2016. november 30., szerda

Születésnapi beszélgetés Fábry Sándorral

„Egy kis showder” címmel a „Több mint 1 fröccs” beszélgetés sorozat vendége volt Fábry Sándor 2016. november 18-án a Hotel Konferenciában. A kérdező: Csobay Dániel.

"Merjünk nagyokat álmodni, mert előbb-utóbb valóra válnak!"  -Így történt ez november 18-án is!

Családias hangulatú beszélgetés Fábry Sándorral, poénokkal, izgalmas történetekkel, szép meglepetésprodukciókkal, megható, de örömteli pillanatokkal! 
Felhívtam a színpadra egy meglepetésvendéget is Sándornak az est folyamán. Egy volt évfolyamtársát: Pió Márta újságírót, televíziós szerkesztőt! Nagy volt az öröm.


 

Büszke vagyok Kárász Nórára és Szücs Ádámra! Csodás táncbemutatóval készültek és elkápráztatták Fábry Sándort, engem és a közönséget. Versenytáncos múltamra hivatkozva bátran mondom, hogy nagyon tehetségesek, ügyesek, örömmel néztük végig produkciójukat!



Kellemes zenét Jónás Alexandra és Nyári Márió  szolgáltatott a közönségnek. Jónás Alexandra 4 èves kora óta Bangó Margit tanítvànya, de a cigànyzene mellett zeneiskolában tanult operàt ès jazz szakra jàrt a vilàghìrű Rajkó Talentum Iskolàba Budapestre. Èlete legnagyobb sikere, hogy
13 èvesen már a Papp Làszló Sportarènàban ènekelt 17 ezer embernek Bangó Margit 40 èves Jubileumi koncertjèn ès a 100 Tagú Cigànyzenekarral is többször volt fellèpèse. Zongorán kísérte Nyàri Màrió kivàló zongorista, akivel 7 ève dolgoznak együtt. 




Interjúm a showman-nel:


Nagyon színes egyéniség, sok területen ért el sikereket, közismert ember, rengeteg díjat, elismerést kapott; író, humorista, showman, műsorvezető, dramaturg és idegenvezető. Ha csak egy dolgot lehetne ezek közül a névkártyájára a neve alá írni, akkor mit választana, minek vallja magát leginkább?
 Csak a nevemet írnám rá! Most már bízom abban, hogy ennyi év után ezzel már tudnak mit kezdeni. Nem vagyok annyira nagyképű, hogy azt mondjam: „A Fábry”. Régebben leírtam vízumkérő lapokra, hogy „újságíró”, de abból akkor mindig baj lett. Most már csak azt írom a hivatalos lapokra, hogy entertainer – azaz szórakoztató művész. A „Művész úr” kifejezést szoktam meg a legnehezebben. Művész a Páger Antal, Latinovits Zoltán, Huszárik Zoltán és a Melocco Miklós. Én nem tartom magam művésznek, talán van valami szolíd verbális képességem. Lebegek a műfajok határán, mint Mohamed koporsója. A helyzet abszurditását mutatja, hogy újságíróként kaptam Érdemes Művész díjat 2000-ben, „a Príma Primissima-, a Kiváló Művész- és a Kossuth-díj még várat magára.”


Most Győrben beszélgetünk. Mi jut először eszébe a városról?
Lőcsei Fehér Asszony. Szent László Herma.

Milyen érzésekkel érkezik Győrbe?
Kellemes, bizsergető, izgalom állapotában vagyok, hogy mit kérdez majd tőlem az én Dani barátom. A feleségem hugáék itt élnek, ilyenkor náluk vendégeskedünk.
Illetve azt is elmondhatom, hogy annak idején, amikor a ’70-es, ’80-as évek közepén idegenvezető voltam, nagy lelkesedéssel vártam itt a Rába Szállodába a „Burkussógorokat”. Nagyon jó időszak volt. 

Miért tartotta akkor vonzónak az idegenvezetői szakmát?
Ezen nekem is el kellett gondolkodnom és  arra jöttem rá, - mivel tanárként végeztem Pécsett és még tanítottam is-, hogy a katedra, az idegenvezetői mikrofon és a tévéshow, az ugyanaz. Az ember kórós exibicionizmusát kielégíti. Tehát tud szerepelni.
Gyakran mesél aktuális úti élményeiről. Melyek a legfrissebbek?
Nemrég érkeztem haza Etiópiából, ahol egy  barátommal voltam. Már megöregedtünk, így egy társas utazásra fizettünk be, kispolgári módon.
 

Kedves emlékek mellett biztos voltak meglepő vagy akár megdöbbentő élményei is...
Etiópiában az átlag gyerekszám 6,1. 1935-ben 15 millióan voltak, jelenleg 91 millióan vannak és 2025-re 120 millióan lesznek. Sofőrünknek például 10 gyereke volt, de azt mondta, hogy „még nincs befejezve a projekt.” 

Milyen maradandó ízeket, élményeket adtak Önnek a világ konyhái?
Az etióp konyha mondjuk nem adott élményt… Bizonyos szempontból konzervatív vagyok, plusz az egzotikus országokban meg kell gondolni, hogy mit eszik az ember. Tartom magam az angol mondáshoz: „Cook it, pell it or forget it!” – „Főzd meg, hámozd meg vagy felejtsd el!” Minden túrára viszek egy Steve Strong-ot, Erős Pistát, melynek segítségével a legrosszabb levesből is fogyaszthatót lehet készíteni. Ezt melegen ajánlom  mindenkinek. Ezek az országok gyakran megindítanak irreverzibilis folyamatokat.


Mi  foglalkoztatja mostanában, milyen tervei vannak?
Kicsit hadd büszkélkedjek. 3 éve mi csináljuk a Rádiókabarét. Minden szombaton 13 órakor megy a rádióban. 40 kabarét készítünk el egy évben, ami rengeteg. Örömmel jelenthetem, igazi sztárparádé. Akit hívtunk mindenki jön és a legszélesebb paletta jelenik meg. Például Bodrogi Gyula, Hernádi Judit, Reviczky Gábor, Balázs Péter és visszajött az összes stand up-os is, akik már egyébként nem akartak kabaréba menni. Akár esik, akár fúj, ezt tessék hallgatni! 

Milyen érzésekkel tölti el, ha átadhatja tudását fiataloknak?
Én tanárnak tekintem magam mind a mai napig. Bennem van egy népművelői, tanári, tanítói attitűd, ez a műsoromban is látszik talán olykor. A gyerekeket pedig, akik a Showder Klubban vannak a kezdetben azzal segítettem, hogy én is rendszeresen felléptem a Godó Kávéházban. Amikor átadtak nekem egy szolid gázsit, én helyesebbnek tartottam a gyerekeknek visszaadni. Ők ma már járják az útjukat. Ha néha megemlítenek, az persze jól esik. Tehát amikor a Bödőcs Tibi azt mondta, hogy „valamennyien Fábry szösz-mösz mackójából nőttünk ki”, akkor az jelentett nekem annyit, mint egy Érdemes Művész-díj. 

Az emberek életében a munkán és az utazáson kívül vannak még fontos dolgok. Amikor a születésnapunk közeledik visszatekintünk, összegzünk…
Nem szoktam elemezni, összegezni, magamat visszamenőleg főleg nem.

Mi tölti el büszkeséggel, ha visszatekint?
A kislányom, aki itt van ma közöttünk és ez egy ritka pillanat, amikor hallgatja a papát. 

Miben változott meg az életszemlélete kislánya születése óta?
Mindennek értelme lett! Ennyi! 

(Írásom megjelent a Kisalföld Napilap 2016. november 28-i számában.)  








A születésnapi beszélgetés, a program végéről nem maradhatott el a meglepetés torta sem a Rábakész Kft., a Hotel Konferencia, Kovácsné Paár Gabriella  jóvoltából.

Fotók: Erdős László fotográfus