Apor Vilmos soha nem tanúsított gyengeséget élete során, de jelmondata, miszerint „a kereszt erősíti a gyengét és szelídíti az erőset” és a kereszt meghatározó szerepet töltött be életében, sőt halálában is.
Püspöki címeréül megtartotta az ősi családi címert egy fontos módosítással. A címer középpontjában látható kardot tartó, páncélos kar fölötti aranycsillag helyére kereszt került és alul egy keskeny szalagon jelmondata olvasható latin nyelven.
Nehéz időket élt meg Győrben, mivel a fontos hadiipari központ és vasúti csomópont súlyos bombázások célpontja volt. Sok áldozat, nehéz sorsú, üldözött ember gyámolítása várt rá püspöki teendői mellett és a Püspökvár kapuja mindenki számára nyitva állt. Ő sem költözött ki a városból, hogy vidékre vonulva élje át a legnehezebb napokat. Inkább a menekülteknek biztosította az elrejtőzést a püspöki nyaralóban, dolgozószobájában, a székesegyház padlásán és a Püspökvár pincéjében.
Elborzasztotta, hogy milyen sok hazai politikus feledkezett meg a kereszténység alaptörvényéről, a szeretetről. Püspökként is kivette részét az ezt megváltoztató mozgalmak munkájában. A kereszténydemokrata, keresztény-szociális mozgalmak támogatója volt, 1944-ben megválasztották az 1939-ben megalakult Magyar Szent Kereszt Egyesület elnökének. Az egyesület a zsidótörvények által érintett katolikusok védelmére alakult.
Emlékezzünk most vissza 1945 húsvétjára! A nagyhét Győr szenvedésének és a püspök mártírhalálának eseményeivel íródott be a várostörténet nagykönyvébe. Nagyszerdán érte el a front Győrt, a németek felrobbantották a hidakat és megkezdődött a város ágyúzása. Nagycsütörtökön a Püspökvár alatti óvóhelyen tartotta meg a püspök utolsó szent miséjét. Nagypénteken orosz katonákat állított meg a pince ajtajában személyesen őrködve, egyes visszaemlékezések szerint egy indulatos tiszt még mellkeresztjét is rángatta. Ezen a napon dördültek el a szörnyű lövések. Apor püspököt három lövés érte. A vér arany püspöki keresztjére is rácsorgott. Jézussal szenvedett nagypénteken. Nagyon nehéz körülmények között operálták meg a súlyosan megsebesült püspököt. Nagyszombaton, sebesülésének fájdalmát viselve, híveiért ajánlotta fel szenvedését. Húsvétvasárnap kínjai közt még papságáért, a magyar hazáért, az egész világért és ellenségeiért is imádkozott. Húsvéthétfőre virradó éjszakán, 1945. április 2-án éjjel egy óra öt perckor adta vissza lelkét teremtőjének.
Apor Vilmos püspököt nagy szeretet és tisztelet övezte életében és halála után is. Embersége, szociális érzékenysége, bátorsága, áldozatvállalása örök példa a későbbi generációk számára.
Plusz egy gyöngyszem Boldog Apor Vilmos győri emlékezetéhez
A mártír püspök emlékét nemcsak élettörténeteivel idézzük fel, szívünkben is őrizzük példaképként. Rövid győri élete alatt igazi győri szeretett volna lenni, megismerni az embereket és közöttük élni, mozogni.
A püspök úr, Báró Apor Vilmos, sokak Vilmos bácsija közvetlenségével, kedvességével megragadta az embereket, szívükbe zárták az egész egyházmegyében. Nagy hatással volt mindazokra, akikkel személyesen találkozott. Mindenét megosztotta a szegényekkel, ha szükségét érezte, saját ruháját, cipőjét is az elesetteknek adta, emberi tartásával példát mutatott. Rendkívüli népszerűségnek örvendett, az emberek ragaszkodó szeretettel viseltettek iránta.
Jelen volt az emberek életében, közöttük járt és bátorította, gyámolította, támogatta őket. A vele való találkozás emléke megragadt az emberek emlékezetében örökre.
A mi családunk is féltve őrzi a tőle kapott, kézjegyével ellátott emléklapot.
További érdekességeket, színes történeteket mesélünk a GyereGyőrbe Tematikus városnézések és Élményprogramok városnéző sétáin, a "Győr 7 csodája" valamint a "Nagy idők, nagy emberek" programokon.
Szerkesztette: Csobay Dániel
Fotók: Csobay Dániel fotográfus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése