2020. április 16., csütörtök

Színművész karanténban: Vincze Gábor Péter

Vincze Gábor Péter,  a Győri Nemzeti Színház színművésze is nyilatkozott, hogyan éli meg az önkéntes karantén időszakát. 
 



"Köszönöm a megkeresést!"  

Régóta készülök erre a beszélgetésre, de amióta ez a különös és szokatlan helyzet beköszöntött, nekem valahogy még több a tennivalóm, mint eddig. 
Épp a Leánder és Lenszirom című mesedarabot próbáltuk, már folytak a jelmezes-sminkes próbák, egy hétre voltunk a bemutatótól, amikor jött a váratlan bejelentés: be kell fejeznünk minden színházi munkát. 
Nekem már a kényszerpihenő első hete után elvonási tüneteim kezdtek kialakulni. Három iskolás gyerekem egyre gyakrabban kérdezget: „mi van, apa, hiányzik a színház?”, amikor azt látják, hogy a Szibériai csárdásból idézett tánclépésekkel viszem be a kávémat, vagy a fürdőszobában énekelni kezdem Pomponius dalát, némiképp átköltött szöveggel. 

Jelenetkép, Szibériai csárdás, Győri Nemzeti Színház - Forrás: gyorihirek.hu


Mostanában nagyon értékelem, hogy van telefon és közösségi média, így napi szinten beszélgethetek remek kollégáimmal, rég hívott rokonokkal, barátokkal. 

A családból csak én járok ki vásárolni, és mindig ugyanoda. Ezen kívül a házunkban lakó két idős (90 év feletti) házaspárnak is naponta bevásárolok, gyógyszertárba is én járok helyettük. 
Ráadásként nagy örömömre a nagyfiam (29) is hazajött New York-ból, ahol egyetemre jár, és amíg a feleségével kéthetes önkéntes karanténba vonultak, nekik is én vásároltam. 
Itthon az élet nagyon vidáman zajlik.  Három gyermekem, Bence (16), Rozi (13), és Janka (10) rendkívül intenzív távoktatásban vesz részt. Most éppen Janka fuvolaóráját hallgatjuk, aki a laptop előtt állva figyeli a tanárnő instrukcióit egy messzi, távoli galaxisból. Van, hogy az összes szoba foglalt a videón összekapcsolt tanórák miatt. 
"Belefogtam abba is, amire évek óta sose volt időm: elkezdtem rendszerezni a felgyülemlett fotókat, szerszámokat és alkatrészeket. Több ezer fényképünk gyűlt össze a papíralapú fotózás éveiben, és lassan megy a rendrakás, mert mindegyikről eszembe jut valami, amit persze meg kell osztanom a többiekkel." -meséli Péter
Most, hogy beköszöntött a jó idő, a kerttel is tudunk foglalkozni, bár az igazat megvallva, a párom a főkertész, én csak beosztott vagyok. 
Viszont együtt főz a család! Olyan ez az egész, mint egy szép, hosszú vasárnap. Új recepteket próbálunk ki, Rozi lányom remek sütiket süt. Bence fiamnak sokkal több ideje van a barátaira, interneten tanítja őket a számítógépes zeneszerzésre, Janka pedig folyton barkácsol valamit. 
Nekem pedig van időm filmeket nézni, végre láttam a FOMO-t, amiben én is játszom, de moziban annak idején nem sikerült elcsípnem. És ott a rengeteg elolvasandó könyv! 
De persze nagyon hiányzik a külvilág: a szüleim, a rokonok, a barátok és a kollégák. 
Várom a percet, amikor végre belekezdünk a mesejátékba, és megpillantjuk a nézőtéren a sok csillogó gyerekszempárt. 
Várom, hogy Győrben újra felgördüljön a függöny!


Szerkesztette: Csobay Dániel
Fotó: Győri Nemzeti Színház - Fehér Alexandra  

2 megjegyzés:

  1. Kicsit szomorkás, de optimista kicsengésű a beszélgetés. Jó egy ilyen nagy családban együtt átvészelni a nehéz időket. A szomszédok is biztosan hálásak a sok segítségért. Jó egészséget Művész Úr! Reméljük, hogy hamarosan a színpadon látjuk Önt!

    VálaszTörlés
  2. KITARTÁST GÁBOR!REMÉLEM NEM TART MÁR SOKÁ EZ AZ ŐRÜLET, DE TE SEM BÍROD IGAZÁN A HOSSZÚ TÉTLENSÉGET.
    MIRE VÉGE LESZ BIZTOSAN TÖBB ŐSZ HAJSZÁLAD LESZ. ÜDVÖZÖLLEK ZIMMERMANN LACI

    VálaszTörlés