2017. november 27., hétfő

Hangulatok a Múzeumházban

Szombaton nyílt meg Csobay Dániel fotográfus "Hangulatok" című fotókiállítása, a Múzeumházban.

Különleges megnyitó részesei lehettek mindazok, akik eljöttek. A megnyitóban a fiatal győri fotográfust, volt tanárai- Hollósi Emese és Kurcsis László grafikusművész- szívhez szóló gondolatokkal méltatták.  

Fotó: Cs.J.

Fotó: Cs.J.

 
Hollósi Emese a Forrás Waldorf Iskola magyartanárának engedélyével szeretném megosztani a kedves olvasókkal a teljes megnyitóbeszédet:



"Tisztelettel és Szeretettel köszöntök Mindenkit, aki Csobay Dániel Hangulatok című fotókiállításának megnyitóján ma megjelent!
Megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel köszöntöm Dani barátait és szeretteit.

Igen jól hallották, semmi félreértés, a Művész Urat, Csobay Dánielt illettem így: Dani. Volt tanítványomat, sok munkában segítőmet, akivel az évek múlásával még mindig magázódunk, - furcsa megszokásaim szerint, - de, akivel a kapcsolatom már rég a „kedves te” és a „szeretett kolléga” között mozog.

Fotó: Bognár Imre


Kérem, engedjék meg, hogy a kiállítás ürügyén bennem felmerült gondolatokat osszak meg Önökkel!
Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy felkérést kaptam a kiállítás köszöntőjének megírására, és ennek okát bizony nem találhatom abban, hogy nagy szakértője lennék a képzőművészeteknek, de melegséggel tölt el a lehetőség, hogy talán azért állok itt, mert Danit hosszú évek óta ismerem. Oly hosszú évek óta, melyet most korom okán nem is firtatnék, de elég régóta ahhoz, hogy barátomnak tekintsem, a barátom barátait – Önöket - pedig a magaménak is tudjam.
Így hát barátok között lévén nem történhetik sértődés, ha emlékidézésbe is fogok, s teszem ezt azért, hogy a kiállítás képei között sétálva ne feledhessék az alkotót, aki a masina mögött állva megragadta nekünk pillanatot. 

Fotó: Cs.J.

Danit gyermekként is művészetekért rajongó léleknek ismertem meg. Vonzotta a színház, a zene, a balett. Táncolt, filmeket készített, újságcikkeket írt, és igazi lokálpatriótaként aligha van olyan győri művész, akinek a nevét és munkásságát ne ismerte volna.

Hogy több ilyen fiatal is van – talán joggal mondhatnák, de fel kell tennem a kérdést, hogy olyan diák is sok van, aki törekszik a művész mögötti ember megismerésére? Aki alig tízévesként interjúkat kér, felnőve blogot indít élményeiről, nyilvános beszélgetéseken barátként látja viszont gyermekkora példaképeit, hogy könnyet csaljon szemükbe, mint Csankó Zoltánnak, vagy meghökkentsen kedvességével olyan öreg rókát, nagy bölényt, mint Fábry Sándor? Nem tudom. De azt tudom, hogy Dani erre is képes, ő a barátságnak is nagy művésze.

Mikor néhány évvel ezelőtt, immár végzettséggel igazoltan is belépett a fotósok sorába, meghívott egy kiállítására. Stuttgarti útjáról hozott képeket, úgy éreztem magam, mintha kirándulni vitt volna magával. És ma is ezt a képzeletbeli utazást érzem a képein, mintha hívna, csak: „Sétáljunk egyet, te csak fogd a kezem, én vezetlek.”  Pontosabban: „Emese, csak fogja a kezem, majd én vezetem.” Ha így tennénk itt a teremben – és majd így teszünk - a fények és árnyékok játékában hallanánk az esti neszeket, beszívhatnánk az tovatűnt évszakok illatait, győri tornyok láttán kicsit elszédülhetnénk, és láthatnánk, ahogyan a Dunán úszik el a dinnyehéj.

Mert majd látni fogják, Dani szeretett városa Győr. És akár e város szülöttei, akár messziről jött vándorok, mint én, most igazán lehetőségük lesz magukba szívni e város hangulatát, hangulatait.
Hogy megtehessék, tisztem véget ér. 



Kedves Dani, köszönöm, hogy ebbe az estébe múltja fontos darabjaként a Waldorf Iskola is bekerülhetett. Örülök, hogy új diákjaink megtapasztalhatják ezt a gesztust, ahogyan a tanítvány felemeli mestereit. Nekem nagyon jól esik. Mondja, nem tegeződhetnénk?"

  


Fotó: Bognár Imre


Ezeket a szívhez szóló gondolatokat osztotta meg Hollósi Emese az érdeklődőkkel, végére hagyva egy különleges, örömteli, nem mindennapi fordulatot.
A vendégkiállító, idén 25 éves Forrás Waldorf Iskola diákjai megnyitóműsorral kedveskedtek.
Rigó Zita (11. osztályból) csodálatosan szavalt verset. Heiter Julcsi, Komonczy Benedek és Numa egy zenei számot adtak elő, amit személyesen is kedvencemnek tartok.

Fotó: Cs.J.


Fotó: Bognár Imre

Fotó: Cs.J.

Fotó: Cs.J.

Összeállította: Csobay Dániel