2020. április 12., vasárnap

Külső és belső utakon - Gőgh Tibor


„A világ legjobb szakmája!” – mondják. Utazni, élményekkel töltekezni sokak vágya, lehet nem is olyan könnyen elérhető célja, hogy úton legyen, s ettől sokkal jobban érezze magát, az életét pedig teljesebbnek lássa.



Nem az idegenvezetői lét érzésvilágáról szeretnék vallomást tenni, csupán megosztom néhány élményemet, miután többen kifejezték: Ne közeledj, Rómában jártál! (Ez március legelején történt).
Láthattuk, hogy az idegenforgalom, elég sok országban, temérdek vállalkozást és munkavállalót érintően, egyik napról a másikra összeomlott. Biztos vagyok benne, hogy ugyanilyen lendülettel fel is fog támadni! A legtöbb országban stratégiai ágazat, sokat hoz a konyhára, s a növekedésre berendezett társadalmak, a veszélyek ellenére sem fogják sokáig tűrni ezt az állapotot.
Többen indulatosak most és talán dühösek is, hogy a betervezett kikapcsolódásukat, melyre már hosszú ideje készülnek, most át kell programozniuk a naptárban. Kevesen vannak azok, akik végleg lemondtak eltervezett útjaikról. Nekünk, idegenvezetőnknek, hamarosan annyi megbízásunk lesz, hogy bele sem fog férni a határidőnaplónkba. Valószínű, hogy a szezon is kitolódik (novemberben még lehet utazni), hogy mindenki meg tudja valósítani elhalasztott nyaralását, kulturális és egyéb töltekezését.
„Hogyan éled meg a karanténmagányt?” – kérdezte egyik ismerősöm. „Vicces képmontázsok megosztásával” – válaszoltam. Talán az országos védekezésben dolgozó, kifigurázott közszereplők sem sértődnek meg azon, hogy a legkülönfélébb összeállításokban láthatják magukat. Képeik mémként terjednek a neten. Sokan érzik úgy, hogy a szorongás oldásának kiváló eszköze a humor. Igen, már-már szorongást okoz lelkünkben a koronavírus-mizéria. „Határozatlan időre meghosszabbítjuk a kijárási korlátozást” – olvasható a Kormány oldalán. Elménk a kiszámíthatóságra törekszik. Meghatározása szerint „a vírus szubmikroszkopikus biológiai organizmus, amely nem sejtes szerveződésű és csak parazitaként az élőlények sejtjeiben képes szaporodni.” Valóban, ijesztő egy „láthatatlan” valamitől, határozatlan időre félelemben élni. Mivel azonban nem szeretném, hogy rémhírterjesztőként elfogjon a rendőrség, ezért abbahagyom ezt a gondolatmenetet.
Külső utak helyett most belső utakon járok, mert a helyzetből kifolyólag most ráérek. Még arra sem érzek késztetést, hogy jövőbeni utazásokat készítsek elő. Aki jobban ismer, az tudja, hogy nem kalandozom jogosítvány nélkül ezeken a belső utakon, hiszen múltam közel három évtizede szólt filozófiáról, vallásról, pszichológiáról, mások és önmagam neveléséről, és minden olyanról, amit az utazás mellett manapság nagyon is kedvelnek az emberek. Úgyhogy, lelkizzünk!
A lelkizés belső utakat jelent. Talán észre sem vesszük, hogy a munkás hétköznapokban gondolataink és érzéseink hullámzásának sodrásában élünk. „Már gyermekkorodban szívesen ültél az árok partján, és jól elvoltál. A doktor bácsinak kellett rád szólnia, hogy kelj fel, mert felfázol” – mesélte Édesanyám többször is. 

Már korán figyelni kezdtem a gondolatokat, melyek jöttek. Ma sem tudom honnan érkeznek. A szakemberek beszélnek inspirációról, ötletről, bevillanásról, a tudati mélységek felszínre töréséről, de valójában nem tudjuk, hogy miért zakatol folyton az agyunk. Mark Gungor, "Férfiagy, női agy" című könyvében arról ír, hogy a férfi agya dobozokból áll. Van egy doboz a sportnak, egy újabb a munkának, még egy az autóknak, a pénznek, aztán külön a gyereknek, a feleségnek, az anyósnak, és sok kicsi a szexnek. De a leglényegesebb, hogy a dobozok nem érintkeznek egymással. A férfi mindig csak egy dobozt használ, mert nem tud és nem is akar egyszerre több dologra figyelni. Van egy olyan doboz, ami más, mint a többi. Az ugyanis tök üres. Őt hívják „Semmi doboznak.” A férfiak képesek percekig úgy létezni, hogy közben nem gondolnak semmire sem. Ez a férfiak kedvenc doboza. Nincs idegesítőbb látvány, mint egy férfi, aki nem csinál semmit. 

Ha üres a fejed, vagyis kiürítetted az elmédet és képes vagy egy dologra figyelni, akkor elindulsz a belső úton. A gondolatok mellett hasonlóképpen koncentrálhatunk az érzelmi hullámzásunkra is, tudós szerepében tetszelegve, mintegy kívülről szemlélve önmagunkat. A távolságvétel, valamint a külsős pártatlan látásmódja sokat segíthet önmagunk megértésében. Míg a hétköznapok mókuskerekében elidegenedünk, addig karanténmagányunkban kapcsolatba kerülhetünk önmagunkkal.

Írta, fotó: Gőgh Tibor 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése