Szent István-díj Csankó Zoltán színművésznek

Csankó Zoltán, Jászai Mari- és Radnóti-díjas színművészünk munkásságát Szent István-díjjal ismerték el.

 

A kitüntetést, Győr város harmadik legrangosabb díját 2016. december 28-án, a Farkasok és bárányok című előadást követően vehette át Lanczendorfer Erzsébettől, a Győri Nemzeti Színházért KÉSZ alapítvány kuratóriumi tagjától.

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a KÉSZ 1994-ben a jótékony célú KÉSZ hangverseny bevételéből hozta létre a Győri Nemzeti Színházért – KÉSZ Alapítványt, melynek célja az Alapító Okirat szerint a Győri Nemzeti Színházban folyó alkotó munka során kiemelkedő művészi teljesítményt nyújtó művészek elismerése, díjazása. Az Alapítvány a fent megfogalmazott cél érdekében működteti ezt a díjat, ezen felül egy ösztöndíjat is létesített. A Szent István-díjat 1995-2015 között, azaz az elmúlt 22 évben 38 művész kapta meg, ketten két alkalommal is.

Csankó Zoltán 2009 februárjától a Győri Nemzeti Színház tagja, első szerepét Ács János rendezésében kapta, George-ot játszotta Albee: Nem félünk a farkastól című drámájában a Kisfaludy teremben. 

A színpadon és azon kívül is altruista beállítottságú művész, őszinte, érzékeny és éles szemű kritikus. Szájából a kollégák soha nem bántó, ám mindig előrevivő módon hallják a szomjazott értékelést. Szavának súlya van, és ő nem rest dicsérni, de jobbító szándékkal kritizálni sem. Sokat tanulhatunk kedvességéből, jól eső kíváncsiságából. Soha nem mulasztja el, hogy megnézze kollégái játékát más előadásokban, példaértékű az az odafigyelés, ahogy a világ dolgait kezeli. Végezetül ne maradjon ki a humor! A nevetés vele azért is olyan édes, mert magas intelligenciából, nagy műveltségbeli tudásból táplálkozik szellemessége. Mindez olyan példaképpé emeli őt, aki igazán méltó arra, hogy kitüntetéssel és őszinte gratulációval illessük. -hangzott el a művész méltatásában. 

 

A díjhoz szívből gratulálok Csankó Zoltán színművész barátomnak, méltán megérdemelte! 

 

Fotó: Győri Nemzeti Színház

                                  

 

Zsivágó premier - Zsivágó mellett

2016. december 17-én mutatta be a Győri Nemzeti Színház társulata a Doktor Zsivágó című új musicalt. Az előadás Közép-európai ősbemutató volt.

Az előadás előtt átadták a Kardirex-díjat. Dr. Vasas István, a Kardirex Egészségügyi Központ főigazgatója 2014-ben díjat alapított, mellyel a teátrum legkiemelkedőbb művészi teljesítményét nyújtó színészeit kívánja elismerni. Csankó Zoltán színművész és Járai Máté színművész mellett idén Töreky Zsuzsa színművésznő kapta meg az elismerést, melyet méltán megérdemelt! Szívből gratulálok neki.

 

Fotó: Fehér Alexandra

Az 2016-os év utolsó premierje pedig önmagáért beszélt. Csodálatos zene, rendezés és kitűnő színészek! Teltház és a végén álló vastapssal köszönte meg a közönség az előadást.

Fotó: Orosz Sándor

A Doktor Zsivágó szereplői: 

Miller Zoltán/Fejszés Attila, Kisfaludy Zsófia/ Tóth Angelika, Wégner Judit/Kecskés Tímea, Nagy Balázs, Forgács Péter, Vincze Gábor Péter, Bellai Eszter, Tóth Zoltán/Tóth László, Mezei Blanka/Iványi Boróka, Dányi Éda Hanna/Putz Zsófia, Rupnik Károly, Molnár Erik, Bródy Norbert, Pörneczi Attila, Fehér Ákos, Klinga Péter, Mohácsi Attila, Sík Frida, Lázin Beatrix, Forró Attila, Pintér László, Balogh Fanni/Molnár Ágnes, Venczel-Kovács Zoltán, Cselepák Balázs

Ensemble: Balogh Fanni, Bányoczky Nóra, Bródy Norbert, Cselepák Balázs, Fehér Ákos, Fehér Nóra, Klinga Péter, Lázin Beatrix, Mohácsi Attila, Molnár Ágnes, Molnár Erik, Müller Bence, Pörneczi Attila, Sík Frida, Venczel-Kovács Zoltán.

Közreműködik a Győri Nemzeti Színház zenekara, énekkara, tánckara

A darab rendezője: Forgács Péter

A blogbejegyzésem címét is megmagyarázom. A premieren a második szereposztás Doktor Zsivágója - Fejszés Attila mellett ültem. Ezért ezt a címet adtam. 

Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a fantasztikus előadást!

Selymek közt - interjú Csurák Erzsébet selyemművésszel

December 14-én tartotta albumbemutatóját Csurák Erzsébet selyemművész, a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum közművelődési osztályvezetője, a múzeum főépületében, az Esterházy-palotában. A rendezvényen Grászli Bernadett művészettörténész, a Múzeum igazgatónője beszélgetett a művésznővel.

Utána olvasgattam sokszínű életutadnak, munkáidnak, ahol kiderült számomra, hogy már fiatal korod óta nagy rajongója vagy a művészeteknek! Mi volt az az első, igazán meghatározó élményed, amikor együtt kezdtél lélegezni a művészettel?

Köszönöm, hogy utánanéztél, ez igazán jólesik. 

Gyerekkorom óta rajzoltam, gimnazista éveimben szakkörökbe jártam, díjakat nyertem. Úgy gondoltam, hogy valamilyen művész leszek majd. Az első igazi impulzusokat ezek a gimnazista évek adták, amikor a nyári időszakokban meghívtak engem és még néhány más középiskolást is Tokajba, felnőtt Művésztelepre két-két hétre. Voltak ott zenészek, építészek, írók, költők, például Sebestyén Mártát is ott hallottam először. Mesterem Lantos Ferenc Európa hírű képzőművész volt. Akkor ez ott meghatározta a jövőmet.

A Képzőművészetire annak idején mégsem jelentkeztem, mert nehéz volt bejutni. Rajz szakra szerettem volna menni inkább, ahova azonban fel is vettek. Ott négy éven keresztül nagyon intenzíven rajzoltunk és festettünk, mindenféle technikát megismertünk. Vizuális szakember vagyok, ebből szereztem képesítést.

Később elkezdtem kulturális dolgokkal is foglalkozni, ami azért volt természetes, mert a rajzszakkörök korábban mindig művelődési házakban voltak. Művelődés és szabadidő, népi tánc, színházi előadások stb., mind-mind közrejátszottak abban, hogy végül erre a területre jöttem.

Kit tartottál akkoriban példaképednek és milyen irányzatok érdekeltek a képzőművészetben?

Amikor még nem is tudtunk olyan sokat, már rajongtunk a nagy klasszikus művészetért Picassoért, Leonardoért, Michelangeloért vagy a Német-alföldi Rembrandtért- ők azért ott voltak előttünk elérhetetlen magasságokban. Nagy tisztelettel vagyok irántuk.

Munkáidnak üzenete lehet titokzatos, elgondolkodtató, kissé misztikus is. Mit tartasz hitvallásodnak?

Fél évig jártam az Iparművészeti Főiskolára posztgraduális képzésre, amit végül ott hagytam, nem tetszett annyira mégsem. 1992-ben Bécsbe mentem inkább selyemfestészetet tanulni a Kronsteiner Haus Művészeti Iskolába. Ez az iskola azóta már megszűnt. Magyarországon nem oktatnak és nem is tanítanak selyemművészetet.

1997-ben megtartottam az első kiállításomat a Mediawave keretén belül. Akkor a hitvallásomat még nem tisztáztam le magamban, mert ezzel egy időben kezdtem az önkifejezésnek ezzel részével foglalkozni, ami a selyem és a selyemtechnikák. Akkoriban az archaikus kultúrák motívumvilága, a sámán hiedelemrendszer, ősi rítusok, ősi mágikus erők foglalkoztattak. A sámánizmuson keresztül áthatva a magyar mitológiába, a táltosok kora, az ősi archaikus közösségek, a reális világ, a felettes világ, a tudatalatti… - Ezek a dolgok, ezek a motívumok érdekeltek.

Aztán volt egy nagy szünet. Egy személyes krízis következett be az életembe. 12 évig egyáltalán nem festettem semmit. 2010-ben kezdtem el újra a festészettel foglalkozni.

Milyen érzésekkel töltött el, amikor újra visszatértél ahhoz, amivel igazán nagyon szeretsz foglalkozni?

Ez nagyon érdekes, mert én magam sem gondoltam volna, hogy még valaha fogok majd festeni. Sokat köszönhetek ebben Grászli Bettinek. Egy régi képemet látott, ami még a ’90-es években készült ebből a mágikus világból és rögtön azt mondta, hogy csináljunk az alkotásaimból kiállítást. Én pedig azonnal azt válaszoltam rá, hogy: jó. Pedig akkor még egyetlen egy kép nem volt kész. Már fejben azért foglalkoztatott a dolog, hogy újra kellene selymet festeni és a felkérése után elkezdtem nagyon keményen dolgozni. A kiállítást pedig a Magyar Ispitában rendeztük be akkor.  40 darab, nagyméretű képet készítettem el, rengeteg időt és energiát vett el és nagyon sokat izgultam, hogy milyen lesz ennek a fogadtatása.

A mostani hitvallásom és a mostani világ sokat változott, hiszen 12 év nagyon hamar eltelik és ha az ember csinál valamit, annak van nyoma, ha pedig nem, akkor annak nincs nyoma. Egy folytonosság. Ez látszik is, hiszen sokat formálódott a világ körülöttem, bennem. Az a reflexió fontos számomra, hogy azt mutassam meg, ami engem a világból érdekel. Emberi viszonyokból, az elidegenedésből, magányosságból, kapcsolatokból, a kapcsolatok jellegéből, a nőkről. Leginkább ezek a dolgok inspirálnak.

Mikor találkozik Nálad a művész, művészet, alkotás – egységben? Hogyan szeretsz alkotni?

Az alkotás, a festészet magányos műfaj. Nem szeretem, nem tudok úgy dolgozni, amikor alkotás közben mellettem csevegnek. Azt gondolom, hogy amikor az ember alkot, akkor kireked a világ. Ilyen flow-állapot, egy áradásélmény, amikor az ember benne van, együtt van a gondolataival, azzal a képi világgal, amit meg akar mutatni. Eközben szívesen hallgatok akár számomra is kedves, konkrét zenéket.

Könnyű selyemre festeni? Hogyan kell elképzelni az alkotásfolyamatot?

Selyemre festeni nem egyszerű feladat, mert nagyon gyorsan kell dolgozni. Nem nagyon lehet javítgatni. Több réteget nem lehet egymásra rakni, eltakarni vagy továbbfejleszteni. A selyem szabadsága, a korlátja is. Precízen kell dolgozni, főleg, ha ilyen figurális kontúrtechnikát használok.

Az a bizonyos teoretikus gondolkodásmód még a mai napig is megmaradt benned? Ez a szemlélet mennyire kísérhet végig egy művészt a pályája során?

Szerintem ez minden alkotóban benne van. Az embert mindig foglalkoztatja valami, mindig akadnak problémák is. Amikor fejben megszületik egy gondolat, akkor azokat kifestem magamból. Amikor csak kis időm van erre, hogy átgondoljam magamban, - mert közben helyt kell állni a hétköznapokban-  akkor egyszerűen az a gondolat már elmúlik. Hónapok múlva már nem az a gondolatmenet lesz belőle, ugyanazt a témát nem tudom még egyszer ugyanúgy körbejárni. Tehát vagy megteremtesz ma valamit vagy már nem.

Új albumodnak már maga a címe is nagyon „sejtelmes”, elgondolkodtató. „Selymek, sejtelmek” címmel jelenik meg egy összeállítás a munkáidból. Hogyan született meg ennek a több, mint 100 alkotásból álló könyvnek a gondolata, felépítése?

Nem voltam nehéz helyzetben a koncepciót illetően. Adott volt, tulajdonképpen az elmúlt 6 évemet öleli fel, amiben alkottam, ebből merítettem. Ez nem egy életmű, hanem csak egy szelet belőle. Néhány kép az album elején, a múltat idézi.

Amikor elkezdtem selymeket festeni, akkor az volt az alapgondolatom, hogy nagy méretekben kell őket megoldanom. Ezek a képek nem mutatnának olyan jól kis méretben. Mindenhez kell megfelelő tér és méret. Egy kép mondanivalójához is. Miniatűrben elmondani valamit szerintem még nehezebb. Nagy méretekben szeretek gondolkodni.  Kiállítva ezek a képek jellemzően 1 x 1 méteres képek vagy még ennél is nagyobbak. A kedvenceim közé tartoznak azok az alkotásaim, amelyek olyanok, mintha képregények lennének, történeteket mesélnek el.

Mit jelent a könyvben is olvasható Gutta technika?

Ez egy kontúrozó technika. Olyan, mintha grafikus készítette volna tollal, de közben ez egy speciális kontúrozó anyag. A színeket, formákat lehet vele szépen kidolgozni.

Köszönöm a beszélgetést!

Én is nagyon köszönöm!

Fotók: Csobay Dániel fotográfus

A selyemfestményekről szóló album magyar-angol nyelvű. A későbbiekben a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum is értékesíti majd.

A művésznőről és alkotásairól további információkat saját honlapján olvashatnak: 

http://www.csuraksilk.hu/

Már Győrben a Bencés templom új harangjai

Ma érkezett Győrbe a Széchenyi téri Loyolai Szent Ignác bencés templom hat új harangja, amelyeket a december 7-i audiencia keretében megáldott Ferenc pápa  Rómában.

                 

. 

A megérkezésüket követően a harangok egy hétig közszemlére kerülnek a felszentelésig.

A harangok szentelése december 18-án 11 órakor kezdődik, a szentelők Dr. Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát, Dr. Veres András győri püspök, az MKPK elnöke, valamint Fazakas Márton csornai premontrei apát lesznek.

A harangok első együttes megszólalása Krisztus születésének örömünnepét  hirdeti meg Karácsony éjszakáján az éjféli szentmise előtt.A visszatérés alkalmából december 25-én a 8.00, 9.30 és 19.00 órai, valamint 26-án a 8.00 és 9.30 órai szentmisék kezdete előtt is együtt szólalnak majd meg.

Sárai-Szabó Kelemen atya elmondta, hogy az idén 375 éves templom harangjai a győri önkormányzat, helyi vállalkozások, a győri bencés perjelség, a bencés öregdiákok, a templom hívei és győri polgárok adománya révén 37 millió forintból, az 1599-ben alapított innsbrucki Grassmayr Harangöntödében készültek el.

A hat új harangot október 28-án öntötték, méretüket és eredeti hangképüket a fennmaradt harangszék, nyelvek és jármok méretei, valamint levéltári források alapján rekonstruálták. Az új harangok közül a Szent Mór-harang súlya 1900 kilogramm, a Szent Mihály-harangé 780 kilogramm, a Szent Ignác-harangé 560 kilogramm, a Szent Márton-harangé 230 kilogramm, a Szent Maurus-harangé 170 kilogramm, a Szent Placidus-harangé pedig 100 kilogramm.

Az új harangokkal együtt a győri bencés templom csatlakozik Magyarország legtöbb haranggal rendelkező templomaihoz, a Mátyás-templomhoz és a Kalocsai Főszékesegyházhoz.

 

Borkai Zsolt - Győr Megyei Jogú Város polgármestere, a MOB elnöke

 

Dr. Somogyi Tivadar és Fekete Dávid alpolgármesterek

 

Fotók: Csobay Dániel fotográfus

Ajándékbontás a győri Audi Arénában

Ma este Diótörő a győri Audi Arénában, a Győri Balett előadásában, a Győri Tánc-és Képzőművészeti Általános Iskola, Szakgimnázium és Kollégium növendékeinek nagyszerű közreműködésével. Pirók Zsófi flamenco. Sztárvendégek a Moszkvai Bolsoj Balett szólistái. Lenyűgöző este volt, fantasztikus táncosokkal!

"A balett, a cirkusz és a show elemeit ötvöző, háttérvetítéssel kiegészített Diótörő előadást láthatunk idén karácsonykor három vidéki nagyvárosban.
A győri Audi Arénában való fellépés után, a Debreceni Főnix Csarnokban és a Veszprém Arénában várhatóan még tízezer néző előtt fogják eltáncolni a Győri Balett művészei ifj. Harangozó Gyula DIÓTÖRŐ az Arénákban című táncjátékát. Az eddigi legnagyobb hazai Diótörő előadás a helyszínekhez illő módon hatalmas, „szélesvásznú” díszlettel készül, és a világ élvonalába tartozó Győri Balett tagjai mellett artistákkal és revüszerű látványelemekkel kibővítve.

A Győri Balett művészei mellé a Herceg és Klára hercegnő nagy kettősének eltáncolásához a Moszkvai Bolsoj balett és a Magyar Nemzeti Balett szólistái is színpadra léptek.

A produkció koreográfusa és rendezője ifj. Harangozó Gyula, Kossuth-díjas magyar táncművész, a Szegedi Szabadtéri Játékok művészeti igazgatója, aki a Bécsi Operában korábban nagy sikerrel játszott Diótörő rendezése alapján a díszlettervező Dmitrij Simkinnel és a jelmeztervező Velich Ritával együtt egy új, látványos előadást állít az arénák színpadára."

A produkcióban részt vevő táncosok:

Daraja Hahlova/ Radina Dace, Artemij Beljakov,/Timafeev Dmitry/ Balázsi Gergő, Kara Zsuzsanna/Fuchs Renáta, Artem Pozdeev/ Horváth Kada, Sebestyén Bálint Harangozó-díjas/ Szanyi Tamás, Tetiana Baranovska/ Tatiana Shipilova, Pátkai Balázs/ Engelbrecht Patrik, Hegyi Réka/ Hancz Alexandra, Alexey Dolbilov, Balikó György, Gémesi Máté, Horváth István, Horváth Krisztián, Luigi Lannone/ Thierry Jaquemet, Matuza Adrienn, Tüű Barbara, Szendrei Georgina, Szalai Judit,Varga Ágnes, Laura Fernandez, Cserpák Szabina, Sóthy Virág, Horváth Krisztián,  Jekli Zoltán, Berzéki Melinda, Daichi Uematsu.

Szeretettel gratulálok ifj. Harangozó Gyula Kossuth-díjas magyar táncművész, koreográfusnak; Kiss János Kossuth-díjas, Érdemes Művésznek, a Győri Balett igazgatójának;  az alkotóknak, a Győri Balett teljes társulatának, a műszaki stábnak, illetve a  Moszkvai Bolsoj Balett szólistáinak.

Pénteken a főpróbán fotóztam.

 

 

 Fotók: Csobay Dániel fotográfus

Mónika Győrben is Bonbonozott

Az egész országot bejárja a BonBon Fesztivál. Győrben 2016. december 3-4-ig állomásozott a Hotel Konferenciában.

A rendezvényen több mint 20 kiállító és vásározó mutatkozott be az ország legjobbjai közül, csokoládék, sütemények, ínyencségek, ajándéktárgyak, kiegészítők, minden mennyiségben megtalálhatóak voltak náluk. Az érdeklődők az ország kiemelkedő cukrászaitól folyamatos, érdekesebbnél - érdekesebb bemutatókat láthattak és akár ajándékot is vásárolhattak szeretteiknek a portékákból.

A műsorvezető Erdélyi Mónika volt. Vele beszélgettem.

Hogyan változott meg az élete a Mónika-show után?

Nagyon megváltozott, de őszintén szólva már nem bántam és most sem bánom, hogy vége lett. 9 évig tartott. Már sok volt. Körülbelül 1910 adást vettünk fel. Ilyen sok felvétel utánra már az ember megunja, a vége felé eldurvult, már addigra nem szerettem csinálni.

Nem volt nagy váltás, korábban is csináltam már ilyeneket is, igazából akkor egymás mellett ment. A BonBon Fesztiválokon mindig nagyon szeretek ott lenni, bár nem túl „alakbarát” a dolog, de néha egy kis csoki meg süti nem árt. Ezenkívül még más dolgokkal is foglalkozom.

Elkezdtünk forgatni a TV2-n egy egészségvédő műsort, aztán tárgyalunk egy süteményes témájú műsorról, de erről még bővebb információkat nem tudok, talán majd jövő tavaszra forrja ki magát… Közben megszereztem a cukrász végzettséget is.

Nagyszerű, egyedi és különleges dolognak tartom ezt a fesztivált. Hogyan jött létre maga az esemény és hogyan csatlakozott a rendezvény műsorvezetőjének?  

A Nesztor Rendezvényiroda Kft. szervezi, én a főszervezőjét ismerem. Ez már a harmadik alkalom, hogy együtt dolgozunk ezen a fesztiválon. Február környékén kerestek meg és azután Székesfehérváron volt az első állomása ennek a rendezvénynek, majd Veszprémbe mentünk és most vagyunk itt Győrben.

Több mint 20 kiállító és vásározó érkezik az országból, akik csatlakoztak ehhez az országjáró eseményhez. Ön, mint a rendezvény műsorvezetője, mit emelne ki az itt megtalálható különlegességek közül, milyen személyes kedvencei vannak?

Nagyon tetszenek nekem azok a táblás csokik, amikbe bele vannak szórva különböző gyümölcsök, mogyoró stb… Van itt egy hölgy, aki cukorvirágokat készít. Ez nagyon különleges, nekem nagyon tetszik. Élvezem, amikor nem egy hagyományos csokit kapok, hanem van benne valamilyen gyümölcsszórás, dió, mandula, egyébfajta csokoládé, színes cukrok.

Milyen érzésekkel tartózkodik most városunkban?  

Nagyon szép város Győr. Egyszer- kétszer jártam ebben a városban, azt sem most volt, hanem már 10 évvel ezelőtt… Nekem rendkívül tetszik. Barátaink is laknak itt, úgyhogy még érzelmileg is közel áll hozzám.

Köszönöm a beszélgetést!

Én is köszönöm! 

Ahol minden csokiból van....

  Fotók: Csobay Dániel fotográfus

Győri lány a IX. Országos Egyetemi és Főiskolai Mesemondó Verseny különdíjasa

Somogyi Zsófia Luca képviselte a győri Széchenyi István Egyetemet 2016. november 25-én Budapesten, a IX. Országos Egyetemi és Főiskolai Mesemondó Versenyen.

A győri egyetemista lány, a helyi egyetem Apáczai Karának tanító szakos hallgatója, általános iskola első osztályos kora óta versmondó, mesemondó versenyeken szerepel, számos sikeres elismerést, díjat kapott már. „ Általános iskolában Borbély Edina tanárnő figyelt fel rám először, most 20 évesen is őrzöm az akkori fellépésék hagyományát és nem kérdés számomra, hogy majd később gyerekeimnek is tovább szeretném adni az irodalom iránti szeretet.”

 

„Nem kérdés számomra, hogy majd később gyerekeimnek is tovább szeretném adni az irodalom iránti szeretet.”

Luca, elmondása szerint nagyon hálás egykori tanárainak, akiktől rengeteget tanult a magyar nyelv szépségéről. Név szerint Kocsisné Németh Ilonának, aki az écsi Petőfi Sándor Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézményben tanította, utána pedig sokat köszönhetett Németh Anita tanárnőnek a Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban.

A IX. Országos Mesemondó Versenyre érkeztek a Felvidékről, Kárpátaljáról és hazánkból óvónő és tanító jelöltek, akik elkápráztatták tehetségükkel a zsűri tagjait. Megismerhettek székely, mezőségi, cigány, indián, palóc, magyar népmeséket. A megmérettetésen végül 28 versenyző jelent meg, így a jelenlévők 10 órától 16 óráig izgulhattak a végeredményen.

Az Országos Mesemondó Verseny fővédnöke Dr. Palkovics László oktatási államtitkár volt. A rendezvényt Dunai Mónika országgyűlési képviselő, Dr. habil Mikonya György az Eötvös Lóránd Tudományegyetem (ELTE) dékánja és Dr. Daróczi Gabriella tanszékvezető nyitották meg. Az eseményen számos magyartanár is részt vett.

 

Szeretettel gratulálok különdíjadhoz! Milyen élményekkel tértél haza a versenyről?

Kedves magyar tanárom, Dőryné dr. Zábrádi Orsolya tanárnő kérdezte meg tőlem és fel is kért egyben hogy lenne- e kedvem képviselni a Széchenyi István Egyetemünket ezen a versenyen. Nagyon örültem ennek a lehetőségnek, hiszen hatalmas megtiszteltetés a várost képviselni egy Országos Mesemondó Versenyen. Számítottam rá, hogy nívós versmondók fognak érkezni a népek meséi című IX. Országos mesemondó versenyre, de nem gondoltam hogy valóban ilyen erős lesz a mezőny. Szerintem nagyon barátságos hangulat fogadta a versenyzőket, mindenki mosollyal és hatalmas tapssal kísérte végig az eseményeket. Úgy éreztem, ez nem is egy verseny, csak összegyűltünk, hogy elmeséljük egymásnak a tájegységeink meséit, mondáit. Elgondolkodtató, kellemes, vicces, mesék ejtettek rabul bennünket. A zsűri tagok csillogó szemének bíztatásától úgy érzem senki sem izgult annyira, így mindenki legyőzve a lámpalázat, a tőle telhető legjobban szerepelt. Ez a verseny nem csak tapasztalatot adott számomra és örömet, hogy részt vehettem egy ilyen neves országos rendezvényen, hanem barátságokat is kötöttem, amiért már megérte elmenni. Mikor a vonaton zötyögtem Pest felé, láttam, hogy a közösségi oldalon már rengetegen szurkolnak  és sok szerencsét kívánnak. 3-5 éves kisgyerekek kiabálták nekem videóüzenetben, hogy „hajrá Luca!” - Ez szívmelengető érzés volt számomra, nagyon boldog voltam tőle. Mielőtt kimentem a színpadra, becsuktam a szemem és arra gondoltam, hogy mindegy, hogy hogyan teljesítek, már előtte felemelő érzés volt ott lenni én már annak is nagyon boldog voltam, hogy ott lehettem és arra gondoltam, hogy milyen büszkék rám otthon a barátaim, szeretteim, családtagjaim, tanáraim, ismerőseim.

Édesanyámnak is nagy köszönetet szeretnék mondani, aki végig bíztatott, szurkolt és ösztönzött az életem eddigi, összes irodalmi megmérettetésén. A versenyen "A bolond falu" című palóc népmesével sikerült elérnem a Született Mesemondó Különdíjat, ami hatalmas meglepetéssel ért, hiszen nagyon erős megmérettetés volt. Egyik zsűri tag, odajött hozzám és ezt mondta: „Zsófi, jövőre is szeretnénk itt látni, mert ha nem akkor haragudni fogunk ám!”

Ki nem hagynám! – válaszoltam.

További sok sikert kívánok Neked!

Fotók: Somogyi Zsófia Lucától