2020. április 27., hétfő

"Semmi különös" - Posonyi Takács László üzent az önkéntes karanténból


Posonyi Takács László, a Győri Nemzeti Színház művésze, e-mail fiókomban hagyott üzenetet.



"Semmi különös

Amikor fogtam a porszívót és kivittem a hátsó kertbe, hogy lenyírjam a füvet, éreztem: valami nem stimmel.
Hagytam a francba, inkább bementem kipakolni a mosogatógépet. Mikor szép, katonás rendben bepakoltam a kistányérokat a hűtő fagyasztójába, már egész biológiai valóságomon végigfutott, hogy itt esetleg gond lehet. Aztán rám tört a bizonyosság. A minden kétséget kizáró valóság. Másnap hajnali déli fél tizenkettőkor (mi a rossebnek keljek korábban, úgyse mehetek sehova), rögtön ébredés után, alsógatyában és csábos, kis fehér köntösömben kibóklásztam rágyújtani. (Mekkora lett a fű! Nem akartam én ezt tegnap lenyírni?) Jobbra néztem és egy hetyke „hello baby! de dögös vagy ma!” kurjantással köszöntöttem szomszédomat a kerítésen át. Ő Lujzi néni, 72 éves, nyugdíjas iskolaigazgató. Aztán eszembe jutott, hogy aki dohányzik, mosson gyakran fogat (amúgy meg ne dohányozzon!), így hát beslattyogtam és magamra zártam a fürdőt. Nyomtam egy csík sampont a fésűmre, és miközben alaposan dörzsöltem a kisőrlőket, azon gondolkodtam, hány napja is vagyok itthon. 9? 26? 4591? Végül is mindegy. Tegnap kedd volt, ma péntek van, a napok szépen sorban követik egymást, ugyanúgy. Kijövök, szól a feleségem, hogy hívott a futár, hívjam vissza. (Hogy ezek sehova nem találnak oda…) Na jó, fogtam a merőkanalat és tárcsáztam. Kicsit furcsa volt, hogy ki se csöng, de tök igaza van a srácnak, hogy kikapcsolta. Aki vezet, ne mobilozzon! Magamhoz vettem egy doboz tojást, kivittem a kapu elé, kényelmesen elhelyezkedtem rajta, és vártam a GLS-t. Be is driftelt hamarosan a házunk elé és a kezembe nyomta a kanapét. Mondtam neki, hogy én sushit rendeltem, de váltig állította: erre a címre ez van. Nem panaszkodom. Tényleg laktató. Éppen most nyomtam egy kis mustárt a karfára, és mert ínyenc vagyok, megszórtam némi Terrasan gyepműtrágyával. Ha kajáltam, asszem visszafekszem a szennyestartóba, muszáj pihenni. Zsúfolt napok ezek, állandóan busy vagyok. Az emailekre majd holnap válaszolok. Vettem egy vadi új citromsárga postaládát, egész jól gépelek rajta. Valahogy úgy kézre esik…
        Egyébként pedig mély tisztelettel csókoltatom Márai Sándort innen a                         XXI.századból.

Én is világpolgár lettem.
Felnőttem a szocializmusban, csetlettem-botlottam a kapitalizmusban, és most megőszülök a karanténizmusban.
                                  
                                                                                  Posonyi Takács László"

Fotó: Győri Nemzeti Színház - Fehér Alexandra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése