Mohácsi Attila színész, énekes, előadóművész, a Győri Nemzeti Színház művésze is válaszolt megkeresésemre.
"Bevallom Dani örülök, hogy kaptam egy kis időt mióta felkerestél és feltetted a kérdést: „Hogyan telnek a napjaid az
önkéntes karanténban? Milyen érzések, gondolatok vannak Benned most ebben az
időszakban?”
Kettős az érzés. Kellett egy kis idő –kinek mennyi-, nekem ez
a két hónap, hogy igazán megálljak és
átértékeljem mit is ad vagy vesz el ez a karantén időszak. Sokan vagyunk,
sokfélék, különböző élethelyzetekben és én is jól látom, hogy bizony nem
egyformán éljük meg. Két hónap telt el munka
nélkül, és a mi szakmánkban hátra van még négy!
6 hónap munka és fizetés nélkül
– ilyet még nem tapasztaltunk, komoly háztartásbeli átszervezéseket,
megszorításokat, beosztást, túlélést igényel. A látható komoly anyagi
veszteségek ellenére mégis úgy vélem, sokkal fontosabb kérdés az, hogy mit is profitálunk
ebből a kényszerszünetből, ráébredjünk arra, min kell változtatnunk, színészként
milyen jogainkért kell harcolnunk a jövőben.
Kicsit leálltam,
lelassultam, elhalkultam. Visszaemlékszem az első március 9-i hétre amikor jöttek a műsorokat
lemondó telefonok, a nemrég megjelent "érzÉSek és sugallatok" hangoskönyv CD-m
lemezbemutató koncertjei sorra elmaradtak, majd március 12-én teljesen leállt a
színház is. Tudomásul vettem, de akkor még nem fogtam fel. Pörögtem egész héten, annyi telefon és
papírmunka volt. Egy hét múlva láttam, hogy a naptáram összes bejegyzése
augusztusig át lett húzva. Nos, ez akkor megütött!
Kisgyerek korom óta kötődöm a földhöz, a természethez –
ezért is élek kertes házban. Akinek van pontosan tudja ez mivel jár, mennyi
munkát, törődést kíván, hogy rend legyen körülötted. Minden gondjával együtt
mégis óriási kincs és ennek eszmei értéke most igazán felértékelődött. Kaptam
időt rendbe tenni elmaradt, sok esetben évek óta javításra, felújításra váró
dolgokat a házon és a kertben. Engem a kertészkedés, a barkácsolás kikapcsol,
feltölt. Az is óriási ajándék, hogy épp tavasz van. Csodás volt látni napról
napra az éledő természetet-ez évek óta elmaradt csak elrohanunk mellette és múlnak az évek. Ilyenkor kedvet kap az ember
zöldségek, gyümölcsök ültetésére is mivel van idő gondozni őket.
Ezek az
elfoglaltságok egyedüliek, magányosak van idő közben bőven elmélkedni is.
Szigorúan otthon vagyok, heti egy alkalommal vásárolok
magunk és édesanyám részére, akire nagyon büszke vagyok mert 77 évesen
fegyelmezetten és türelmesen viseli lakótelepi kis lakásában a bezártságot és
ezt az egyedüllétet.
Két kutyám Alíz és Niccolo nagyon boldog, hogy a nap 24
órájában együtt a falka. Sokat túrázunk úttalan utakon, sokkal többet kapnak
most belőlem és én is tőlük!
Az edzés, a tanulás is helyet kap a heti órarendben online énekórám és
olaszórám is van minden héten. Nem unatkozom. Esténként elmaradt sorozatokat,
filmeket nézünk, ilyenkor jönnek aztán a gondolatok, ötletek, beindul az alkotó
vágy és tervezgetem mit is csinálhatnék, hogyan készüljünk a színházzal az
újrakezdésre. Az Óbudai Szociális Szolgáltató Intézmény keretein belül, már több
éve, rendszeresen, hétfőnként, szépkorúak művészetoktatásával foglalkozom. Nagyon
szeretem, de sajnos ez is félbeszakadt. A kialakult helyzetre tekintettel hétfőnként egy videó üzenettel jelentkezem,
hogy legalább így találkozhassak velük. Minden héten egy vers, dal, vagy
színházi sztori. Nekem a Facebook is
csendesebb lett, most ez az egyetlen aktivitásom van hétről hétre.
A vírus
megjelenése előtt nagyon nagy volt a hajtás, bevallom jókor jött egy kis leállás
de most már hiányzik a színház, a kollégák, a TÁRSULAT, a közönség!
Vigyázzunk
egymásra, tartsunk össze, hogy mielőbb újra találkozhassunk!
Szerkesztette: Csobay Dániel
Fotók: Mohácsi Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése