A Bolha a fülbe című háromfelvonásos
vígjáték főpróbahetén, szerdán, örömmel találkozott velem Járai Máté Jászai
Mari-díjas színművész a Győri Nemzeti Színház színészbüféjében, akit már a
győrieknek be sem kell mutatnom, olyan népszerű.
Éppen egy
délutáni próbája után, 18 órakor beszélgettünk. Becsülöm benne szakmai
alázatát, közvetlenségét, színészi játékait.
Milyen volt a találkozásod Victor Emanuel Chandebise -sel?
Számomra ez
az előadás nagyon meghatározó gyerekkori élmény volt. Az évek során egyre több
feldolgozás készült belőle országszerte. Nagyon erősen emlékszem arra a
Vígszínházas élményemre, ahol Reviczky Gábor játszotta ezt a szerepet és nagyon
büszke vagyok rá, hogy talán a „legfiatalabb Chandebise” vagyok, aki valaha ezt
eljátssza, mert általában ezt 40 év fölött szokták.
Azt is tudom, hogy itt Győrben is volt sok
évvel ezelőtt egy legendás előadás, amiben Tóth- Tahi Máté játszotta a főszerepet,
amit most én fogok.
A Pletyka című bohózat kapcsán egyébként már hasonlítottak hozzá, amire rendkívül
büszke vagyok, hogy egy nagy elődhöz hasonlítanak. Természetesen másképp, de mégiscsak valamiféle
szerepkörbeli hasonlóság van közöttünk. Mátét egyetlen produkcióban láttam, a
„Nyár” című előadásban. Nagyon-nagy színész volt. Így természetesen a darab
győri előzményéről tudok és jó érzéssel tölt el, hogy most rám osztották ezt a
szerepet.
A szerep
nehézsége az, hogy két különböző figurát játszom, akiknek semmi köze
egymáshoz. Az egész darab arra épül,
hogy ezt a két karaktert folyamatosan összetévesztik. Az egyik egy iszákos
hotelszolga, a másik pedig egy nagyon előkelő elegáns vezérigazgató. Ez a két szereplő a színpadon nem találkozik,
de majdnem minden szereplővel vagy egyik vagy a másik összetalálkozik. Kérdezték is egyszer tőlem,
hogy miért te játszod mindkettőt?
Nekem is ez jutott most
eszembe…
Ennek ez a
lényege, hogy ugyanaz a színész kell, hogy játssza a Chandebise-t és a Poche-t,
a két figurát. Az első felvonásban csak
Chandebise vagyok, aztán a második felvonásban elindul az az őrület, ami a
hotelszolgával Posche-sal kezdődik. Aztán a hotelszobában, ahol a második
felvonás játszódik, egyszer csak megjelenik Chandebise is, majd a harmadik felvonásban
megjelenik a Chandebise lakásában a Posche is, mint hotelszolga, aki
visszaakarja hozni és visszaakarja kapni, amit a Chandebise-re erőltetett. Szóval
tényleg egy őrület van. – mesélte Máté
lelkesen.
Még a próba után is fel vagy pörögve…
Mivel
bohózat, itt a tempó a legfontosabb, hogy egy gyors tempójú előadás legyen.
Nagyon
komoly fizikai munka az előadás. Külön örülök a szereposztásnak, olyan kollégák
lesznek körülöttem, akikkel már fél szavakból is megértjük egymást.
Nagyon
remélem, hogy műfaját tekintve, a Primadonnákhoz hasonlóan, ez egy újabb olyan
gyöngyszeme lesz a színháznak, amire majd az emberek akár többször is eljönnek
és szeretik. Különben rettentően izgalmas a sztori!
Természetesen
nem egy krimiről van szó, de „nagyon lehet vele menni…”, nagyon lehet követni
az eseményeket, hogy mi is történik pontosan, ki, kit ver át, kit csal meg.
Nevetve
nyilatkoztam néhány nappal ezelőtt, amikor azt kérdezték tőlem, hogy van-e
benne meglepetés, van-e benne olyan színész, akivel még nem dolgoztam. Erre én
azt válaszoltam, hogy Lázin Bea nagy újdonság benne számomra, mert vele még
ilyen testközelségben nem voltam. Majd, ha a nézők meglátják, akkor tudni
fogják, hogy miről beszélek.
Nagyon
szeretem az ilyenfajta színházat, nagyon szeretem ezt a fajta stílust, ezt a
fajta bohózati őrületet.
Nem csak a próbaidőszak
zajlik, hanem naponta ingáztál Győr és Szolnok között. Hogyan fér bele ez a
napodba?
A Lili
bárónőnek, amiben a Szolnoki Szigligeti Színházban játszom, 2017. december 15-én volt a bemutatója. Elképesztően nagy siker, olyannyira, hogy vendégszereplésre is
meghívtak már bennünket az előadással. Több helyen fogjuk nyáron is, Nyári
Esték keretében játszani. Az Erkel Színházat pedig felújítják és utána, jövő
tavasszal a felújítás utáni díszelőadásra több magyarországi színházból
meghívtak zenés darabokat, így mi ezzel is jelen leszünk azon a rangos estén.
Tudjuk, hogy
oda-vissza több száz kilométerre van Győrtől Szolnok. Most, az utolsó
pillanatokban még a tél is megmutatta a foga fehérjét. Múlt héten elképesztő
időjárás volt. Ónos eső, jég stb… Minden délelőtt a „Bolha” próbáim után este
Szolnokon játszottam, hosszú napokon keresztül. Hihetetlen fáradtság van
rajtam, nyilván az izgalmakon túl, ami egy ilyen főpróbahéttel jár.
A vezetés is
nagyon komoly koncentrációt igényel. Ez a 9.000 km, amit az elmúlt hetekben
vezettem azért, hogy mind a két városban helyt álljak, úgy gondolom mégis megérte.
Délután fél 2-kor el kellett, hogy engedjenek innen és akkor körülbelül
fél 6-ra érkeztem este Szolnokra. Úgy két és fél, három órát
kell számolni, hogy az ember biztonságosan érkezzen, ehhez még hozzájött ez a
szélsőséges időjárás is. Ráadásul a Lili bárónő egy hosszú produkció, tehát
három órás operettről van szó. Este tízkor van vége, így fél 12-re értem Budapestre és másnap reggel 6-kor
kelni kellett ahhoz, hogy időben ideérjék a délelőtt 10-kor kezdődő
próbára. Most még egy kis betegség is közbejött.
Hogy bírod ezt? Honnan
van ilyen mérhetetlen sok energiád?
Én is
megkérdeztem ezt Mózes Anitától. Hogy te ezt bírnád hetetekig, ahogy most én
csináltam? Erre ő azt válaszolta, hogy a
muszáj, az nagy úr. Nyilván az ember magától nem választana ilyenfajta
megterhelést, de ha egyszerűen így jönnek össze a dolgok… De tudod ez egy olyan dolog, ha más kollégát
kérdeznék meg erről, akkor azt kérdeznék, hogy te most panaszkodsz vagy
dicsekszel?
Mert
nyilván, ha az ember elfoglalt, az azt is jelenti, hogy népszerű, vagy sok helyen
foglalkoztatják. Emiatt boldog vagyok, csak azt gondolom, hogy a földrajzi
távolságok miatt nem szabad vagy nem kellene többet
vállalni.
Az elmúlt öt
évben Szolnokon is eljátszottam a Kabarét, a Musztafát, Latabár szerepeket, de
most ez a Frédi nevű táncos-komikus újra betalált. Nagyon-nagyon-nagyon
szeretik.
Összegzésképpen
annyit elmondanék, hogy én nagyon boldogan járok Szolnokra, csak az idő és a
távolság nagy úr. A kettő szerep együtt nagyon megterhelő volt így. Az ottani
nagy sikerek ellenére is meg kellett hoznom egy döntést, amit már a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatójának, Balázs
Péternek meg kellett mondanom. Sajnos jövőre nem tudom bevállalni a
vendégjátékot.
Köszönöm az interjút és örömmel, kíváncsian várjuk a szombati premiert!
Járai Máté elöljáróban
azt is elárulta, hogy úgy tudja, két nagyszínpadi előadása és egy Kisfaludy
Termes lesz a következő évadban Győrben. De ez még a jövő zenéje, amiről később
szívesen nyilatkozik majd.
A Bolha a fülbe című vígjátékot 2018. március 10-én mutatja be a Győri Nemzeti Színház társulata. Az előadást Szűcs Gábor rendezte.Főbb szerepekben: Járai Máté, Mózes Anita, Bródy Norbert, Rupnik Károly, Fejszés Attila, Molnár Erik, Agócs Judit, Jáger András, Lázin Beatrix, Kiss Tünde, Bede-Fazekas Csaba, Venczel- Kovács Zoltán, Janisch Éva, Mohácsi Attila
Az interjút készítette: Csobay Dániel
Fotók: blog.oszkar.com; szigligeti-szinhaz.hu; Győri Nemzeti Színház Facebook
