Karanténdráma ősbemutató

A Gödöllői Kastélyszínház május 1-jén, 20 órától mutatja be Pozsgai Zsolt: "Két vaddisznó meg a kislány"című karanténdrámáját, mely ősbemutató lesz. 

 

Pozsgai Zsolt,  Balázs Béla-díjas drámaíró, színházi- és filmrendező, forgatókönyvíró és az egyik szereplő, Papp Annamária színésznő nyilatkoztak megkeresésemre. 

Honnan jött az ötleted a karanténdráma megvalósításához? 

Magam is rendszeresen sétálok az Istenhegy oldalában eldugott utcákban a karantén idején. Egy kis parkban vettem észre, hogy a szarkák már nem röpülnek el, ha feléjük tartok, sőt, egészen közel engednek magukhoz. Aztán a hírekből láthatjuk: szarvasok mennek be a templomokba, hódok a pesti Duna parton, pumák sétálnak dél-amerikai nagyváros sétálóutcáján és kirakatokat nézegetnek, az állatkertekben elkezdtek szaporodni az állatok, és még megannyi más érdekes történet a járvány idején. Ebből írtam egy körkapcsolást, ahol a világ különböző tájain karanténban levő magyarok küldik el a budakalászi tévé stúdiójában ülő rémült műsorvezető lánynak telefonon felvett rémisztő, drámai, vagy abszurd történeteiket állatokról.  Majd megjelenik két vaddisznó…

A színészeket videón, telefonon instruáltam, de nem vittem túlzásba, hagytam, hogy saját képükre alakítsák a figurákat, a történeteket. És itt jött a képbe a Szentendrei Médiaközpont, akik adták a helyszínt, biztosították a vágót. És az elmúlt évben az életemben külön helyet elfoglaló Gödöllői Kastélyszínház, mely mint a bemutató gazdája lépett színre, az ő oldalukon látható majd május elsején este nyolckor a bemutató.

És Neked elmondok még egy indokot: létrejött egy magát karaténszínháznak nevező valami, és pályázatot írt ki. Ráadásul úgy, hogy eleve meghívott „jelentős magyar drámaírókat”, akik műveit „jelentős magyar színészek” adják majd elő. Nem igazán tolonganak a színházakban a kortárs drámaírók, vagyunk talán hárman-négyen, akiket rendszeresen játszanak. Úgy vélem, én is ebbe a csoportba tartozom. Talán azzal a többlettel, hogy külföldön is rendszeresen színpadra kerülnek műveim /most a járvány miatt tolódott el tavaszról egy angliai és egy spanyolországi bemutatóm. / De  ennek a színházi ügynek a gazdái nem gondolják úgy, hogy drámaíró vagyok. Legalábbis nem jelentős. És ezt harminc éve képviselik, ma már számomra nem ér többet ez egész, mint egy szánakozó mosoly. És ebben a bemutatóban részt vevő színészek is úgy gondolták, őket biztosan nem keresték volna meg, ha létrejönnek értékelhető produkciók. Mint ahogy nem jöttek létre. Rajta, csináljunk magunknak egyet. Felolvasószínházat könnyű összehozni, én nem szívesen adtam drámát ilyen célra, mert a drámának nem ez a megfelelő közege. Régebbi előadást feltenni a közösségi oldalra, az is megoldás, és jó is, hiszen magam is így láthattam számos olyan nagyszerű vidéki előadást, melyekre nem jutottam el.

De esetünkben a színészek betanulták a szöveget, ahogy kell, létezett próbafolyamat, ahogy kell. És maga a dramaturgia is színházi, hiába látjuk videón. Hiszen a színészek LÁTTATJÁK, amit átélnek, nem mi látjuk, mintha film lenne. A láttatástól, az átélés-átadástól színház ez.

Még akkor is, ha maximálisan egyetértek azokkal, akik azt mondják, a színház nem lehet más, mint élő kapcsolat alkotó és befogadó között. Így van. De olykor a különleges helyzet különleges megoldásokat kíván.

Vannak pályázatok ilyen produkciókra, de mi még nem kaptunk sehonnan támogatást rá. Igaz, egyik színész sem kérdezte. Ingyen, szeretetből van az írás, a színészi munka, a technikai lebonyolítás. És ezt külön köszönöm színészbarátaimnak: Gerdesits Ferenc, Nagy Nati, Károlyi Krisztián, Lux Ádám, Papp Annamária, Stelly Zsófia, Kákonyi Tibor, Szemerédi Bernadett, Széplaky Géza, Dózsa Zoltán. És aki ezt technikailag remekül összerakta: Csicskovics Anikó az operatőr/vágó. Köszönet mindenkinek. Én szeretem a végeredményt, de talán nem ez a fontos. Inkább az, hogy ezekben az embert próbáló időkben is pazaroltunk egymásra szeretet, munkát, színházat, örömöt, lelkesedést. Könnyebb volt túlélni.

Mi a drámába írt mese mögöttes tartalma?

Azt tudjuk, hogy a mese néha véresebb valóság, mint amit tapasztalunk. Itt két vaddisznó kap a dráma végén nagy szerepet, és a főalak, a városi tévéstúdióban ülő műsorvezető „kislány”. De hogy milyen szerepet kapnak, azt nem árulom el.

Létezik egy chatkocsma, ahol minden pénteken összegyűlünk, elsősorban a nemrég bemutatott JANUS című előadásom szereplőivel, mindenki otthon iszik, nézzük egymást és dumálunk két-három órát. Sőt, törzsvendég a kiváló operaénekes is. Itt jött az ötlet, hogy írok nekik egy drámát, amelyet webszínházi keretek között létrehozunk. Hogy mi az a webszínház, ezt igazán senki sem tudja, de nem is érdekes.

Mi volt a cím alapgondolata? 

A cím maga olyan, mintha egy mesedrámát látnánk, és valóban az is, mese felnőtteknek. 

Papp Annamária színésznő, az előadás egyik szereplője, megkeresésemre így nyilatkozott: 

" Az utóbbi időben rengeteg szabadideje lett a művészeknek... Szerencsére a tehetség mindig utat tör magának, s bár most a színházban nem játszhatják Pozsgai Zsolt darabjait, mégis akadt egy kis kapu, az online felület. Nap mint nap használjuk, miért ne lehetne akkor már a művészet színtere is.
Abból indult, hogy péntekenként összejöttünk páran egy pohár bor vagy sör társaságában és átbeszéltük, hogy kivel, mi történt a héten, filmeket ajánlottunk egymásnak stb. 
Nagyon felvillanyozott bennünket, amikor Zsolt felvetette, hogy írt egy karanténdrámát és örülne, ha megcsinálnánk.  Végre újra produktívan tölthettük a szabadidőnket. Mindenkivel külön megbeszélte telefonon a szerepét, s aztán jöhetett az otthoni forgatás, ami olykor nagy nevetésekbe fulladt. Nekem például a szomszéd pont abban az időszakban kezdett el "ütvefurózni".
Viccet félretéve, tényleg változáson megy keresztül a világ..., már csak az a kérdés, hogy a természet mikor veszi vissza azt, ami az övé."



Az előadást a Szentendrei Médiacentrum együttműködésében mutatja be a Gödöllői Kastélyszínház.
Ma este tehát ÉLŐ ősbemutató a Gödöllői Királyi Kastély - Royal Palace of Godollo Facebook oldalon.


Szereplők:
Gerdesits Ferenc, Nagy Nati, Károlyi Krisztián, Lux Ádám, Papp Annamária, Stelly Zsófia, Kákonyi Tibor, Szemerédi Bernadett, Széplaky Géza, Dózsa Zoltán. 
Író, rendező: Pozsgai Zsolt
Operatőr, vágó:  Csicskovics Anikó 


Szerkesztette: Csobay Daniel
Fotó: Pozsgai Zsolt