2020. április 8., szerda

Egy drámaíró önkéntes karanténja


Pozsgai Zsolt Balázs Béla-díjas drámaírót, színházi- és filmrendező, forgatókönyvírót kérdeztem hogyan éli meg az önkéntes karantén időszakát.

Számos színházi előadást alkalmazott színpadra, mint például a Győrben is bemutatott Razziát, a Nevető ember ( a Victor Hugo átirat), Szabó Magda: Abigél, valamint Heltai Jenő: A tündérlaki lányok című műveket.

 

Hogyan éled meg a mostani helyzetet, amellett, hogy azért az írói munka jobbára otthoni munka?! 
 
Köszönöm, hogy az eszedbe jutottam. És azt, hogy figyeled a munkásságomat.      Az írói oldalamat használom most, hiszen az író alkotás közben mindig karanténban van. Igaz, a szigligeti alkotóházban munka után este le lehetett menni a helyi kocsmába nagyszerű fiatalokkal beszélgetni, vagy az éjszakai őr és csillagász Egyed Péterrel sörözgetni. A kocsma most is meg van, kitűnő színészbarátaimmal péntek esténként összejövünk a közösségi oldalon, mindenkinél van ital és dumálunk. Aztán más barátaimmal is máskor, ma este például Csomós Lajossal kiváló békéscsabai színész barátommal leszünk egymás vendégei. És mivel még a karantén előtt elég sok pályázatot írtak ki, igyekszem azokra is elkészíteni a műveket.





"Egy nagy dobásra is készülünk, amiről még nem mondhatok semmit. Internet-kocsmázós színészbarátaimmal hamarosan egy nagyon érdekes dologgal jelentkezünk, de erről majd idejében, és Te leszel az első, akinek szólok. Mindenesetre élénk háttérmunka folyik. Ez valamennyire segít elviselni mindannyiunk számára a helyzetet." - árulta el Pozsgai Zsolt

Ez igazán megtisztelő számomra, köszönöm! 


"Mivel nincs állandó munkahelyem, - az utóbbi években a dramaturg státuszt is megszüntette a színházak többsége - anyagi értelemben nagyon megvisel ez az időszak. Főleg az, hogy elvégzett munkáim után nem fizetnek, olyanok után, amelyek még a járvány előtt voltak esedékesek. És mivel a színházi jogdíjakból éltünk, most, hogy nincsenek előadások nem egyszerű." - tette hozzá a drámaíró

Az is megvisel, hogy lányaimmal ritkábban találkozhatom, és a Húsvét is úgy jön el, hogy nem tudjuk meglátogatni a nagyszülőket, ami még nem történt meg az életünkben.

Mivel a Martinovics- hegy alján lakunk, alkalmam van az Istenhegyre sétálni olyan utcákban, ahol rajtam kívül senki nincs. Kívülről tudom már, hogy melyik utcák azok. Örömmel veszem észre, hogy fizikai erőm nem hagyott el, és ez az egyik kulcsa a belső lelki erőnek is.

Megtalálnak régi barátok, akikkel évek óta nem tartottuk a kapcsolatot, ez jó. Tisztázhatjuk az egyéb félreértéseket azokkal, akikkel teljesen feleslegesen ugrattak össze valamilyen okból.

És lassan elkezdek listát írni arról, hogy a válság után mi az, amire nincs szükség a mindennapi életben, hiszen ez most kiderül. Lassan a televíziók is rájönnek, hogy nem lehet minden nap ugyanazt a Bud Spencer-filmet leadni. Mi rájövünk, hogy a valóságshow-k, idióta bulvárműsorok nélkül is van élet, sőt.

"Úgy látom, kényszerből jön elő az érték, a vírus kikényszeríti mindezt.

Jobb lett volna, ha magunktól jövünk rá, és maradunk az igazolható emberi értékeknél.

És nem bírnám ki egyedül, de a feleségem, immár több mint harminc éve itt van velem, és ez biztosítja azt, hogy egyáltalán létezzünk. És a lányaim telefonhívásai. Vagyis a család. Ez a legfontosabb." - tette hozzá

Köszönöm szépen, hogy megosztottad velem és az olvasókkal a gondolataidat, jó egészséget és további sikeres alkotást kívánok még! 

Én köszönöm!


Szerkesztette: Csobay Dániel
Fotók: Pozsgai Zsolt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése