Néhány
évvel ezelőtt Werner Krisztina újságíró tanított meg az újságírás fortélyaira.
Büszke vagyok arra, hogy tőle tanulhattam. Nem titok az sem, hogy az újságírói
szakmából példaképemnek tekintem. Nap, mint nap érdeklődéssel nyitom fel a
Kisalföld lapjait és olvasom el riportjait, izgalmas írásait. Ezért is még
nagyobb öröm, amikor kezembe foghatom érdekes emberekkel készült beszélgetéseit
a „Megérintő szavak” című könyvben, immáron második kötetével együtt.
Werner Krisztina 1993 óta munkatársa a Kisalföld Napilapnak.
„…az emberi kapcsolatok beszélgetéssel kezdődnek.
Ahogyan a hívogató napfényre egy virág bontogatja a szirmait és mutat meg
magából egyre több szépséget, úgy szavakkal is – minél mélyebben tekinthetünk
lelkébe, szívébe – színesebbé rajzolható az ember portréja.” – Werner Krisztina
Mindig újságíró szerettél volna lenni?
Soha nem szerettem volna újságíró lenni, mert
számomra az újságírás misztikus és elérhetetlennek tűnő szakma volt. Még
kazinczys diákként lettem a színház szerelmese és vártam azokat a szombat
reggeli Kisalföldeket, amikben már a premier másnapján - merthogy akkoriban
pénteken voltak a premierek - Pió Márta megírta a kritikát. Az újságírás
szerintem ma is kissé misztikus hivatásnak tűnik, bár az internet
megjelenésével meglehetősen felhígult a szakma. Szeretném azt hinni, hogy a
közéleti napilapos újságírás még tudja őrizni a szakma méltóságát és rangját.
Említetted, hogy számodra "misztikus
hivatásnak tűnik az újságírás!" A mai hétköznapokban néhány mondatba vagy
szavakba öntve, hogyan tudnád jellemezni az újságírást? Mik a legfontosabb
ismérvei?
A sajtó legfontosabb ismérve
a klasszikusan értelmezésben, hogy szabad. Ez azt is jelenti, hogy van benne
annyi szakmai potenciál, hogy a piacon úgy tud megjelenni, hogy ne legyen
szüksége olyan pénzügyi mankókra, amit a politikai tesz a hóna alá. A jó
közéleti sajtó – amit azért emelek ki, mert ebben élek- önerejéből is
piacképes tud lenni ha függetlenül tájékoztat és igényesen szórakoztat. A
közvéleményt csak ideig-óráig lehet átverni. Hosszú távon - mint mindenben -,
az újságírásnál is a korrektségre, az őszinteségre, a hitelességre és a
közvetlen hangra lehet építkezni.
Kiket tekintesz mestereidnek? Úgy, ahogy egyik
mesteremnek én tartalak téged!
Nem önelégültség miatt nem tudok megnevezni
senkit, hanem mert nem ezt tanultam. Egy gyakornoki hirdetésre jelentkeztem,
ott megfeleltem, de ennek már több, mint húsz éve. Hatottak rám emberek, mert a
munkám kapcsán nagyon sok kiváló emberrel találkoztam. A találkozásokat az idő
foglalja keretbe és lesznek az elmúlással felbecsülhetetlen értékek. Ha valakit
nevesíthetek, az Szabó Magda, akitől több levelet is őrzök. Most le is emeltem
őket a könyvespolcról és ezt találtam 1994-ből: "Amit Isten adott, bírd
örömmel és felelősséggel, el nem képzeled, mekkora szükség van a mi szakmánkban
tisztességes, nagytehetség és jellemes kritikusokra, elemzőkre, esztétákra. Az
leszel, ami akarsz lenni Gyermekem... " Azért nem idézem tovább, mert
hólyagságnak hatna.
Említetted, hogy eredetileg nem ezt a szakmát tanultad. Mi az
eredeti végzettséged?
Tanítói végzettségem van.
Mit jelentenek számodra a díjak, elismerések?
A díjak olyannyira semmit, hogy fogalmam sincs,
mikor miket kaptam. Mindig a legutolsóra emlékszem - egy ideig -, ezt idén
kaptam a Magyar Sajtó Napján, a Kisalföld aranytolla. Azokat az elismeréseket
tartom sokra, amit olvasóktól kapok. A mai követelődző világban nagy ajándék,
ha valaki megtalál a szerkesztőségi telefonon és megköszöni, ami írtam,
bepötyög egy sms-t, vagy ír egy e-mailt.
Sok közéleti személlyel készítettél interjút. Kivel
volt a legemlékezetesebb beszélgetésed?
Minden úgynevezett "nagyinterjúm" emlékezetes,
hiszen ezeket a beszélgetéseket én kezdeményezem. Nyitott vagyok mások
gondolataira és megtisztel, ha ezeket megosztják velem. Az egyik emlékezetes
beszélgetésem, mikor páros interjút készítettem Portisch Lajos sakk
nagymesterrel és Vízy E. Szilveszterrel, a Magyar Tudományos Akadémia
elnökével. Alapból szeretem az okos férfiakat, nade, hogy az ország két
zseniális koponyájával beszélgessek egyszerre, ez nem volt szokványos agytorna.
Ha Werner Krisztina nem dolgozol, nincs toll a
kezedben, nem szerkesztesz, mivel foglalkozol legszívesebben szabadidődben?
Talán az előbbiekhez is kapcsolhatom a választ,
mert a magánéletben is az értékes emberi kapcsolatokat tartom a legtöbbre. Ez
az egyetlen luxus az életemben: csak az igaz, őszinte, szerethető embereket
engedem magamhoz közel. Kevés szabadidőm van, ezért a hamis emberi játszmákra
nem tudok energiát pocsékolni. Egy ember sikerét, számomra nem a bankszámláján
lapító számok adják, hanem az emberi kapcsolatainak a minősége. A jóemberekkel
megélt közös élményekből töltekezem.
A Megérintő szavak II. kötetébe a következő személyekkel
készült interjúja: Bán Miklós, Bárdos András, D. Tóth Kriszta, Fábián György,
Frei Tamás, Kepes András, Keszei L. András, Fülöp Péter, Lackfi János, Réti
Attila, Szabó Béla, Szentmihályi Szabó Péter, Szentmiklósi Lilla, Weiszer
Alinda és Villányi László.
Megtisztelő, hogy szerepet cseréltünk és megtudhattunk Rólad
is rengeteg értékes dolgot. További eredményes munkát kívánok!
Köszönöm!
Idén, a XIV. Győri Könyvszalonon Werner Krisztina újságíró vendége Szabó Béla EFIAP fotóművész volt.
Szabó Béla 1993 óta dolgozik önálló fotográfusként. 24 éves
korában nyílt meg az első kiállítása. Több, mint száz önálló tárlata volt
Magyarországon és Európa számos országában. Körülbelül kétszáz csoportos
kiállításon szerepeltek fotói. Munkásságát több, mint harminc díjjal és
kitüntetéssel jutalmazták.
 |
| Fotó: Csobay Dániel |
 |
| Fotó: Csobay Dániel |
 |
| Fotó: Csobay Dániel |
