Hogyan éli meg az önkéntes karantén időszakát? Se színház, se film…
Nehezen. Miután a film mostanában kisebb szerepet játszik az életemben, elsősorban a színház hiányzik nagyon. És csak az vigasztal, hogy fizikailag jól esik ez a fajta pihenés és a folyamatos utazás nélkül való feltöltődés. Nagy szükségem volt rá. A közönséggel való napi kapcsolat azonban nagyon hiányzik.
Mivel tölti most a napokat?
Sűrűn kapok felkéréseket online interjúkra hasonló témában, illetve magam is igyekszem- bár nem vagyok benne túl jó- telefonnal felvenni mesét, verset, hogy legalább ezen a módon kapcsolódhassunk, a közönség és én. Néha kiülök a teraszra, játszom a kutyákkal, meg persze ott van Lisa, a cicánk. Vele idomítjuk egymást . Komoly szurkolótábora alakult ki a facebook-on az asztalitenisz bajnokságra való közös felkészülésünknek. Hát így.
Néha a család rávesz erre- arra. Olyasmire, amihez nem kell kimozdulni a karanténból. Múltkor például süteményt sütésben működtem közre...
De azért nagyon várom a végét, mert épp akkor tört ki a veszélyhelyzet és kezdődött a karantén, amikor próbálni kezdtük volna Zalaegerszegen a Sose halunk meg című musicalt, amit Gaál Ildivel ( Gaál Ildikó rendező - a szerk.) közösen rendezünk és játszom is benne. Ezt most el kellett tolni őszre. A tervek szerint október 9-én lesz a bemutató.
Nagyon megtisztelő számomra, hogy készíthettem Önnel egy villáminterjút, köszönöm szépen, és jó egészséget kívánok!
Én köszönöm a megkeresését!
Szerkesztette: Csobay Dániel
Fotó: Koltai Róbert hivatalos Facebook oldala
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése