A Győri Nemzeti
Színház színművészei útnak indultak és rendhagyó irodalomórákat tartanak győri
középiskolásoknak. Tegnap délelőtt Maszlay István színművész várta a Révai Miklós
Gimnázium diákjait a győri Gyermekek Házában.
Arthur Rimbaud francia
szimbolista költő versével nyitotta irodalomóráját Maszlay István színművész. Feltette
azt a kérdést, vajon az elektronikus világ korában miért van szükségünk rímbe
és ritmusba foglalni például a „szerelmet”. Egy mai sms üzenetet és párhuzamban
vele verseket hozott fel példának:
„ Hazakísérhetlek? Hát persze, hogyne...”
mint mélyüket a hallgatag vermek, őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
szeretlek, mint a fényt a termek, Elmémbe, mint a fémbe a savak,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat! ösztöneimmel belemartalak,
Szeretlek, mint élni szeretnek te kedves, szép alak,
halandók, amíg meg nem halnak. lényed ott minden lényeget kitölt…”
A vers hordozóanyaga a rím, ritmus és forma.
Valamit közlünk a másik ember felé. Elmesélte a fiataloknak, hogy harmadikas
gimnazista korában a matematika tanára megbuktatta matematikából és ekkor
elővette magának vigaszul Ady Endre: Búcsú siker-asszonytól című versét, ami
így kezdődik: „Nem kellek. Jól van. Jöjjön, aki kell…”
Fotó: Csobay Dániel |
Fotó: Csobay Dániel |
„Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:
meglepetés e költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam…”
e kávéházi szegleten
magam
magam…”
A rendhagyó irodalomóra előtt beszélgettem
Maszlay Istvánnal színművésszel.
Ön szerint miért van szükségünk arra, hogy
körülvegyenek bennünket a versek?
Azt szeretném,
ha a vers mindenki számára mindennapi fogyasztási cikk lenne. Amikor a
gyerekeknek tartom ezeket a foglalkozásokat, akkor a vershez nem úgy közelítek,
mint egy idolhoz, hanem úgy, mint egy használati tárgyhoz. A mindennapi életünket
szebbé, jobbá teszi. Egy verset bármikor a kezünkbe vehetünk. Amikor
rossz kedvünk van, magányosnak érezzük magunkat vagy netán viszonzatlan
szerelemtől szenvedünk, ha valakire haragszunk, nyugodtan fogadjunk be egy
verset és a vers fel tudja oldani a bennünk levő görcsöket. Verssel foglalkozni, akár olvasni, akár
mondani, mágikus tevékenység. Egyszerre hat szívre, lélekre, értelemre. A vers lehet szappan is, ami megtisztítja a bőrünket, lehet
gyógyszer is, ami elmulasztja a náthánkat. Emellett megfoghatatlan varázzsal,
megmagyarázhatatlan szépséggel ajándékoz meg bennünket. Minden versolvasás után
többek leszünk, hatalmas élményben lesz részünk.
Melyek
a jó versek?
Azok a jó versek
szerintem, amelyek oly módon érintenek meg bennünket, hogy a vers olvasása
előtt és olvasása után a vers által történik bennünk valami. Ápolják a
lelkünket.
Önnek melyik a kedvenc verse?
Azt gondolom,
hogy mi magyarok olimpiai bajnokok lehetünk versírásból. A magyar irodalom
olyan gazdag reprezentánsokban, hogy egész Nyugat-Európa összesen nem tud annyi
költőt felmutatni, mint mi. Ezer olyan vers van, amely a világirodalomban
mindennél magasabbra helyezi a magyar költészetet. A számomra két legfontosabb
költőt említeném meg: Weöres Sándort és Babits Mihályt. Weöres Sándort annyira
zseniális költőnek tartom, hogy úgy gondolom egy angyalként jött le hozzánk,
ezért is hívom néha „Sanyi angyalnak.” Olyan széles spektrumát mutatta be a
világnak, amire nincs példa. Ő az Egyetemes Költő. Eszterházy Péter nagyon
szépen fogalmazta meg gyászbeszédében róla: „ A 15 millió magyar ember számára
leküldött Isteni tünemény. –Ez Weöres Sándor.”
Babits Mihály a
személyes polgári attitűdje miatt vált legfontosabbá számomra. Azt hiszem az én
lelki alkatom Babitséhoz áll legközelebb. Feszes belső, szenvedéstől,
szenvedélytől szemérmes, egyben játékos. Belső játékokkal és humorral áldott
ember.
Milyen
tematika szerint válogatja össze a verseket?
Nincs kötött
tematikája a programnak. Nem először tartom már ezt a Rendhagyó Irodalomórát. Függhet
attól, hogy milyen a befogadó közeg. A lényege, hogy különböző szituációba
helyezve mondok el verseket. Bizonyítva ezzel azt, hogy az egyes helyzetekben,
hogyan és milyen vers tud segítséget adni a léleknek és sokszor a testnek is.
A Révai Miklós
Gimnázium egyik 11. osztályos tanulóját is megkérdeztem, hogy mint diákra, milyen
hatással volt rá az esemény. „Nekem nagyon tetszett az előadás. Mindig is
tiszteltem Wenczel Imre tanár úrban, aki a magyartanárom, hogy az ilyen
rendhagyó irodalomórákkal izgalmassá teszi a tanóráinkat. Az előadás nagyon érdekes
volt és Maszlay István előadásában számomra érthetővé vált a versek
mondanivalója.”
A rendhagyó irodalom órák
folytatódnak, hogy minél több győri középiskola diákjai közelebb kerülhessenek
az irodalomhoz nagyszerű színművészeink által is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése