2016. december 14., szerda

Selymek közt - interjú Csurák Erzsébet selyemművésszel



December 14-én tartotta albumbemutatóját Csurák Erzsébet selyemművész, a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum közművelődési osztályvezetője, a múzeum főépületében, az Esterházy-palotában. A rendezvényen Grászli Bernadett művészettörténész, a Múzeum igazgatónője beszélgetett a művésznővel.



Utána olvasgattam sokszínű életutadnak, munkáidnak, ahol kiderült számomra, hogy már fiatal korod óta nagy rajongója vagy a művészeteknek! Mi volt az az első, igazán meghatározó élményed, amikor együtt kezdtél lélegezni a művészettel?

Köszönöm, hogy utánanéztél, ez igazán jólesik. 
Gyerekkorom óta rajzoltam, gimnazista éveimben szakkörökbe jártam, díjakat nyertem. Úgy gondoltam, hogy valamilyen művész leszek majd. Az első igazi impulzusokat ezek a gimnazista évek adták, amikor a nyári időszakokban meghívtak engem és még néhány más középiskolást is Tokajba, felnőtt Művésztelepre két-két hétre. Voltak ott zenészek, építészek, írók, költők, például Sebestyén Mártát is ott hallottam először. Mesterem Lantos Ferenc Európa hírű képzőművész volt. Akkor ez ott meghatározta a jövőmet.
A Képzőművészetire annak idején mégsem jelentkeztem, mert nehéz volt bejutni. Rajz szakra szerettem volna menni inkább, ahova azonban fel is vettek. Ott négy éven keresztül nagyon intenzíven rajzoltunk és festettünk, mindenféle technikát megismertünk. Vizuális szakember vagyok, ebből szereztem képesítést.
Később elkezdtem kulturális dolgokkal is foglalkozni, ami azért volt természetes, mert a rajzszakkörök korábban mindig művelődési házakban voltak. Művelődés és szabadidő, népi tánc, színházi előadások stb., mind-mind közrejátszottak abban, hogy végül erre a területre jöttem.

Kit tartottál akkoriban példaképednek és milyen irányzatok érdekeltek a képzőművészetben?

Amikor még nem is tudtunk olyan sokat, már rajongtunk a nagy klasszikus művészetért Picassoért, Leonardoért, Michelangeloért vagy a Német-alföldi Rembrandtért- ők azért ott voltak előttünk elérhetetlen magasságokban. Nagy tisztelettel vagyok irántuk.

Munkáidnak üzenete lehet titokzatos, elgondolkodtató, kissé misztikus is. Mit tartasz hitvallásodnak?

Fél évig jártam az Iparművészeti Főiskolára posztgraduális képzésre, amit végül ott hagytam, nem tetszett annyira mégsem. 1992-ben Bécsbe mentem inkább selyemfestészetet tanulni a Kronsteiner Haus Művészeti Iskolába. Ez az iskola azóta már megszűnt. Magyarországon nem oktatnak és nem is tanítanak selyemművészetet.
1997-ben megtartottam az első kiállításomat a Mediawave keretén belül. Akkor a hitvallásomat még nem tisztáztam le magamban, mert ezzel egy időben kezdtem az önkifejezésnek ezzel részével foglalkozni, ami a selyem és a selyemtechnikák. Akkoriban az archaikus kultúrák motívumvilága, a sámán hiedelemrendszer, ősi rítusok, ősi mágikus erők foglalkoztattak. A sámánizmuson keresztül áthatva a magyar mitológiába, a táltosok kora, az ősi archaikus közösségek, a reális világ, a felettes világ, a tudatalatti… - Ezek a dolgok, ezek a motívumok érdekeltek.
Aztán volt egy nagy szünet. Egy személyes krízis következett be az életembe. 12 évig egyáltalán nem festettem semmit. 2010-ben kezdtem el újra a festészettel foglalkozni.

Milyen érzésekkel töltött el, amikor újra visszatértél ahhoz, amivel igazán nagyon szeretsz foglalkozni?

Ez nagyon érdekes, mert én magam sem gondoltam volna, hogy még valaha fogok majd festeni. Sokat köszönhetek ebben Grászli Bettinek. Egy régi képemet látott, ami még a ’90-es években készült ebből a mágikus világból és rögtön azt mondta, hogy csináljunk az alkotásaimból kiállítást. Én pedig azonnal azt válaszoltam rá, hogy: jó. Pedig akkor még egyetlen egy kép nem volt kész. Már fejben azért foglalkoztatott a dolog, hogy újra kellene selymet festeni és a felkérése után elkezdtem nagyon keményen dolgozni. A kiállítást pedig a Magyar Ispitában rendeztük be akkor.  40 darab, nagyméretű képet készítettem el, rengeteg időt és energiát vett el és nagyon sokat izgultam, hogy milyen lesz ennek a fogadtatása.
A mostani hitvallásom és a mostani világ sokat változott, hiszen 12 év nagyon hamar eltelik és ha az ember csinál valamit, annak van nyoma, ha pedig nem, akkor annak nincs nyoma. Egy folytonosság. Ez látszik is, hiszen sokat formálódott a világ körülöttem, bennem. Az a reflexió fontos számomra, hogy azt mutassam meg, ami engem a világból érdekel. Emberi viszonyokból, az elidegenedésből, magányosságból, kapcsolatokból, a kapcsolatok jellegéből, a nőkről. Leginkább ezek a dolgok inspirálnak.

Mikor találkozik Nálad a művész, művészet, alkotás – egységben? Hogyan szeretsz alkotni?
Az alkotás, a festészet magányos műfaj. Nem szeretem, nem tudok úgy dolgozni, amikor alkotás közben mellettem csevegnek. Azt gondolom, hogy amikor az ember alkot, akkor kireked a világ. Ilyen flow-állapot, egy áradásélmény, amikor az ember benne van, együtt van a gondolataival, azzal a képi világgal, amit meg akar mutatni. Eközben szívesen hallgatok akár számomra is kedves, konkrét zenéket.



Könnyű selyemre festeni? Hogyan kell elképzelni az alkotásfolyamatot?

Selyemre festeni nem egyszerű feladat, mert nagyon gyorsan kell dolgozni. Nem nagyon lehet javítgatni. Több réteget nem lehet egymásra rakni, eltakarni vagy továbbfejleszteni. A selyem szabadsága, a korlátja is. Precízen kell dolgozni, főleg, ha ilyen figurális kontúrtechnikát használok.


Az a bizonyos teoretikus gondolkodásmód még a mai napig is megmaradt benned? Ez a szemlélet mennyire kísérhet végig egy művészt a pályája során?

Szerintem ez minden alkotóban benne van. Az embert mindig foglalkoztatja valami, mindig akadnak problémák is. Amikor fejben megszületik egy gondolat, akkor azokat kifestem magamból. Amikor csak kis időm van erre, hogy átgondoljam magamban, - mert közben helyt kell állni a hétköznapokban-  akkor egyszerűen az a gondolat már elmúlik. Hónapok múlva már nem az a gondolatmenet lesz belőle, ugyanazt a témát nem tudom még egyszer ugyanúgy körbejárni. Tehát vagy megteremtesz ma valamit vagy már nem.


Új albumodnak már maga a címe is nagyon „sejtelmes”, elgondolkodtató. „Selymek, sejtelmek” címmel jelenik meg egy összeállítás a munkáidból. Hogyan született meg ennek a több, mint 100 alkotásból álló könyvnek a gondolata, felépítése?

Nem voltam nehéz helyzetben a koncepciót illetően. Adott volt, tulajdonképpen az elmúlt 6 évemet öleli fel, amiben alkottam, ebből merítettem. Ez nem egy életmű, hanem csak egy szelet belőle. Néhány kép az album elején, a múltat idézi.
Amikor elkezdtem selymeket festeni, akkor az volt az alapgondolatom, hogy nagy méretekben kell őket megoldanom. Ezek a képek nem mutatnának olyan jól kis méretben. Mindenhez kell megfelelő tér és méret. Egy kép mondanivalójához is. Miniatűrben elmondani valamit szerintem még nehezebb. Nagy méretekben szeretek gondolkodni.  Kiállítva ezek a képek jellemzően 1 x 1 méteres képek vagy még ennél is nagyobbak. A kedvenceim közé tartoznak azok az alkotásaim, amelyek olyanok, mintha képregények lennének, történeteket mesélnek el.

Mit jelent a könyvben is olvasható Gutta technika?

Ez egy kontúrozó technika. Olyan, mintha grafikus készítette volna tollal, de közben ez egy speciális kontúrozó anyag. A színeket, formákat lehet vele szépen kidolgozni.

Köszönöm a beszélgetést!
Én is nagyon köszönöm!







Fotók: Csobay Dániel fotográfus

A selyemfestményekről szóló album magyar-angol nyelvű. A későbbiekben a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum is értékesíti majd.

A művésznőről és alkotásairól további információkat saját honlapján olvashatnak: 
http://www.csuraksilk.hu/