2020. április 25., szombat

LÉLEKHANG önkéntes karanténban


Stipsits Ibolya fotóművész, aranydiplomás kiváló művész osztotta meg velünk gondolatait arról, hogyan éli meg ezt az időszakot.




Hat hete kezdtem meg az önkéntes karanténomat.
Megbeszéltem a lelkemmel és úgy döntöttem ezt depresszió nélkül végig fogom csinálni. Asztmás vagyok, így még jobban oda kell figyelnem az egészségem megőrzésére.


"Napirendet készítettem. Soha nem gondoltam, hogy a lakásban is lehet gyalogló túrát csinálni, sőt hegymenetet a galériára fel és le. Mindennap minimum a tízezer lépést lejárom, amelyet a telefonommal mérek, de azt sem gondoltam, hogy ez a másfél hónap pillanat alatt eltelik.                    Ezt a művészetnek köszönhetem, amely szárnyakat ad, gyógyítja a lelket és nem hagy egyedül, még akkor sem ha fizikailag egyedül vagyok. A művészet híd az emberek és a világ között." - meséli Ibolya


Esténként a virtuális színházban vagy moziban megnézek egy előadást, vagy valamilyen online programot és hálát adok, hogy van mit enni, meleg lakásban alkothatok és az internetnek köszönhetően virtuálisan találkozhatok, beszélgethetek itthon és külföldön élő ismerőseimmel, barátaimmal.


lás vagyok és köszönetet mondok azoknak az embereknek, akik egészségüket kockáztatva a „frontvonalban”értünk dolgoznak.


Portréfotós vagyok, de bezárva egyedül ezt művelni most nem lehet, hisz minden programom le kellett mondanom. Ezért más művészeti ághoz fordultam. Zenét hallgatok, amely eljut a lelkemig és inspirál, aktivizál. Textilképeket és kisplasztikákat készítek. Az új alkotásaim, agyagból, gipszből és textilből készülnek. 





Nemrég érkezett meg a nyomdából a LÉLEKHANG című legújabb verses könyvem.
Fotóművészként ismernek, de sokszor visszafoghatatlan késztetést érzek, hogy érzelmeimet, gondolataimat az objektív külső világ lelkemre ható hatását szubjektíven rigmusokban fejezzem ki. Verseim hangulata nyugodt, könnyed, de van, amikor intenzív és bonyolult lelki emóciót tükröznek. A lélek pillanatnyi érzelmeit interpretálják.

Keresem azokat a művészeket, akik majd egy bemutatón pár verset előadnának. A zenét is szeretném segítségül hívni, mert a zene segítségével még jobban eljutna olvasóim lelkéhez a lélek hangja.

Remélem, hogy az előttünk álló hónapokat is úgy tudom végig ténykedni, hogy egy percet sem unatkozom, nem leszek depressziós és sok új alkotásom fog születni.

Köszönöm a megkeresést és szeretetem és virtuális ölelésem küldöm közönségemnek, barátaimnak és ismerőseimnek.


                                                                   Nem adom fel



                                                                Nem adom fel ha

                                                       Elveszett minden amiben hittem


                                                               Nem adom fel
                                                       Ha fagyos reggelre virradok

                                                               Nem adom fel
                                                       Ha ködfátyol borítja életem

                                                               Nem adom fel
                                                      Ha szürkére festik a világot

                                                               Nem adom fel
                                                     Ha rögös utat szánt a sors

                                                               Nem adom fel
                                                     Ha az álmaimat széttépi a vihar
                                                              
                                                    Hiszem a szeretettel
                                                    Elveszett hitem visszakapom
                                                    A fagyot felolvaszthatom
                                                    A ködfátyolt eloszlathatom
                                                    A szürke világot kiszínezhetem
                                                    A rögös utat elegyengethetem
                                                    Az álmokat újra megálmodhatom
 


                                                       Ha hatalmam lenne



                                               szeretetet  osztanék e világban

                                               lelkeknek békét adnék
                                               hogy szárnyalni tudjanak
                                               könnyeket  örökre felszárítanám
                                               sebeket meggyógyítanám
                                               törölném a szenvedést
                                               civakodást háborút
                                               nem éhezne senki
                                               boldog anyák, apák, gyermekek
                                               laknák be a földet


 



 
Szerkesztette: Csobay Dániel
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése