December 14-én
tartotta albumbemutatóját Csurák Erzsébet selyemművész, a győri Rómer Flóris
Művészeti és Történeti Múzeum közművelődési osztályvezetője, a múzeum főépületében, az Esterházy-palotában. A rendezvényen
Grászli Bernadett művészettörténész, a Múzeum igazgatónője beszélgetett a
művésznővel.
Utána olvasgattam sokszínű életutadnak, munkáidnak, ahol kiderült
számomra, hogy már fiatal korod óta nagy rajongója vagy a művészeteknek! Mi
volt az az első, igazán meghatározó élményed, amikor együtt kezdtél lélegezni a
művészettel?
Köszönöm, hogy utánanéztél, ez
igazán jólesik.
Gyerekkorom óta rajzoltam,
gimnazista éveimben szakkörökbe jártam, díjakat nyertem. Úgy gondoltam, hogy
valamilyen művész leszek majd. Az első igazi impulzusokat ezek a gimnazista
évek adták, amikor a nyári időszakokban meghívtak engem és még néhány más
középiskolást is Tokajba, felnőtt Művésztelepre két-két hétre. Voltak ott
zenészek, építészek, írók, költők, például Sebestyén Mártát is ott hallottam
először. Mesterem Lantos Ferenc Európa hírű képzőművész volt. Akkor ez ott
meghatározta a jövőmet.
A Képzőművészetire annak idején
mégsem jelentkeztem, mert nehéz volt bejutni. Rajz szakra szerettem volna menni
inkább, ahova azonban fel is vettek. Ott négy éven keresztül nagyon intenzíven
rajzoltunk és festettünk, mindenféle technikát megismertünk. Vizuális szakember
vagyok, ebből szereztem képesítést.
Később elkezdtem kulturális
dolgokkal is foglalkozni, ami azért volt természetes, mert a rajzszakkörök
korábban mindig művelődési házakban voltak. Művelődés és szabadidő, népi tánc,
színházi előadások stb., mind-mind közrejátszottak abban, hogy végül erre a
területre jöttem.
Kit tartottál akkoriban
példaképednek és milyen irányzatok érdekeltek a képzőművészetben?
Amikor még nem is tudtunk olyan
sokat, már rajongtunk a nagy klasszikus művészetért Picassoért, Leonardoért,
Michelangeloért vagy a Német-alföldi Rembrandtért- ők azért ott voltak előttünk
elérhetetlen magasságokban. Nagy tisztelettel vagyok irántuk.
Munkáidnak üzenete lehet titokzatos, elgondolkodtató, kissé misztikus
is. Mit tartasz hitvallásodnak?
Fél évig jártam az Iparművészeti
Főiskolára posztgraduális képzésre, amit végül ott hagytam, nem tetszett
annyira mégsem. 1992-ben Bécsbe mentem inkább selyemfestészetet tanulni a Kronsteiner
Haus Művészeti Iskolába. Ez az iskola azóta már megszűnt. Magyarországon nem
oktatnak és nem is tanítanak selyemművészetet.
1997-ben megtartottam az első
kiállításomat a Mediawave keretén belül. Akkor a hitvallásomat még nem
tisztáztam le magamban, mert ezzel egy időben kezdtem az önkifejezésnek ezzel részével
foglalkozni, ami a selyem és a selyemtechnikák. Akkoriban az archaikus kultúrák
motívumvilága, a sámán hiedelemrendszer, ősi rítusok, ősi mágikus erők
foglalkoztattak. A sámánizmuson keresztül áthatva a magyar mitológiába, a
táltosok kora, az ősi archaikus közösségek, a reális világ, a felettes világ, a
tudatalatti… - Ezek a dolgok, ezek a motívumok érdekeltek.
Aztán volt egy nagy szünet. Egy
személyes krízis következett be az életembe. 12 évig egyáltalán nem festettem
semmit. 2010-ben kezdtem el újra a festészettel foglalkozni.
Milyen érzésekkel töltött el,
amikor újra visszatértél ahhoz, amivel igazán nagyon szeretsz foglalkozni?
Ez nagyon érdekes, mert én magam
sem gondoltam volna, hogy még valaha fogok majd festeni. Sokat köszönhetek ebben
Grászli Bettinek. Egy régi képemet látott, ami még a ’90-es években készült
ebből a mágikus világból és rögtön azt mondta, hogy csináljunk az alkotásaimból
kiállítást. Én pedig azonnal azt válaszoltam rá, hogy: jó. Pedig akkor még
egyetlen egy kép nem volt kész. Már fejben azért foglalkoztatott a dolog, hogy újra
kellene selymet festeni és a felkérése után elkezdtem nagyon keményen dolgozni.
A kiállítást pedig a Magyar Ispitában rendeztük be akkor. 40 darab, nagyméretű képet készítettem el,
rengeteg időt és energiát vett el és nagyon sokat izgultam, hogy milyen lesz
ennek a fogadtatása.
A mostani hitvallásom és a
mostani világ sokat változott, hiszen 12 év nagyon hamar eltelik és ha az ember
csinál valamit, annak van nyoma, ha pedig nem, akkor annak nincs nyoma. Egy
folytonosság. Ez látszik is, hiszen sokat formálódott a világ körülöttem,
bennem. Az a reflexió fontos számomra, hogy azt mutassam meg, ami engem a
világból érdekel. Emberi viszonyokból, az elidegenedésből, magányosságból,
kapcsolatokból, a kapcsolatok jellegéből, a nőkről. Leginkább ezek a dolgok inspirálnak.
Mikor találkozik Nálad a művész,
művészet, alkotás – egységben? Hogyan szeretsz alkotni?
Az alkotás, a festészet magányos
műfaj. Nem szeretem, nem tudok úgy dolgozni, amikor alkotás közben mellettem
csevegnek. Azt gondolom, hogy amikor az ember alkot, akkor kireked a világ.
Ilyen flow-állapot, egy áradásélmény, amikor az ember benne van, együtt van a
gondolataival, azzal a képi világgal, amit meg akar mutatni. Eközben szívesen
hallgatok akár számomra is kedves, konkrét zenéket.
Könnyű selyemre festeni? Hogyan
kell elképzelni az alkotásfolyamatot?
Selyemre festeni nem egyszerű
feladat, mert nagyon gyorsan kell dolgozni. Nem nagyon lehet javítgatni. Több
réteget nem lehet egymásra rakni, eltakarni vagy továbbfejleszteni. A selyem
szabadsága, a korlátja is. Precízen kell dolgozni, főleg, ha ilyen figurális
kontúrtechnikát használok.
Az a bizonyos teoretikus
gondolkodásmód még a mai napig is megmaradt benned? Ez a szemlélet mennyire
kísérhet végig egy művészt a pályája során?
Szerintem ez minden alkotóban
benne van. Az embert mindig foglalkoztatja valami, mindig akadnak problémák is.
Amikor fejben megszületik egy gondolat, akkor azokat kifestem magamból. Amikor
csak kis időm van erre, hogy átgondoljam magamban, - mert közben helyt kell
állni a hétköznapokban- akkor egyszerűen
az a gondolat már elmúlik. Hónapok múlva már nem az a gondolatmenet lesz
belőle, ugyanazt a témát nem tudom még egyszer ugyanúgy körbejárni. Tehát vagy
megteremtesz ma valamit vagy már nem.
Új albumodnak már maga a címe is
nagyon „sejtelmes”, elgondolkodtató. „Selymek, sejtelmek” címmel jelenik meg
egy összeállítás a munkáidból. Hogyan született meg ennek a több, mint 100
alkotásból álló könyvnek a gondolata, felépítése?
Nem voltam nehéz helyzetben a
koncepciót illetően. Adott volt, tulajdonképpen az elmúlt 6 évemet öleli fel,
amiben alkottam, ebből merítettem. Ez nem egy életmű, hanem csak egy szelet
belőle. Néhány kép az album elején, a múltat idézi.
Amikor elkezdtem selymeket
festeni, akkor az volt az alapgondolatom, hogy nagy méretekben kell őket
megoldanom. Ezek a képek nem mutatnának olyan jól kis méretben. Mindenhez kell
megfelelő tér és méret. Egy kép mondanivalójához is. Miniatűrben elmondani
valamit szerintem még nehezebb. Nagy méretekben szeretek gondolkodni. Kiállítva ezek a képek jellemzően 1 x 1
méteres képek vagy még ennél is nagyobbak. A kedvenceim közé tartoznak azok az
alkotásaim, amelyek olyanok, mintha képregények lennének, történeteket mesélnek
el.
Mit jelent a könyvben is olvasható Gutta technika?
Ez egy kontúrozó technika. Olyan,
mintha grafikus készítette volna tollal, de közben ez egy speciális kontúrozó
anyag. A színeket, formákat lehet vele szépen kidolgozni.
Köszönöm a beszélgetést!
Én is nagyon köszönöm!
Fotók: Csobay Dániel fotográfus
A selyemfestményekről szóló album
magyar-angol nyelvű. A későbbiekben a Rómer Flóris Művészeti és Történeti
Múzeum is értékesíti majd.
A művésznőről és alkotásairól további információkat saját honlapján olvashatnak:
http://www.csuraksilk.hu/