.”
Az oroszországi Tatiana Baranovskat
10 éves korában kérdezte meg az édesanyja, hogy lenne-e kedve kipróbálni a
táncot. „Még akkor nem tudtam melyik
műfajt és hol…”- tette hozzá magyarul.
A japán születésű Daichi Uematsu 12
éves korában jött el Európába és a Bécsi Operába ment először. Az ottani
igazgató ajánlotta be Kiss Jánoshoz próbatáncra. „Nagyon hálás vagyok Kiss Jánosnak!” – mondta ő is magyarul. Daichi 6 éve táncol a Győri Balettnél.
Kiss János a külföldön találkozott
össze Alekszey Dolbilov szüleivel, akik büszkén meséltek a balett igazgatónak
fiukról. 2004-ben a Permi Állami Operaház minden darabjában szerepelt.
Luigi Lannone a firenzei Operaház
balettkarában lépett fel először, 2015-ben került Győrbe.
A szülőföldjéről, Kirgíziáról
lelkesen mesélő Artem Pozdeev a Permi Állami Balettintézetben végzett
balettművészként és balettmesterként.
A svájci Thierry Jaquemet, akinek
ez az első évada a társulatnál, szívesen mesélt magáról. 6 éves kora óta
táncol. Annak ellenére, hogy a családjában senki nem táncolt, ő mindig is a
tánccal szeretett volna foglalkozni.
Kiss János a Táncfesztivál és
Gyermek táncfesztivál ötletéről és kezdeteiről is beszélt és így a hamarosan
kezdődő XII. Magyar Táncfesztivál kapcsán elmondta: „Mindig megpróbálok arra törekedni, hogy minőségi legyen a fesztivál!
Ez nagyon komoly szervezőmunkával jár.”
A táncosok egy párbeszéd részletet
olvastak fel a közönségnek a beszélgetés végén, a szervezők ötlete alapján, a
2016/2017-es évad balett premierjéből, a Rómeo és Júliából, kicsit megmutatva
ezzel magyar nyelvű tudásukat. A
jó hangulatú felolvasás után
megállapíthatjuk magyarból:
jeles, táncból: kiváló az eredményük.
 |
| Fotó: Molnár György- Győri Szalon |
Fotók: Cs. J.
 |
| Fotó: Molnár György- Győri Szalon |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése