Kelemen Zoltán, a Győri Nemzeti Színház egykori színművésze, akihez többek között az emblematikus Portugál előadásból Sátán szerepe is köthető, elmesélte hogyan telnek a napjai az önkéntes karanténban.
Alapító tagja volt a szombathelyi Weöres Sándor Színháznak, de erről mesél a cikkben. 2001 óta a Savaria Történelmi Karnevál egyik legnépszerűbb előadásának, a Rabszolgavásárnak is írója és rendezője 2013-ig.
2005-ben saját novelláskötete - "Korkórkörtérkép" címmel, 2016-ban pedig "Középkorom" címmel verseskötete - jelent meg.
"Köszönöm az érdeklődést, szeretettel
üdvözlöm volt győri kollégáimat, barátaimat és legkedvesebb városomat és annak
lakóit!
Szombathelyen a Weöres Sándor Színházban- melynek alapító tagja lehettem 2008-ban-
március 10-én játszottam az utolsó előadásomat,
március 13-án pedig leállították a dán tragikomédia, az Ádám almái próbáit is. Április végén lett volna a bemutatója, egy Khalid nevű,
„elterelésen” lévő pakisztáni bevándorló szerepét osztotta rám a rendező,
Czukor Balázs." - mesélte Zoltán
Aztán új időszámítás kezdődött, már minden csak
ahhoz képest van és lesz, ami előtte történt…
Bevallom őszintén, nagyon nehezen viselem a
jelenlegi helyzetet és az abból fakadó tehetetlenséget és bizonytalansági
tényezőket.
Majdnem három évtizede játszom színházakban, csak az
elmúlt tizenegy - tizenkét évben negyvenhat bemutatóm volt, a számtalan egyéb
fellépésről és vállalásról nem is beszélve. A pszichém, a lelkem, a testem, a
bioritmusom erre a fajta terhelésre, életmódra, napirendre állította be az
optimális működését. Most mindez egyik pillanatról a másikra megdőlt, a feje
tetejére állt.
Hosszan sorolhatnám, mi minden hiányzik, de úgy
gondolom, inkább nem teszem. Röviden: az életem.
Jelenlegi mindennapjaimat a feleségem (aki pár hete
otthonról dolgozik) és három éves kisfiam társaságában töltöm a szombathelyi
bérelt lakásunkban egy lakótelepen. Mivel társam napközben dolgozik ezért
rengeteget vagyok kettesben a fiammal, akinek most kezd éppen nyiladozni az
értelme. Ellátom, játszunk, nagyokat sétálunk, ahogyan mi nevezzük,
„felfedezzük a világot”. Igyekszem lebonyolítani a bevásárlást (idős
édesanyámnak is), számla és egyéb apró-cseprő ügyeket elintézni.
Hogy a művészeti vonalat is megemlítsem, publikálok
egy „irodalmi karantén közösségi médium csoportba”, versvideókat készítek többek között különböző kérésekre (érettségi felkészítés, városi televízió, bécsi
magyar rádió, stb.), részint pedig a magam szórakoztatására, részt veszek különböző közösségi projektekben (például. Kis suttogás). Lehetne még
sorolni, de felesleges, mert ha reális vagyok, akkor be kell, hogy lássam,
lássuk, mindezek főleg pótcselekvések, ahogy másoknál is, a hiány esztétikumai, sok
esetben valamiféle önigazolások. „Igen öreg, te még létezel, még fontos vagy,
még alkotsz, még kellesz, még kíváncsiak rád.” Pedig valójában egyáltalán nem,
illetve egyáltalán nem biztos!
"Kívánom Önöknek, hogy egészségben, a lehető
legkevesebb lelki és pszichés sérüléssel vészeljék át ezt a keserűen abszurd
időszakot és amennyire lehet, fogadják el és tiszteljék egymást!
Szeretettel: Kelemen Zoltán" -zárta szavait a művész
Szerkesztette: Csobay Dániel
Fotó: wssz.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése