2020. május 1., péntek

Egy húron pendül a karanténnal

A győri születésű Ruisz Alexandra hegedűművész, egyedül éli át az önkéntes karantén időszakát a hollandiai városban, Groningenben.  


Alexandra zenész szülők gyermeke. Tanulmányait a győri Liszt Ferenc Zeneiskolában kezdte, majd a   Richter János Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnáziumban folytatta, melynek második évében kivételként felvételt nyert a Zeneakadémia Fiatal Tehetségek Tagozatára.
Ezzel párhuzamosan a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium tanulója volt. Bachelor diplomáját a Zeneakadémián szerezte, melynek megszerzése után tanulmányait Hollandiában, a groningeni Hanze University of Applied Sciences zenei tagozatán, a Prins Claus Conservatoire-ban folytatta. Jelenleg mester tanulmányai utolsó évét végzi, júniusban diplomázik.
Rangos hegedűversenyek díjazottja és nemzetközi fesztiválok résztvevője. Többször lépett fel szólistaként többek között a Győri Filharmonikus Zenekarral, Medveczky Ádám Kossuth-díjas karmester vezényletével, valamint együtt muzsikált Baráti Kristóffal és Várdai Istvánnal is. Lehetősége volt Kocsis Zoltán és Kobajasi Kenicsiro keze alatt játszani.
Európa számos országában koncertezett. Muzsikált kamarazenészként Kínában, a Shanghai Oriental Art Center 2000 fős hangversenytermében, de eddigi legnagyobb élménye a kanadai Montrealban adott szólóestje.


Távol élsz a családodtól, egyedül. Milyen gondolatok fogalmazódnak meg benned az önkéntes karanténról és a mostani egyedüllétről?

Köszönöm, hogy gondoltál rám, igazán jólesik.
Megmondom őszintén, amikor felbukkantak az első hírek a vírusról, nem gondoltam volna, hogy ilyen hatással lesz majd az egész világra. Nem számítottam arra, hogy ennek eredményeképp az eddigi leghosszabb időt, minimum fél évet kell távol töltenem a családomtól.
Amikor bezárt az egyetem, megfogadtam, hogy akárki, akármit mond, én bevásárolok és egy hónapig a lakásban maradok. Így is tettem. Négy hétig ki sem mozdultam a négy fal közül, ami nem volt egyszerű, hiszen kinek nem nehéz egy baráti összejövetelre, találkozóra nemet mondani. 
De tudtam, hogy ki kell bírnom, úgy éreztem, ezzel magamnak is bizonyítok. Mindig fontos volt számomra, hogy véghez vigyem, amit eltervezek, így büszkén és boldogan mondhatom, hogy elképesztő érzés volt egy hónap után kimenni, belélegezni a tavasz finom illatát és az arcomon érezni a napsugarakat. Köztudott, hogy Hollandiában általában felhős az ég, van, amikor hetekig esik az eső, és hűvösebb az idő. A sors fintora, hogy mindvégig csodálatos, napsütéses tavaszi idő volt.

 
Annak ellenére, hogy mindezt a konyhám nyitott ajtajából élveztem, szerintem így még mindig elviselhetőbb a bent töltött idő, ha az ablakon kinézve mosolyra görbül az ember szája. 
Nem mondom, hogy nincsenek nehezebb napjaim, hiszen nem könnyű teljesen egyedül. De mindig hatalmas boldogság és feltöltődés egy telefon-vagy videóhívás a családommal, barátaimmal, akikkel sokszor játszunk, illetve filmet nézünk, akár 1200 km távolságból.
Természetesen a személyes találkozást semmi nem pótolhatja, ezért már alig várom, hogy ölelésembe zárjak mindenkit, aki kedves a szívemnek, legfőképpen drága családomat a hazautazásom után.


Mivel töltöd a napjaidat? 

Nyilván ez egy nehéz helyzet mindenkinek, sok problémával, ami alól én sem vagyok kivétel, de ennek ellenére próbálom pozitívan megélni ezt az időszakot.  Úgy gondolom, mindig az adott helyzetből kell kihozni a legjobbat, így erre törekszem én is. Természetesen elszomorított, hogy elmaradnak a koncertek, melyekre a napokat visszaszámlálva vártam, hiszen több megtisztelő, nagy lehetőségről kellett most lemondanom, illetve elmondhatatlanul hiányzik az érzés, melyet csak a színpadon tapasztalhatok meg.
Viszont tudom, hogy soha semmi nem történik ok nélkül. Jelen esetben, a mesterdiplomámra készülve mondanom sem kell, hogy a gyakorlás és a diplomamunkám befejezése a legfontosabb, melyekre most annyi időt szánok, amennyit szeretnék.
Természetesen nem csak ennyiből állnak a napjaim, hiszen időm, mint a tenger!


Mivel töltődsz fel igazán? 

Nagyon szeretek a konyhában sürögni- forogni, szó szerint, hiszen a zenehallgatás része a mindennapjaimnak, melyre- amíg keverem a sütemény tésztáját- mi sem jobb, mint egy jót táncolni. 
Sokszor kiválasztok egy-egy napot, amikor úgy teszek, mintha készülnék valahova; csinos ruha, elegáns haj és még egy kis smink is, este pedig vacsorázok magammal egy finomat a konyhámban. Ez a szokás sokat tud segíteni, ajánlom azoknak, akik szintén egyedül vannak!
Ezenkívül örülök, hogy bármikor szánhatok időt egy kis itthoni edzésre, hiszen ez is fontos része az életemnek. Ép testben, ép lélek" - szokták mondani.


Sokat olvasok, verseket írok, partitúrákat tanulmányozok, online mesterkurzusokat és koncerteket nézek, illetve napi szinten kísérem végig az ablakom előtt lévő csodálatos fa életének pillanatait. Öt és fél hete, minden nap készítek róla egy fotót. Elképesztő végignézni és egyben sajnálatos is, hogy ilyesmiben gyönyörködni aligha jut időnk ebben a rohanó világban. Csak úgy, mint a meditációra és az elmélkedésre. Fontosnak tartom átgondolni, hogy mi történik velem napról napra, mik a céljaim, hogyan alakítom majd a jövőmet, és nem utolsósorban értékelni, és gondolatban újra átélni egy-egy csodálatos, örömteli pillanatot. "Szerencsére mindig akad tennivaló, még ha a spagetti tészta fonásával töltött relaxációról is van szó. Úgyhogy elképzelni sem tudom, hogy bármikor azt mondjam, unatkozom. " - meséli Alexandra
Szerintem érdemes belegondolni, általában hányszor hagyja el a szánkat az: Erre most nincs időm! Majd máskor!" , és ezekhez hasonló mondatok. Most kaptunk időt. Használjuk ki okosan. Nem véletlen, hogy azok a dolgok lettek tőlünk megvonva, melyek a legnagyobb értékkel bírnak és pénzért nem kaphatók. Lehet, hogy azért, mert természetesnek vesszük és elfelejtjük értékelni őket? Nem tudhatjuk. Nevezhetnek naivnak, de én hiszem és bízom benne, hogy jobban fogjuk ezeket becsülni és értékelni, ha véget ér ez az időszak. Mekkora boldogság lesz egy kézfogás, egy ölelés, egy közös vacsora, egy koncert, egy színházi előadás és még sorolhatnám...
Rajtunk múlik, hogy ott folytatjuk-e, ahol abbahagytuk vagy valami megváltozik majd.
Addig is sok erőt, kitartást és mosollyal teli napokat kívánok mindenkinek!

Köszönöm az interjút! Neked is szép napokat kívánok, sok sikert a diplomamunkádhoz is! Kitartást még erre az időszakra, és kívánom, hogy mielőbb haza tudjál jönni, hogy újra találkozhass a családoddal és a barátokkal!  
Én is köszönöm! Neked is minden jót kívánok! 


Szerkesztette: Csobay Dániel
Fotók: Ruisz Alexandra


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése