2020. május 9., szombat

Karanténbeszélgetés a szép Halállal – Csiszár István mesélt


Csiszár István színész, énekest az utóbbi időben, Lévay Szilveszter - Michael Kunze: Elisabeth című musicalben láthatja a közönség a normál hétköznapokban, a Győri Nemzeti Színházban, A Halál szerepében. Külföldi, magyarországi munkáiról és természetesen az előbb említett szerepről kérdeztem.  



Hogyan telnek a napjaid az önkéntes karanténban

Március 14-én jöttem haza Németországból azután, hogy lemondták a következő napi előadásokat, azóta itthon vagyok önkéntes karanténban, csak a boltba a legszükségesebbeket megyek el megvenni és egyszer voltam véradáson. Úgymond szerencsém van, mert kertes házban lakom, így a karantén idején ki tudok menni a friss levegőre anélkül, hogy bárkivel is találkoznék. 
Akinek háza van, az tudja, hogy itt mindig van mit csinálni. Mi, a kedvesemmel például egy helyiséget átalakítottunk mosókonyhává. Mivel mindent saját kezűleg csináltunk, eltelt az idő.
Meg persze a kertészkedés. Aztán rám fért egy kis pihenés, hiszen az elmúlt egy év nagyon sűrű volt (hála Istennek).  Azt gondolom, én elég jól viselem..., még. 
Természetesen nagyon hiányoznak az előadások. Vártam az Elisabeth-eket. Szeretek Győrben játszani, nagyon jó a közösség és a közönség.

2002 óta összesen 4 produkciót vállaltam el Magyarországon - leszámítva a kisebb fellépéseket -, és ebből kettőt Győrben. Az első az István, a király című rockopera volt, amiben két fantasztikus szerepet is játszhattam. A Koppányt és a Tordát. Cselepák Balázs álltál kerültem a győri körökbe, aki még Miskolcról jó barátom. Nagyon megörültem, amikor jött a felkérés A Halál szerepére. Ez egy régi vágyam, álmom volt, ami Győrben beteljesülhetett. Ezúttal is szeretném megköszönni Forgács Péter igazgató úrnak a bizalmat és a lehetőséget. Szívembe zártam a várost. A sok külföldi munka után szeretnék  itthon is többet dolgozni, a saját anyanyelvemen. 

Mely országokban léptél már fel?

Csak az elmúlt másfél évben megjártam Amerikát, Németországot, Ausztriát, Svájcot, Csehországot, és voltam Rodoszon is dolgozni. De dolgoztam Csehországban, Dániában és természetesen Erdélyben is.  

 


Gyakorlatilag bejártad már a fél világot. Mi volt számodra a legmeghatározóbb élmény és hova utaznál még el szívesen? 

Hamburgot nagyon szerettem. Ami a bakancslista tetején van, az Japán. Remélem nem várat sokáig magára! 

Milyen érzés számodra külföldön fellépni? Milyen tapasztalataid vannak, hogy fogadják a magyarokat?

Külföldön azért szeretek dolgozni, mert nagyon multi-kulti. Angolul, németül sok nemzetiség tud érvényesülni és ott a sok dialektusnak köszönhetően kicsit lazább a hozzáállás.  
Például dolgoztam már olyan olasszal, akinek alig lehetett érteni a német szövegét, mégis benne volt a produkcióban, mert művészetileg olyat nyújtott, ami működött. Ez Magyarországon elképzelhetetlen lenne. Ám, így sokat lehet tanulni egymástól.  

A világ minden szegletéből hoz valamit mindenki, ami más, mint a te kultúrád és munkastílusod.  Nagyon pontos és aprólékos munka folyik nyugaton.

Ha kint benne vagy egy musicalben, más produkcióban nem dolgozol, így a teljes energiádat arra tudod fordítani.  Persze ott is van néhány kivétel.  Arról nem is beszélve, hogy hetente nyolcszor ugyanazt játszod, így hihetetlen rutinra tehetsz szert és fegyelmet is tanít, mert mind a nyolcnak ugyan olyan szintű munkának kell lennie. Itthon több szerepre kell egyszerre koncentrálni és azt is  sok esetben különböző színházakban, mert egyszerre több munkát is el kell, hogy vállalj. Így akaratlanul is szétforgácsolódhat az ember. Ez a magyar repertoár színházi rendszernek köszönhető, ahol a színház egy hónapban több darabot is műsorra tűz és elképzelhető, hogy minden nap mást játszol.

A külföldi közönség mindenhol más. Az amerikaiak olyanok, mintha moziban lennének, néha be is kiabálnak. A németek és osztrákok nagy ovációval fogadjak a dalokat, fütyülés stb. 

Nagyon szeretik a magyarokat. Kicsi, de nagyon tehetséges nemzet vagyunk. Lehet, hogy mi nem tervezünk világhírű autókat, de a művészetben elől vagyunk és ezt külföldön is elismerik. Az egyetlen baj talán, hogy nem tudnak sokszor mit kezdeni a neveinkkel. A magyar, egy dolgos ember és nem nyafogós. Ha fejjel lefelé kell lógni, akkor megcsinálja. A nyugati kollégák már kicsit kényesebbek.

Visszatérve az Elisabethre! Fantasztikus élményt nyújtasz "A Halál" karakterének megszemélyesítésével a győri előadásban! Mesélj erről a szerepről!  

Köszönöm az elismerést. Örülök, hogy nem volt hiábavaló a sok munka. Nagyon szeretem csinálni. Lévay Szilveszter gyönyörű dalokkal ajándékozta meg a karaktert. Érdekes figura, mert egy időtlen, földöntúli lényről van szó és mégis emberi alakot ölt. Méltóságteljes, akár egy herceg. Beleszeret egy halandóba, ám az ő tragédiája abban van, hogy hiába a misztikus erő, mégsem tudja Elisabethet megszerezni. Öt is megkötik bizonyos “játékszabályok”. 

Mivel Elisabeth nem önszántából megy hozzá, ezért a végén ez egy keserű boldogság marad.




  



Amikor újra elindul az élet a koronavírus-járvány után, milyen új feladatok várnak rád a következő évadban? 

A következő évadban - ha elindul- lehetőségem lesz a Madách színház közösségének is bemutatkozni.                                                                                                                                  Addig is reméljük a legjobbakat, és hogy ez a helyzet mihamarabb megoldódik, és végre újraindulhat a kulturális élet. 





Köszönöm a beszélgetést!

Én is köszönöm! Mindenki vigyázzon magára! 


Szerkesztette: Csobay Dániel
Főkép: Győri Nemzeti Színház - Fehér Alexandra
Fotók:  Csiszár István Official- Facebook;  Csobay Dániel fotográfus


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése