„Egy
kis showder”
címmel a „Több mint 1 fröccs” beszélgetés sorozat vendége volt Fábry
Sándor 2016. november 18-án a Hotel Konferenciában. A kérdező: Csobay
Dániel.
Családias hangulatú beszélgetés Fábry Sándorral,
poénokkal, izgalmas történetekkel, szép meglepetésprodukciókkal,
megható, de örömteli pillanatokkal!
Felhívtam a színpadra egy meglepetésvendéget is Sándornak az est folyamán. Egy volt
évfolyamtársát: Pió Márta újságírót, televíziós szerkesztőt! Nagy volt az öröm.
Büszke
vagyok Kárász Nórára és Szücs Ádámra! Csodás táncbemutatóval
készültek és elkápráztatták Fábry Sándort, engem és a
közönséget. Versenytáncos múltamra hivatkozva bátran mondom, hogy nagyon
tehetségesek, ügyesek, örömmel néztük végig produkciójukat!
Kellemes zenét Jónás Alexandra és Nyári Márió szolgáltatott a közönségnek. Jónás Alexandra 4 èves kora óta Bangó Margit tanítvànya,
de a cigànyzene mellett zeneiskolában tanult operàt ès jazz szakra jàrt a
vilàghìrű Rajkó Talentum Iskolàba Budapestre. Èlete legnagyobb sikere, hogy
Interjúm a showman-nel:
Nagyon színes egyéniség, sok
területen ért el sikereket, közismert ember, rengeteg díjat, elismerést kapott;
író, humorista, showman, műsorvezető, dramaturg és idegenvezető. Ha csak egy
dolgot lehetne ezek közül a névkártyájára a neve alá írni, akkor mit
választana, minek vallja magát leginkább?
Csak a nevemet írnám rá! Most már
bízom abban, hogy ennyi év után ezzel már tudnak mit kezdeni. Nem vagyok
annyira nagyképű, hogy azt mondjam: „A Fábry”. Régebben leírtam vízumkérő
lapokra, hogy „újságíró”, de abból akkor mindig baj lett. Most már csak azt
írom a hivatalos lapokra, hogy entertainer – azaz szórakoztató művész. A
„Művész úr” kifejezést szoktam meg a legnehezebben. Művész a Páger Antal,
Latinovits Zoltán, Huszárik Zoltán és a Melocco Miklós. Én nem tartom magam
művésznek, talán van valami szolíd verbális képességem. Lebegek a műfajok
határán, mint Mohamed koporsója. A helyzet abszurditását mutatja, hogy
újságíróként kaptam Érdemes Művész díjat 2000-ben, „a Príma Primissima-, a
Kiváló Művész- és a Kossuth-díj még várat magára.”
Most Győrben beszélgetünk. Mi jut
először eszébe a városról?
Lőcsei Fehér Asszony. Szent
László Herma.
Milyen érzésekkel érkezik Győrbe?
Kellemes, bizsergető, izgalom
állapotában vagyok, hogy mit kérdez majd tőlem az én Dani barátom. A feleségem
hugáék itt élnek, ilyenkor náluk vendégeskedünk.
Illetve azt is elmondhatom, hogy
annak idején, amikor a ’70-es, ’80-as évek közepén idegenvezető voltam, nagy
lelkesedéssel vártam itt a Rába Szállodába a „Burkussógorokat”. Nagyon jó
időszak volt.
Miért tartotta akkor vonzónak az idegenvezetői
szakmát?
Ezen nekem is el kellett
gondolkodnom és arra jöttem rá, - mivel
tanárként végeztem Pécsett és még tanítottam is-, hogy a katedra, az
idegenvezetői mikrofon és a tévéshow, az ugyanaz. Az ember kórós
exibicionizmusát kielégíti. Tehát tud szerepelni.
Gyakran mesél aktuális úti
élményeiről. Melyek a legfrissebbek?
Nemrég érkeztem haza Etiópiából,
ahol egy barátommal voltam. Már
megöregedtünk, így egy társas utazásra fizettünk be, kispolgári módon.
Kedves emlékek mellett biztos
voltak meglepő vagy akár megdöbbentő élményei is...
Etiópiában az átlag gyerekszám
6,1. 1935-ben 15 millióan voltak, jelenleg 91 millióan vannak és 2025-re 120
millióan lesznek. Sofőrünknek például 10 gyereke volt, de azt mondta, hogy „még
nincs befejezve a projekt.”
Milyen maradandó ízeket,
élményeket adtak Önnek a világ konyhái?
Az etióp konyha mondjuk nem adott
élményt… Bizonyos szempontból konzervatív vagyok, plusz az egzotikus
országokban meg kell gondolni, hogy mit eszik az ember. Tartom magam az angol
mondáshoz: „Cook it, pell it or forget it!” – „Főzd meg, hámozd meg vagy
felejtsd el!” Minden túrára viszek egy Steve Strong-ot, Erős Pistát, melynek
segítségével a legrosszabb levesből is fogyaszthatót lehet készíteni. Ezt
melegen ajánlom mindenkinek. Ezek az
országok gyakran megindítanak irreverzibilis folyamatokat.
Mi foglalkoztatja mostanában, milyen tervei
vannak?
Kicsit hadd büszkélkedjek. 3 éve
mi csináljuk a Rádiókabarét. Minden szombaton 13 órakor megy a rádióban. 40
kabarét készítünk el egy évben, ami rengeteg. Örömmel jelenthetem, igazi
sztárparádé. Akit hívtunk mindenki jön és a legszélesebb paletta jelenik meg.
Például Bodrogi Gyula, Hernádi Judit, Reviczky Gábor, Balázs Péter és
visszajött az összes stand up-os is, akik már egyébként nem akartak kabaréba
menni. Akár esik, akár fúj, ezt tessék hallgatni!
Milyen érzésekkel tölti el, ha
átadhatja tudását fiataloknak?
Én tanárnak tekintem magam mind a
mai napig. Bennem van egy népművelői, tanári, tanítói attitűd, ez a műsoromban
is látszik talán olykor. A gyerekeket pedig, akik a Showder Klubban vannak a
kezdetben azzal segítettem, hogy én is rendszeresen felléptem a Godó Kávéházban.
Amikor átadtak nekem egy szolid gázsit, én helyesebbnek tartottam a gyerekeknek
visszaadni. Ők ma már járják az útjukat. Ha néha megemlítenek, az persze jól
esik. Tehát amikor a Bödőcs Tibi azt mondta, hogy „valamennyien Fábry szösz-mösz
mackójából nőttünk ki”, akkor az jelentett nekem annyit, mint egy Érdemes
Művész-díj.
Az emberek életében a munkán és
az utazáson kívül vannak még fontos dolgok. Amikor a születésnapunk közeledik
visszatekintünk, összegzünk…
Nem szoktam elemezni, összegezni,
magamat visszamenőleg főleg nem.
Mi tölti el büszkeséggel, ha
visszatekint?
A kislányom, aki itt van ma
közöttünk és ez egy ritka pillanat, amikor hallgatja a papát.
Miben változott meg az
életszemlélete kislánya születése óta?
Mindennek értelme lett! Ennyi!
(Írásom megjelent a Kisalföld Napilap 2016. november 28-i számában.)
A
születésnapi beszélgetés, a program végéről nem maradhatott el a
meglepetés torta sem a Rábakész Kft., a Hotel Konferencia, Kovácsné Paár
Gabriella jóvoltából.
 |
| Fotók: Erdős László fotográfus |
