Augusztus végén rendezték meg az IDBF által szervezett,
kanadai Sárkányhajó Világbajnokságot. Fias
Eszter világbajnok sárkányhajóssal beszélgettem élményeiről, melyeket társaival szereztek.
Milyen
érzésekkel töltött el a kanadai verseny, melynek megnyitóünnepségét a Niagara
vízesésnél tartották?
Először
is nagyszerű érzés volt újra bekerülni a válogatottba! A győri Rába Sárkányhajó
Clubból összesen 8-an vettünk részt a kanadai Világbajnokságon, jó kis
csapatmunka volt! Társaim voltak még Sziklenka László edző, kormányos és
evezősön kívül: Sziklenka Andi, Reider
Relinda, Horváth Alex, Kovács Patrik, Svajda Vajk és Sziklenka Krisztián. A
megnyitó ünnepség a Niagara-vízesésnél csodálatos volt, nem tudtunk betelni a
látvánnyal! Egyrészt ott volt ez a természeti csoda, másrészt nagyon
színvonalas programmal szórakoztattak minket:
Kanada történelme táncban elmesélve, kezdve az őslakos indiánoktól ,
koncert, tűzijáték stb….. A különböző országok versenyzői nagyon vidáman összemosolyognak, ölelkeznek,
közös fotókat készítenek, persze itt még barátok, de a pályán ellenfelek
lesznek! Így is volt! Amúgy amit láthattunk Kanadából, az gyönyörű, megnéztük
Torontót is. A Niagara-vízeséssel szinte egy utcában volt a szállásunk! Maga a
verseny Welland-ben volt, az Ontario-tónál, egy nagyon klassz vízicentrumban.
Az emberek pedig nagyon kedvesek! Az ott élő kanadai magyarok pedig többször is
vendégül láttak minket, amire hálás szívvel gondolunk vissza! Ott ők nagyon
összetartanak, s nagy szeretettel ápolják hagyományainkat!
 |
| Háttérben a Niagara vízesés | |
Sikerült
felállni a dobogóra? Milyen eredménnyel szerepelt a magyar válogatott?
6 érmet
sikerült szerezni, 3 ezüst és 3 bronz érem került a nyakunkba. Premier Open és
Premier Mixed kategóriákban indultunk, különböző távokon ( 2000m, 500m, 200m).
Némelyik eredmény igazán nagy fegyvertény volt, például a fiúknál ( Premier Open,
azaz férfiak) 500 m-en ezüst érmesek
lettünk! A nagyon erős hong-kongi csapat is csak 4.-nek futott be. Ebben a
számban én „csak” dobosként működhettem közre, de így is nagyon izgalmas volt.
Melyik
országok mérték össze teljesítményüket?
Először
is voltak az óriások, USA, Kanada, Ausztrália, aztán a nagyon erős ázsiaiak:
Japán, Fülöp-szigetek, Kína, Kínai Hong-Kong, Tajvan (Taipei), Makaó, Thaiföld,
Indonézia,aztán a csehek, ukránok, Svájc, Olaszország, Németország, a svédek,
az angolok….Porto Rico, Trinidad és Tobago, és persze mi. Hirtelen ők jutnak eszembe…. Mondanom sem
kell, hogy Ázsiában ez ősi sport, a vérükben van!
Ahogy mondod, rengeteg nemzettel találkozhattatok akkor. Sikerült szóba elegyedni másokkal?
Igen, más nemzetekkel is beszélgettünk.
Mi lesz a
következő megmérettetés?
Szeptember
13-án megyünk Bécsbe, az Osztrák Bajnokságon veszünk részt.
Milyen
egyéb élményeitek voltak, amit egy ilyen nagy úton szerezni lehet?
Nagy
hatással volt ránk New York City, mindent megnéztünk, ami a verseny mellett, rendelkezésünkre álló
szabadidőnkbe belefért. Különösen jó volt, hogy így, együtt a csapattársaimmal,
barátaimmal lehettem részese ennek a nagy élménynek.
Egyedül
azt sajnálom, hogy a magyar válogatott nem lehetett ott Kanadában nagyobb
létszámmal és több kategóriában! A sárkányhajózás nem olimpiai sportág, ennek
megfelelően a támogatás nem túl sok. Pedig milyen kemény sport! És nagyon
látványos is. Nem beszélve arról, hogy bármilyen életkorban űzhető. A
világbajnokságon van több szenior kategória is, jó volt látni, ahogy 70 évesek
eveztek keményen egymással versengve! Jó közösségben vagyunk, védjük az
egészségünket és különböző érmeket akasztgatnak a nyakunkba…. Kell ennél több?!
Mindenkinek csak ajánlani tudom!
Fotók forrása: Fias Eszter
