Stipsits Ibolya fotóművész, aranydiplomás kiváló művész osztotta meg velünk gondolatait arról, hogyan éli meg ezt az időszakot.
Hat hete kezdtem meg az önkéntes karanténomat.
Megbeszéltem a lelkemmel és úgy döntöttem ezt depresszió
nélkül végig fogom csinálni. Asztmás vagyok, így még jobban oda kell figyelnem
az egészségem megőrzésére.
"Napirendet készítettem. Soha nem gondoltam, hogy
a lakásban is lehet gyalogló túrát csinálni, sőt hegymenetet a galériára fel és
le. Mindennap minimum a tízezer lépést lejárom, amelyet a telefonommal mérek,
de azt sem gondoltam, hogy ez a másfél hónap pillanat alatt eltelik. Ezt a
művészetnek köszönhetem, amely szárnyakat ad, gyógyítja a lelket és nem hagy
egyedül, még akkor sem ha fizikailag egyedül vagyok. A művészet híd az emberek
és a világ között." - meséli Ibolya
Esténként a virtuális színházban vagy moziban
megnézek egy előadást, vagy valamilyen online programot és hálát adok, hogy van
mit enni, meleg lakásban alkothatok és az internetnek köszönhetően
virtuálisan találkozhatok, beszélgethetek itthon és külföldön élő ismerőseimmel,
barátaimmal.
Hálás vagyok és köszönetet mondok azoknak az embereknek,
akik egészségüket kockáztatva a „frontvonalban”értünk dolgoznak.
Portréfotós vagyok, de
bezárva egyedül ezt művelni most nem lehet, hisz minden programom le kellett
mondanom. Ezért más művészeti ághoz fordultam. Zenét hallgatok, amely eljut a
lelkemig és inspirál, aktivizál. Textilképeket és kisplasztikákat készítek. Az
új alkotásaim, agyagból, gipszből és textilből készülnek.
Nemrég érkezett meg a nyomdából a LÉLEKHANG című legújabb verses könyvem.
Fotóművészként ismernek, de sokszor visszafoghatatlan késztetést érzek, hogy érzelmeimet, gondolataimat az objektív külső világ lelkemre ható hatását szubjektíven rigmusokban fejezzem ki. Verseim hangulata nyugodt, könnyed, de van, amikor intenzív és bonyolult lelki emóciót tükröznek. A lélek pillanatnyi érzelmeit interpretálják.
Fotóművészként ismernek, de sokszor visszafoghatatlan késztetést érzek, hogy érzelmeimet, gondolataimat az objektív külső világ lelkemre ható hatását szubjektíven rigmusokban fejezzem ki. Verseim hangulata nyugodt, könnyed, de van, amikor intenzív és bonyolult lelki emóciót tükröznek. A lélek pillanatnyi érzelmeit interpretálják.
Keresem azokat a művészeket, akik majd egy bemutatón pár verset
előadnának. A zenét is szeretném segítségül hívni, mert a zene segítségével még
jobban eljutna olvasóim lelkéhez a lélek hangja.
Remélem, hogy az előttünk álló hónapokat is úgy tudom végig ténykedni,
hogy egy percet sem unatkozom, nem leszek depressziós és sok új alkotásom fog
születni.
Köszönöm a megkeresést és szeretetem és virtuális ölelésem
küldöm közönségemnek, barátaimnak és ismerőseimnek.
Nem adom fel
Nem
adom fel ha
Elveszett
minden amiben hittem
Nem
adom fel
Ha
fagyos reggelre virradok
Nem
adom fel
Ha
ködfátyol borítja életem
Nem
adom fel
Ha
szürkére festik a világot
Nem
adom fel
Ha
rögös utat szánt a sors
Nem
adom fel
Ha
az álmaimat széttépi a vihar
Hiszem a szeretettel
Elveszett
hitem visszakapom
A
fagyot felolvaszthatom
A
ködfátyolt eloszlathatom
A
szürke világot kiszínezhetem
A
rögös utat elegyengethetem
Az
álmokat újra megálmodhatom
Ha hatalmam
lenne
szeretetet osztanék e világban
lelkeknek
békét adnék
hogy
szárnyalni tudjanak
könnyeket örökre felszárítanám
sebeket
meggyógyítanám
törölném
a szenvedést
civakodást háborút
nem
éhezne senki
boldog anyák, apák, gyermekek
laknák be a földet
Szerkesztette: Csobay Dániel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése