Fergeteges nyárbúcsúztató koncerteket
tartott pénteken és szombaton a The Scarlet Camels együttes. A négy fiatal
pénteken Győrött, szombaton pedig a Lajta-folyó partján fekvő Mosonmagyaróváron
örvendeztette meg muzsikájával a hallgatóságot. Az együttes egyetlen lány
tagjával, Szenderák Júliával beszélgettem.
Mit jelent számodra a zene, zenélés?
Sz.J.: Kicsi
korom óta nagyon sokat jelent nekem és rengeteget köszönhetek neki. Szerintem
akkor fertőződtem meg igazán, amikor apával a Hobo Blues Band „Vadászat” című
albumát hallgattuk nagyon sokat. Imádtam. A „Mesél az erdő” volt a kedvencem.
Jó érzéssel tölt el, amikor visszaemlékezem, ahogy az akkor még magas,
kislányos hangommal apával együtt énekeltem, neki pedig nagyon mély énekhangja
van. Nagycsoportos koromban kezdtem el zeneiskolába járni egy barátom miatt.
Most már a 12. évemet fogom kezdeni ott. Hálás lehetek és szerencsésnek mondhatom
magam, mert mindig a lehető legjobb tanárokat fogtam ki. Hegedülni kezdtem el
2. osztályos koromban. Tündéri volt a tanárnőm. Pár éve pedig (még) zongorázni
is tanulok. Ennél a hangszernél eddig minden évben más tanárom volt, ami azért
elég vicces. Eleinte nagyon nem szerettem, amikor hegedűből mindig más tanárom
volt. Ám most a zongoránál örülök neki, mert mindenkitől mást tanulhatok más
szemléletből. Az első zongoratanárom nagyon vicces, kedves és közvetlen volt és
emellett még most is szuper zenész. A zenei ízlésem nagyon furán alakult,
eleinte csak komolyzenét hallgattam. Aztán teljes pálfordulatom volt és akkor
csak metál és rock szólt. Szélsőséges vagyok mindig mindenben, és ebben
is az voltam. Aztán szépen lassan elkezdtem hallani a zenét is és nem csak a
hangokat a dalban. Mondhatnám, hogy kinyílt a szemem, de inkább a fülemre igaz
ez. Minden zene, amit hallgatni szoktam valamilyen különleges érzést vagy
emléket hordoz magával. Sokáig nagy kedvencem volt a Nightwish, a legimádottabb
dalom tőlük a Song of Myself. Nagyon régen nem hallgattam őket és múltkor,
amikor utaztunk haza a Balatonról véletlenül bekapcsoltam a telefonom a Song of
Myself -et. A hideg futkosott a hátamon és folytak a könnyeim miatta… Annyi
különleges, furcsa emlék köt ahhoz a dalhoz. Kicsit olyan, mintha rólam is
szólna, bár ez elcsépelt duma, de tényleg így érzem. Minden egyes pillanat és
emlék eszembe jutott arról, amikor ezt a számot hallgattam és énekeltem.
Felfoghatatlanul sok érzés kavargott bennem, pedig csak egy dal szólt.
Mostanában
mit hallgatsz a legszívesebben?
A Red Hot Chili
Peppers -re vagyok teljesen rákattanva.
![]() |
Fotó: Csobay Dániel |
Hatalmas értéket képvisel a zenéjük,
hihetetlenül különleges és mindig van a hangulatomhoz illő dal, amit
meghallgathatok tőlük. Mit jelent nekem a zene? Talán az életemet, talán
többet. El sem tudom képzelni, hogy eltelhet-e úgy nap, hogy nem zenélek.
Legalább egy akkordot le kell húznom a gitáron, leütni egy hangot a zongorán
ahhoz, hogy teljes legyen a napom. A zene csodákra képes. Megnyugtatja az embert.
Sok galibából húzott már vissza a valóságomba. Nem is olyan régen, egy pár
hónapja mikor este megérkeztünk a Balatonhoz az első dolgom az volt, hogy az
öcsém rollerével elvágtattam a legközelebbi üres strandhoz. Nagyon rossz
lelkiállapotban voltam akkor, egyszerűen még az átlagosnál is jobban meg voltam
kavarodva. A parton levágtam a rollert a fűbe, ledobtam a kabátom, a zakóm, a
sálam, pedig fújt a szél és hideg is volt. Kiálltam a víz széléhez és akkor
kiszakadt belőlem minden. Több mint 50 percen keresztül teli torokból
énekeltem. Csodálatos volt, ahogy tisztult ki az elmém. Mintha a szokatlanul
nagy hullámokat verő Balaton érezné a fájdalmamat és az énekem ritmusára és
érzéseire lenne ennyire felzaklatva. Gyönyörű volt a hullámzó víz, a
kivilágított Badacsony, a körülöttem levő sötétség. Mintha a semmi közepén
lettem volna, az én kis szigetemen, a világomban, ahová nem jöhet utánam
semmilyen negatív érzés. Aztán visszavettem a kabátom, visszaindultam a
nyaralóba, egy teljesen kitisztult elmével.
Mikor és milyen céllal alapítottátok
az együttest?
A mostani
felállás november elején alakult, de a zenekar megalapításának kezdetei kicsit
régebbre nyúlnak vissza. Tavaly nyáron még egy másik csapatban énekeltem,
amivel nem tudtunk próbálni, mert nem volt dobosunk. Így kétségbeesetten
kerestem egy dobost és akkor találtam rá Ákosra. Nagyon tehetséges srácnak
gondolom és hihetetlenül örültem, hogy igent mondott. De sajnos azzal a
csapattal valahogy nem sikerültek a dolgok… Utána Ákos kitalálta, hogy kellene
otthon, Mosonmagyaróváron csinálni egy zenekart. Beleegyeztem, de miután a
gitáros nem jött el egy próbára sem, kicsit elkeseredtem, azt hittem nem lesz
az egészből semmi. Azután találkoztam egy nagyon régi barátnőmmel, aki ajánlott
nekem egy srácot, hogy ő tud gitározni. Vele futott a zenekar egy ideig, de
október végén személyes okok miatt kilépett a bandából. Falra tudtam volna
mászni a helyzettől, nem találtam senkit, aki ne lett volna foglalt. Aztán
szomorúan a padomra borultam és próbáltam lenyugodni. Akkor odajött hozzám
egyik barátnőm és faggatott. Amikor panaszkodtam neki, hogy nem találunk
gitárost csak kikerekedett a szeme és annyit mondott: „Miért nem szóltál
hamarabb, a bátyám zenekart keres!” El se tudtam hinni, ismertem már a bátyját
előtte, de nem gondoltam volna, hogy ilyesmikben gondolkozik.
Ezek után
milyen volt az első próba?
Nagyon fura volt
így hárman! Márk jóval tapasztaltabb zenekarok terén, mint mi Ákossal. Fogalmam
sem volt, mit kellene kezdeni ezzel a helyzettel, csak nagyon boldog voltam,
mert végre úgy tűnt, hogy sikerül. Aztán Márk megkérdezte, hogy mi lenne, ha
hozna basszusgitárost. El se tudtam hinni, igazi zenekar leszünk, dobossal,
basszerossal, gitárossal! És hogy milyen céllal alakultunk? Fogalmam sem volt
róla, hogyan kell egy zenekarban énekelni, de mindig is ezt szerettem volna és
tessék, most sikerült. Három hihetetlen tehetséges sráccal vagyok egy bandában,
jobbat el se lehetne képzelni.
Ezek szerint baráti társaság is
a zenekar?
Az a jó, ha a
zenekar az ember második családja. Vitákkal, kibékülésekkel, jobb és rosszabb
napokkal. Így teljes. Valamin mindig össze kell kapni, mert ha nem így lenne,
akkor az csak azt jelentené, hogy nem akarjuk megoldani a problémákat. Azok meg
mindig vannak, mert nem mehet mindig minden elsőre úgy, ahogy kéne.
Honnan ered az együttes neve?
Erről inkább
Soma, a basszusgitárosunk tudna többet mesélni. Kitaláltuk, hogy a régi nevünk
nem jó, mert olyan semmilyen, erőltetett. Elkezdtek ötletelni, hogy mi legyen
az új. Soma kitalálta, hogy legyünk Camels. Kiderült, hogy már volt olyan
zenekar. Utána nem sokkal kitalálta, hogy legyünk Scarlett, mert az szép női
név, - amit ő egyébként kicsit máshogy fogalmazott meg. Végül Márk rakta össze,
hogy írjuk a „Scarlett”- et csak egy „t”-vel, így skarlátot jelent Összepakolta
a két szót és így lettünk Scarlet Camels, ami magyarul annyit jelent, hogy
skarlát tevék.
Milyen tematika szerint válogatjátok
a számokat és építitek fel a koncerteket?
Sz.J.:
Márk és Soma szokta összeállítani a dalok sorrendjét úgy, hogy mindenkinek jó
legyen. Kilogikázzák, hogyan tetszene a közönségnek is a sorrend. A
dalválogatásra nem nagyon tudok mit mondani, nincs igazi rendszere.
Melyik a
kedvenc dalotok a repertoárból?
Úgy gondolom,
hogy talán mindegyikünk nevében beszélhetnék. A Red Hot Chili
Peppers-től a „By the way” és Maroon 5- tól a „This love” című dalok.
Az tiszta lett már bennetek, hogy ki
a célközönségetek?
Minden rajongónk
és leendő rajongónk. Erről még sose beszéltünk és én sem gondolkoztam rajta.
Fiúk, nektek
bármilyen hozzáfűznivalótok a hallottakhoz?
Hajszán Ákos
(dobos): Számomra a zene és a zenekarunk a legfontosabb. Amikor tudok zenélek.
Örülök, ha minél többet próbálhatunk. S
bár most csőszerelőnek tanulok, de utána leérettségizek és elmegyek
zenetanárnak. Így, hogy 2 éves koromban a nagyi alumínium táljain kezdtem dobolni és most meg a minőségi hangszerig jutottam, el sem tudnám képzelni
a zene nélkül az életem. Hála istennek a családom ebben rendszeresen és
odaadóan támogat.
Surányi Soma
(basszusgitáros): Nem tudnék meglenni zene nélkül. Elég nagy összhang van én és
a zene között. Az a legjobb benne, hogy mindent kifejezhetek vele. Ha kedvenc
dalt kellene választanom, akkor azt csak a magam nevében tudom mondani. Nekem
egyértelműen a „Red Hot Chili Peppers” számok a kedvencek, van bennük kihívás
és azok által még jobban bele tudom élni magam a zenébe.
Köszönöm a beszélgetést!
![]() |
Fotó: Csobay Dániel |