2016. június 7., kedd

Nemzetek találkozása a világhírű Győri Balettnél



Szombaton Csobay Dániel sajtótechnikus, fotográfus ötlete alapján és moderálásával zajlott a tavaly tavasszal, „Több mint 1 fröccs” címmel indított beszélgetés sorozat. A kulturális rendezvény most 10. alkalmához érkezett.  

A rendezvénysorozatnak a Győr szívében lévő Hotel Konferencia után a Hotel Rába City Center adott helyet.
Közismert embereket, művészeket hívnak meg, hogy ezzel közelebb hozva őket szeretett közönségükhöz, ne csak a színpadról, a munkájukból ismerjék őket, hanem magánemberként a hétköznapi életben is.
A 10. beszélgetés vendégei Kiss János Kossuth-díjas, Érdemes Művész, a Győri Balett igazgatója, a Magyar Táncművészek Szövetségének társelnöke, a Magyar Táncfesztivál és a Magyar Gyermek Táncfesztivál fesztiváligazgatója és fiatal külföldi táncosai voltak, akik Európa és Ázsia gyönyörű országaiból és városaiból jöttek.


Több nemzet találkozik egy közös cél érdekében a kultúra, a tánc fővárosában, Győrben.


A táncosok - követve ezzel igazgatójukat a pályán-, kiváló szakmai alázattal sajátítják el egyénileg és közös csapatmunkát alkotva a táncművészet, a balettművészet fontos elemeit, amiből világszínvonalú előadások születnek. Feszes időbeosztással, szorgalommal, kitartással gyakorolnak napról napra, hétről hétre, rengeteg meghívást kapnak a világ minden részére. 
A legtöbbet utazó társulat tagjai. Kiss János összefoglalva visszatekintett a Győri Balett kezdeteire, melyben többek között arról is mesélt, hogy táncos pályájának kiinduló pontja 1977-ben a Magyar Állami Operaházban egy Maurice Béjart esthez kapcsolódik. Lőrincz György növendékei voltak, aki akkor az Operaház balett igazgatója volt. A klasszikus baletten nőttek fel, de bizonyos mértékig elszigetelt volt akkoriban a balett táncosok világa. Ugyanakkor nekik megadatott az, hogy  az akkori Állami Balettintézet – a Magyar Táncművészeti Főiskola elődje - első évfolyamában az Operaház színpadán gyerekszerepeket táncoltak. „Fantasztikus tanárok kezei alól kerültünk ki!”- mesélte.

A ma  már Kossuth-díjas Győri Balett igazgató nosztalgikusan emlékezett vissza arra a történetre is, amikor „először elkérték Markó Iván balettcipőjét, aláíratták vele, rajongtak érte, csodálták.”

’70-es években a győri születésű Greiner Antal építész, aki Greiner Éva –a  Győri Balett egyik alapító tagjának- édesapja, mondta el Markó Ivánnak és Jánosnak, hogy Győrben, 1978-ban felépül majd egy új színházépület.

A   



Kalandos út vezetett a társulat alapításáig. Volt aki támogatta a politikai életben és volt aki úgy vélekedett, hogy Győrnek nincs szüksége balett társulatra, mert ipari város. 
Az idő mégis a Győri Balettet igazolta. Mára már világhírű társulattá váltak a „Találkozások városában”, öregbítik hírét.


A társulat 7 külföldi táncosa jó kedvűen, jó érzésekkel mesélt eddigi táncos sikereikről, a kezdetekről,  szülőföldjükről, kedvenc előadásaikról olykor magyarul, olykor pedig Táska Eszter angol tanár segítségével.
Az ukrán származású Tetiana Baranovska a kezdetekben nem gondolt arra, hogy a tánccal szeretne foglalkozni, csak később döntötte el. Megtudhattuk, hogy több műfajban, több tánc együttesben kipróbálta magát és végül megtetszett neki a Győri Balett. Győrről elmesélte: „Nagyon szeretem Győrt, mert kicsi, ennek ellenére nagyon szép kis város! Csupa olyan dologgal lehet találkozni, ami számomra szeretetre méltó.” 


Az oroszországi Tatiana Baranovskat 10 éves korában kérdezte meg az édesanyja, hogy lenne-e kedve kipróbálni a táncot. „Még akkor nem tudtam melyik műfajt és hol…”- tette hozzá magyarul. 


A japán születésű Daichi Uematsu 12 éves korában jött el Európába és a Bécsi Operába ment először. Az ottani igazgató ajánlotta be Kiss Jánoshoz próbatáncra. „Nagyon hálás vagyok Kiss Jánosnak!” – mondta ő is magyarul.  Daichi 6 éve táncol a Győri Balettnél. 


Kiss János a külföldön találkozott össze Alekszey Dolbilov szüleivel, akik büszkén meséltek a balett igazgatónak fiukról. 2004-ben a Permi Állami Operaház minden darabjában szerepelt. 


Luigi Lannone a firenzei Operaház balettkarában lépett fel először, 2015-ben került Győrbe. 
A szülőföldjéről, Kirgíziáról lelkesen mesélő Artem Pozdeev a Permi Állami Balettintézetben végzett balettművészként és balettmesterként.
A svájci Thierry Jaquemet, akinek ez az első évada a társulatnál, szívesen mesélt magáról. 6 éves kora óta táncol. Annak ellenére, hogy a családjában senki nem táncolt, ő mindig is a tánccal szeretett volna foglalkozni.
Kiss János a Táncfesztivál és Gyermek táncfesztivál ötletéről és kezdeteiről is beszélt és így a hamarosan kezdődő XII. Magyar Táncfesztivál kapcsán elmondta: „Mindig megpróbálok arra törekedni, hogy minőségi legyen a fesztivál! Ez nagyon komoly szervezőmunkával jár.”
A táncosok egy párbeszéd részletet olvastak fel a közönségnek a beszélgetés végén, a szervezők ötlete alapján, a 2016/2017-es évad balett premierjéből, a Rómeo és Júliából, kicsit megmutatva ezzel magyar nyelvű tudásukat.   A jó hangulatú felolvasás után  megállapíthatjuk magyarból: jeles, táncból: kiváló az eredményük.  

 
Fotó: Molnár György- Győri Szalon


Fotók: Cs. J.  







Fotó: Molnár György- Győri Szalon