A Gödöllői Kastélyszínház május 1-jén, 20 órától mutatja be Pozsgai Zsolt: "Két vaddisznó meg a kislány"című karanténdrámáját, mely ősbemutató lesz.
Pozsgai Zsolt, Balázs Béla-díjas drámaíró, színházi- és filmrendező, forgatókönyvíró és az egyik szereplő, Papp Annamária színésznő nyilatkoztak megkeresésemre.
Honnan jött az ötleted a karanténdráma megvalósításához?
Magam
is rendszeresen sétálok az Istenhegy oldalában eldugott utcákban a karantén
idején. Egy kis parkban vettem észre, hogy a szarkák már nem röpülnek el, ha
feléjük tartok, sőt, egészen közel engednek magukhoz. Aztán a hírekből
láthatjuk: szarvasok mennek be a templomokba, hódok a pesti Duna parton, pumák
sétálnak dél-amerikai nagyváros sétálóutcáján és kirakatokat nézegetnek, az
állatkertekben elkezdtek szaporodni az állatok, és még megannyi más érdekes
történet a járvány idején. Ebből írtam egy körkapcsolást, ahol a világ
különböző tájain karanténban levő magyarok küldik el a budakalászi tévé
stúdiójában ülő rémült műsorvezető lánynak telefonon felvett rémisztő, drámai,
vagy abszurd történeteiket állatokról.
Majd megjelenik két vaddisznó…
A színészeket videón,
telefonon instruáltam, de nem vittem túlzásba, hagytam, hogy saját képükre
alakítsák a figurákat, a történeteket. És itt jött a képbe a Szentendrei
Médiaközpont, akik adták a helyszínt, biztosították a vágót. És az elmúlt évben
az életemben külön helyet elfoglaló Gödöllői Kastélyszínház, mely mint a
bemutató gazdája lépett színre, az ő oldalukon látható majd május elsején este
nyolckor a bemutató.
És Neked elmondok még
egy indokot: létrejött egy magát karaténszínháznak nevező valami, és pályázatot
írt ki. Ráadásul úgy, hogy eleve meghívott „jelentős magyar drámaírókat”, akik
műveit „jelentős magyar színészek” adják majd elő. Nem igazán tolonganak a
színházakban a kortárs drámaírók, vagyunk talán hárman-négyen, akiket
rendszeresen játszanak. Úgy vélem, én is ebbe a csoportba tartozom. Talán azzal
a többlettel, hogy külföldön is rendszeresen színpadra kerülnek műveim /most a
járvány miatt tolódott el tavaszról egy angliai és egy spanyolországi bemutatóm.
/ De ennek a színházi ügynek a gazdái
nem gondolják úgy, hogy drámaíró vagyok. Legalábbis nem jelentős. És ezt
harminc éve képviselik, ma már számomra nem ér többet ez egész, mint egy
szánakozó mosoly. És ebben a bemutatóban részt vevő színészek is úgy gondolták,
őket biztosan nem keresték volna meg, ha létrejönnek értékelhető produkciók.
Mint ahogy nem jöttek létre. Rajta, csináljunk magunknak egyet. Felolvasószínházat
könnyű összehozni, én nem szívesen adtam drámát ilyen célra, mert a drámának
nem ez a megfelelő közege. Régebbi előadást feltenni a közösségi oldalra, az is
megoldás, és jó is, hiszen magam is így láthattam számos olyan nagyszerű vidéki
előadást, melyekre nem jutottam el.
De esetünkben a
színészek betanulták a szöveget, ahogy kell, létezett próbafolyamat, ahogy
kell. És maga a dramaturgia is színházi, hiába látjuk videón. Hiszen a
színészek LÁTTATJÁK, amit átélnek, nem mi látjuk, mintha film lenne. A
láttatástól, az átélés-átadástól színház ez.
Még akkor is, ha
maximálisan egyetértek azokkal, akik azt mondják, a színház nem lehet más, mint
élő kapcsolat alkotó és befogadó között. Így van. De olykor a különleges
helyzet különleges megoldásokat kíván.
Vannak pályázatok
ilyen produkciókra, de mi még nem kaptunk sehonnan támogatást rá. Igaz, egyik
színész sem kérdezte. Ingyen, szeretetből van az írás, a színészi munka, a
technikai lebonyolítás. És ezt külön köszönöm színészbarátaimnak: Gerdesits
Ferenc, Nagy Nati, Károlyi Krisztián, Lux Ádám, Papp Annamária, Stelly Zsófia,
Kákonyi Tibor, Szemerédi Bernadett, Széplaky Géza, Dózsa Zoltán. És aki ezt
technikailag remekül összerakta: Csicskovics Anikó az operatőr/vágó. Köszönet
mindenkinek. Én szeretem a végeredményt, de talán nem ez a fontos. Inkább az,
hogy ezekben az embert próbáló időkben is pazaroltunk egymásra szeretet,
munkát, színházat, örömöt, lelkesedést. Könnyebb volt túlélni.
Mi a drámába írt mese mögöttes tartalma?
Azt
tudjuk, hogy a mese néha véresebb valóság, mint amit tapasztalunk. Itt két
vaddisznó kap a dráma végén nagy szerepet, és a főalak, a városi tévéstúdióban
ülő műsorvezető „kislány”. De hogy milyen szerepet kapnak, azt nem árulom el.
Létezik egy
chatkocsma, ahol minden pénteken összegyűlünk, elsősorban a nemrég bemutatott
JANUS című előadásom szereplőivel, mindenki otthon iszik, nézzük egymást és
dumálunk két-három órát. Sőt, törzsvendég a kiváló operaénekes is. Itt jött az
ötlet, hogy írok nekik egy drámát, amelyet webszínházi keretek között
létrehozunk. Hogy mi az a webszínház, ezt igazán senki sem tudja, de nem is
érdekes.
Mi volt a cím alapgondolata?
A cím maga olyan,
mintha egy mesedrámát látnánk, és valóban az is, mese felnőtteknek.
Papp Annamária színésznő, az előadás egyik szereplője, megkeresésemre így nyilatkozott:
" Az utóbbi időben rengeteg szabadideje lett a művészeknek... Szerencsére a tehetség mindig utat tör magának, s bár most a színházban nem játszhatják Pozsgai Zsolt darabjait, mégis akadt egy kis kapu, az online felület. Nap mint nap használjuk, miért ne lehetne akkor már a művészet színtere is.
Abból indult, hogy péntekenként összejöttünk páran egy pohár bor vagy sör társaságában és átbeszéltük, hogy kivel, mi történt a héten, filmeket ajánlottunk egymásnak stb.
Nagyon felvillanyozott bennünket, amikor Zsolt felvetette, hogy írt egy karanténdrámát és örülne, ha megcsinálnánk. Végre újra produktívan tölthettük a szabadidőnket. Mindenkivel külön megbeszélte telefonon a szerepét, s aztán jöhetett az otthoni forgatás, ami olykor nagy nevetésekbe fulladt. Nekem például a szomszéd pont abban az időszakban kezdett el "ütvefurózni".
Viccet félretéve, tényleg változáson megy keresztül a világ..., már csak az a kérdés, hogy a természet mikor veszi vissza azt, ami az övé."
Az előadást a Szentendrei Médiacentrum együttműködésében mutatja be a Gödöllői Kastélyszínház.
Ma este tehát ÉLŐ ősbemutató a Gödöllői Királyi Kastély - Royal Palace of Godollo Facebook oldalon.
Szereplők:
Gerdesits Ferenc, Nagy Nati, Károlyi Krisztián, Lux Ádám, Papp Annamária, Stelly Zsófia, Kákonyi Tibor, Szemerédi Bernadett, Széplaky Géza, Dózsa Zoltán.
Író, rendező: Pozsgai Zsolt
Operatőr, vágó: Csicskovics Anikó
Szerkesztette: Csobay Daniel
Fotó: Pozsgai Zsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése