2018. március 9., péntek

Beszélgetés az utazó komikussal



A Bolha a fülbe című háromfelvonásos vígjáték főpróbahetén, szerdán, örömmel találkozott velem Járai Máté Jászai Mari-díjas színművész a Győri Nemzeti Színház színészbüféjében, akit már a győrieknek be sem kell mutatnom, olyan népszerű.
Éppen egy délutáni próbája után, 18 órakor beszélgettünk. Becsülöm benne szakmai alázatát, közvetlenségét, színészi játékait. 

Milyen volt a találkozásod Victor Emanuel Chandebise -sel? 
Számomra ez az előadás nagyon meghatározó gyerekkori élmény volt. Az évek során egyre több feldolgozás készült belőle országszerte. Nagyon erősen emlékszem arra a Vígszínházas élményemre, ahol Reviczky Gábor játszotta ezt a szerepet és nagyon büszke vagyok rá, hogy talán a „legfiatalabb Chandebise” vagyok, aki valaha ezt eljátssza, mert általában ezt 40 év fölött szokták.
Azt is tudom, hogy itt Győrben is volt sok évvel ezelőtt egy legendás előadás, amiben Tóth- Tahi Máté játszotta a főszerepet, amit most én fogok.  A Pletyka című bohózat kapcsán egyébként már hasonlítottak hozzá, amire rendkívül büszke vagyok, hogy egy nagy elődhöz hasonlítanak.  Természetesen másképp, de mégiscsak valamiféle szerepkörbeli hasonlóság van közöttünk. Mátét egyetlen produkcióban láttam, a „Nyár” című előadásban. Nagyon-nagy színész volt. Így természetesen a darab győri előzményéről tudok és jó érzéssel tölt el, hogy most rám osztották ezt a szerepet.
A szerep nehézsége az, hogy két különböző figurát játszom, akiknek semmi köze egymáshoz.  Az egész darab arra épül, hogy ezt a két karaktert folyamatosan összetévesztik. Az egyik egy iszákos hotelszolga, a másik pedig egy nagyon előkelő elegáns vezérigazgató.  Ez a két szereplő a színpadon nem találkozik, de majdnem minden szereplővel vagy egyik vagy a másik  összetalálkozik. Kérdezték is egyszer tőlem, hogy miért te játszod mindkettőt?


Nekem is ez jutott most eszembe…
Ennek ez a lényege, hogy ugyanaz a színész kell, hogy játssza a Chandebise-t és a Poche-t, a két figurát.  Az első felvonásban csak Chandebise vagyok, aztán a második felvonásban elindul az az őrület, ami a hotelszolgával Posche-sal kezdődik. Aztán a hotelszobában, ahol a második felvonás játszódik, egyszer csak megjelenik  Chandebise is, majd a harmadik felvonásban megjelenik a Chandebise lakásában a Posche is, mint hotelszolga, aki visszaakarja hozni és visszaakarja kapni, amit a Chandebise-re erőltetett. Szóval tényleg egy őrület van.  – mesélte Máté lelkesen.  



Még a próba után is fel vagy pörögve…
Mivel bohózat, itt a tempó a legfontosabb, hogy egy gyors tempójú előadás legyen.
Nagyon komoly fizikai munka az előadás. Külön örülök a szereposztásnak, olyan kollégák lesznek körülöttem, akikkel már fél szavakból is megértjük egymást.
Nagyon remélem, hogy műfaját tekintve, a Primadonnákhoz hasonlóan, ez egy újabb olyan gyöngyszeme lesz a színháznak, amire majd az emberek akár többször is eljönnek és szeretik. Különben rettentően izgalmas a sztori!
Természetesen nem egy krimiről van szó, de „nagyon lehet vele menni…”, nagyon lehet követni az eseményeket, hogy mi is történik pontosan, ki, kit ver át, kit csal meg.
Nevetve nyilatkoztam néhány nappal ezelőtt, amikor azt kérdezték tőlem, hogy van-e benne meglepetés, van-e benne olyan színész, akivel még nem dolgoztam. Erre én azt válaszoltam, hogy Lázin Bea nagy újdonság benne számomra, mert vele még ilyen testközelségben nem voltam. Majd, ha a nézők meglátják, akkor tudni fogják, hogy miről beszélek.
Nagyon szeretem az ilyenfajta színházat, nagyon szeretem ezt a fajta stílust, ezt a fajta bohózati őrületet. 




Nem csak a próbaidőszak zajlik, hanem naponta ingáztál Győr és Szolnok között. Hogyan fér bele ez a napodba?
A Lili bárónőnek, amiben a Szolnoki Szigligeti Színházban játszom,  2017. december 15-én volt a bemutatója. Elképesztően nagy siker, olyannyira, hogy vendégszereplésre is meghívtak már bennünket az előadással. Több helyen fogjuk nyáron is, Nyári Esték keretében játszani. Az Erkel Színházat pedig felújítják és utána, jövő tavasszal a felújítás utáni díszelőadásra több magyarországi színházból meghívtak zenés darabokat, így mi ezzel is jelen leszünk azon a rangos estén.   

                                                             
Tudjuk, hogy oda-vissza több száz kilométerre van Győrtől Szolnok. Most, az utolsó pillanatokban még a tél is megmutatta a foga fehérjét. Múlt héten elképesztő időjárás volt. Ónos eső, jég stb… Minden délelőtt a „Bolha” próbáim után este Szolnokon játszottam, hosszú napokon keresztül. Hihetetlen fáradtság van rajtam, nyilván az izgalmakon túl, ami egy ilyen főpróbahéttel jár.


A vezetés is nagyon komoly koncentrációt igényel. Ez a 9.000 km, amit az elmúlt hetekben vezettem azért, hogy mind a két városban helyt álljak, úgy gondolom mégis megérte. Délután fél 2-kor el kellett, hogy engedjenek innen és akkor körülbelül fél  6-ra érkeztem  este Szolnokra. Úgy két és fél, három órát kell számolni, hogy az ember biztonságosan érkezzen, ehhez még hozzájött ez a szélsőséges időjárás is. Ráadásul a Lili bárónő egy hosszú produkció, tehát három órás operettről van szó. Este tízkor van vége, így fél 12-re értem Budapestre és másnap reggel 6-kor kelni kellett ahhoz, hogy időben ideérjék a délelőtt 10-kor kezdődő próbára.  Most még egy kis betegség is közbejött.

Hogy bírod ezt? Honnan van ilyen mérhetetlen sok energiád?
Én is megkérdeztem ezt Mózes Anitától. Hogy te ezt bírnád hetetekig, ahogy most én csináltam?  Erre ő azt válaszolta, hogy a muszáj, az nagy úr. Nyilván az ember magától nem választana ilyenfajta megterhelést, de ha egyszerűen így jönnek össze a dolgok…  De tudod ez egy olyan dolog, ha más kollégát kérdeznék meg erről, akkor azt kérdeznék, hogy te most panaszkodsz vagy dicsekszel? 
Mert nyilván, ha az ember elfoglalt, az azt is jelenti, hogy népszerű, vagy sok helyen foglalkoztatják. Emiatt boldog vagyok, csak azt gondolom, hogy a földrajzi távolságok miatt nem szabad vagy nem kellene többet vállalni.
Az elmúlt öt évben Szolnokon is eljátszottam a Kabarét, a Musztafát, Latabár szerepeket, de most ez a Frédi nevű táncos-komikus újra betalált. Nagyon-nagyon-nagyon szeretik.
Összegzésképpen annyit elmondanék, hogy én nagyon boldogan járok Szolnokra, csak az idő és a távolság nagy úr. A kettő szerep együtt nagyon megterhelő volt így. Az ottani nagy sikerek ellenére is meg kellett hoznom egy döntést, amit már a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatójának, Balázs Péternek meg kellett mondanom. Sajnos jövőre nem tudom bevállalni a vendégjátékot.  

Köszönöm az interjút és örömmel, kíváncsian várjuk a szombati premiert!

Járai Máté elöljáróban azt is elárulta, hogy úgy tudja, két nagyszínpadi előadása és egy Kisfaludy Termes lesz a következő évadban Győrben. De ez még a jövő zenéje, amiről később szívesen nyilatkozik majd. 

A Bolha a fülbe című vígjátékot 2018. március 10-én mutatja be a Győri Nemzeti Színház társulata. Az előadást Szűcs Gábor rendezte.Főbb szerepekben: Járai Máté, Mózes Anita, Bródy Norbert,  Rupnik Károly, Fejszés Attila, Molnár Erik, Agócs Judit, Jáger András, Lázin Beatrix, Kiss Tünde, Bede-Fazekas Csaba, Venczel- Kovács Zoltán, Janisch Éva, Mohácsi Attila




Az interjút készítette: Csobay Dániel  
Fotók: blog.oszkar.com; szigligeti-szinhaz.hu; Győri Nemzeti Színház Facebook