Nem komment

2018. január 25-én megjelentettem egy telefonos interjúm írott változatát, amit  Sztárek Andrea színésznővel készítettem „Szereplők jönnek- mennek: 2 év után kiírták Sztárek Andreát a Barátok köztből, hamarosan Győrben is játszik!” címmel. Ennek az interjúnak már több mint 2000 olvasója van és a közösségi oldalon sokan kíváncsiak voltak ezután is az ő érzéseire, gondolataira.  Megkeresésemnek nagyon örült és ismét szívesen nyilatkozott. 

 Hiteles forrású információk következnek.

Hogyan fogadta a visszajelzéseket a sorozat rajongóitól, a saját rajongóitól, ismerősöktől, barátoktól?

Nagyon-nagyon jól esett ez a sok pozitív komment, meg kell hogy mondjam. Bíztam benne, hogy talán megszeretik Emíliát és a szerep által engem, de erre álmomban sem gondoltam, hogy ekkora népszerűségnek örvendünk. Borzasztóan jól esik, olyannyira, hogy három napig csak sírtam örömömben.

A napokban megjelentek olyan bulvár cikkek is rólam, amik nagyon rosszul estek. Abban bízom, hogy akik kedvelnek és véletlenül olvasták azokat az írásokat, nem azok alapján formálnak véleményt rólam.  Amikor csináltam a jeleneteket, mindig törekedtem arra, hogy szerethetőre formáljam meg a karaktert, amivel közelebb tudok kerülni az emberek szívéhez. Tény, hogy fiatalítják a  sorozatot.                     

                                                                                                

Milyen a hangulat a forgatásokon? Adódnak nehézségek, konfliktusok a sok faladat ellátása közben? 

Súrlódások nyílván vannak, de köztünk színészek között nincs. Olyan előfordulhat, hogy karakteridegennek érzünk egy mondatot vagy szituációt, de azt kell csinálnunk, amit a rendező mond.

 

Hogyan zajlott annak a bizonyos utolsó jelenetnek a forgatása? Milyen érzései voltak?   Volt, aki azt írta a közösségi oldalon, hogy Oscar-díjat érdemelne az az alakítás, amivel búcsúzott a sorozattól, a nézőktől. 

  

Nyilván tudtam, hogy az az utolsó jelenetem, tehát még jobban próbáltam magamat odatenni szavakban, kifejezésekben.  Igyekeztem emlékezetesen eltűnni, ahogy ezt a közösségi oldalon meg is írtam a sok kedves komment közé. Forgatni a stúdióban forgattam utoljára, nem külső helyszínen, mivel nem kronológiában vevődnek fel a jelenetek.  Az utolsó jelenetemet a mostani producer vette fel, akit rendezőként nagyon tisztelek, nagyon jó rendező.

Milyen érzés, ha valaki kikerül a sorozatból? Hamar túllépnek ezen vagy tartják még utána a kapcsolatot a színházakban például? 

Igen, az Ágival (Gubik Ági- a szerk.) például jelenleg is együtt dolgozom, rendeztem is őt, most egy színdarabban együtt is játszunk. Kifejezetten jóban vagyunk.  Zoltán      ( Zubornyák Zoltán- a szerk.)   Londonban él, vele nagyon nem is volt jelenetem. Az élet előbb- utóbb összehoz mindenkit a színházi világban, a színpadon. Lux Ádámmal dolgoztam már korábban is, most is.

Kép forrása: rtl.hu

Ön visszavágyik? 

Nem vágyom vissza. Én ezt már lezártam magamban, hogy ennyi a történet. Nincs bennem semmilyen megbántódás vagy rossz érzés. Az természetes, hogy ha valahova bekerül az ember, ki is kerül onnan.  Biztos, hogy nem fognak visszahívni. Nem látok rá semmilyen esélyt. Tetszett a közösségi oldalon a „Vissza Emíliát és Félixet a Barátok köztbe!” oldal, kezdeményezés, őszintén mondom, ez jól esik. Nekem ez így pont jó volt. Megszerettek, újra láthattak a képernyőn vagy csak most ismertek meg. Ez egy intermezzo volt az életemben, egy szerep, amit szerettem csinálni. Az élet megy tovább és ez így van rendjén. Szívük joga, ha már nem akartak vagy nem tudtak ezzel a szereppel semmit sem csinálni. Tudom, volt már olyan, hogy valakit visszahívtak vagy „ mégsem halt meg…”, de jól van ez így. Mindemellett boldogsággal tölt el, hogy ennyien szeretnek és visszavárnak.  Kollégáim, a szereplők nagyon szépen elbúcsúztak tőlem a stúdióban. Kaptam virágot, meg egy fotóalbumot a jeleneimből összeállított fotókkal. Ez már szokássá is vált a Barátok köztben, hogy aki hosszabb ideig benne van a sorozatban és valamiért el kell tőle búcsúzni, megtapsolják, elköszönnek tőle.

 

Eltelt két hónap a pénteken látott utolsó jelenete forgatása óta. Hogyan telnek a napjai a sorozat nélkül? Amennyire tudom, nagyon elfoglalt. Hogy van most Sztárek Andrea?

Most olajozottan telnek a napjaim, már két hónapja nem forgatok, ennek vége van. Nyugodtabb időbeosztásban élek. Lehet, ha majd egy félév múlva beszélgetünk, akkor azt fogom mondani, hogy most már nagyon hiányzik.  Sokat dolgozom a Turay Ida Színházban és a Spirit Színházban. Két darabot próbálok, mindjárt kezdek egyet rendezni, egy előadásnak pedig hamarosan bemutatója lesz, szóval van most dolgom bőven. 

Sztárek Andrea, A Fizikusok című előadásban - Fotó: Spirit Színház Facebook

 

 

Köszönöm a beszélgetést!

Én is köszönöm!

 

Dunakiliti őrzi ereklyéjét

Boldog németújvári herceg Batthyány-Strattmann László Antal János Lajos, magyar főnemes, a „szegények orvosa”, császári és királyi kamarás, az Aranygyapjas rend lovagja, Vasvármegye örökös főispánja 1931. január 22-én hunyt el Bécsben. Ünnepe a mai napon van.

Dr. Batthyány-Strattmann László 1870. október 28-én Dunakilitin, a ma iskolaként működő épületben látta meg a napvilágot.

Forrás: http://felvidek.ma (az iskola archivumából)

Korának különös alakja volt: hercegi rangúként polgári foglalkozást választott. Diplomás orvosként, klinikai sebészeti gyakorlata közben kórházépítésbe kezdett.

1901-ben az atyjától kapott köpcsényi uradalom kastélya mellett húsz- , később harmincágyas kórházat rendezett be szegény betegek számára.

Köpcsényben nyitotta meg Magyarország első korszerűen felszerelt huszonnégy ágyas vidéki kórházát, amelynek hamarosan akkora lett a forgalma, hogy a MÁV különvonatot indított a kis nyugat-magyarországi faluba. Receptjeit, a felírt szemüveget a gyógyszerészek és a látszerészek ingyen beváltották, hiszen László doktor minden hónap végén egy összegben rendezte a számlát.

Kórházat létesített a körmendi kastélyában is, s kora legmodernebb gyógyászati eszközeivel szerelte föl. Maga is készített ilyen eszközöket. Kórházaiban sebészként főleg szemműtéteket végzett. A szegényeket ingyen kezelte, látta el orvossággal, a nincsteleneket pedig ruhával és pénzzel is támogatta. Három vármegye betegei keresték föl, naponta 60--100 beteg érkezett. Mindig a legelhagyatottabbakkal kezdte, a gazdagokat lehetőleg más orvoshoz küldte. 1921-től évenként általában ötezer beteget látott el a körmendi kórházban; életében mintegy 30.000 szemműtétet végzett. A saját költségén segítőtársakat, orvosokat, ápolónőket fogadott föl. Vagyonának nagy részét a szegények gyógyítására áldozta.

1907-től haláláig naponta elimádkozta latinul Szűz Mária kis zsolozsmáját, családjával együtt szentmisét hallgatott, este rózsafüzért imádkozott. 1916-ban feleségével, Ödön fiával s sógornőjével (Coreth Lilivel, aki később bencés apáca lett) belépett a ferences harmadrendbe. Operáció előtt és alatt mindig imádkozott, s gondoskodott betegei lelki gondozásáról is. Távozásukkor egy-egy vallásos kiadványt vagy legalább egy szentképre nyomtatott imádságot adott a kezükbe.

A gyógyult betegeinek emlékül adott Jézus Szíve képen ez olvasható: „Vedd ezt a kórházunkra emlékeztető képet… Te azért jöttél hozzánk, hogy testi bajodra gyógyulást keress, de el ne feledd halhatatlan lelkedet, amely annyira értékes, hogy az Úr Jézus meghalt érte a kereszten.”

Címerének jelmondata: Hűséggel és szeretettel. A trianoni békediktátum következtében Köpcsényt Ausztriához csatolták (mai neve Kittsee), a szegények orvosa ekkor körmendi kastélyába költözött népes családjával. Mivel birtokainak nagy része a határokon túl rekedt, kórházépítésbe már nem kezdhetett, így kastélyában rendezte be új kórházát a szembetegek számára.

A gyakorlati szemészet művelője volt. Rendkívüli kézügyességének köszönhetően kiváló műtőorvos hírében állt: napi nyolcvan-száz beteget látott el hitvesével, aki egyben az asszisztense is volt. Műtéti technikája elismerést váltott ki szakmai körökben. Általános orvosi érdeklődése az egész tudományágat felölelte, szakmai kapcsolatai révén állandóan tudomása volt a szemészet legújabb eredményeiről. Kevés tudományos publikációja jelent meg, de működéséről tudtak az ország határain kívül is. Számos társaság tagjai sorába választotta, de ő ritkán látogatta üléseiket. Minden idejét a gyógyításnak szentelte.

A szegények hercege, dr. Batthyány-Strattmann László világosan látta a vidék köz- és egészségügyi elmaradottságát, ezért karitatív tevékenységével, a maga eszközeivel igyekezett segíteni a rászorulókon.

Forrás:www.magyarkurir.hu

Feleségével, Coreth Mária Teréziával tizenegy gyermeket neveltek fel szeretetben és mélyen istenhívő szellemben. Szívesen volt gyermekei körében, akik rajongva szerették.

Élete utolsó évtizedeiben naponta elimádkozta Szűz Mária kis zsolozsmáját, családjával együtt szentmisét hallgatott, este rózsafüzért imádkozott. 1916-ban feleségével, Ödön fiával s sógornőjével belépett a ferences harmadrendbe. Operáció előtt és alatt mindig imádkozott, s gondoskodott betegei lelki gondozásáról is.

A szegények orvosa volt: „orvos volt a hercegek között, és herceg az orvosok között”. Sok szenvedés után, hatvanéves korában hunyt el 1931. január 22-én. Németújváron temették el, a Batthyány-család kriptájában.

Sokan már életében szentként tisztelték. a mélyen vallásos doktort. Már másfél évtizeddel a halála után elindították boldoggá avatási ügyét, amely a következő évtizedek politikai helyzete miatt hosszú időre megtorpant. A perújrafelvétel és az azt követő eljárás azonban eredményes volt: Batthyány-Strattmann Lászlót 2003. március 23-án II. János Pál pápa boldoggá avatta.

A 2003-as boldoggá avatást követően elkészített aranyozott mellszobrát és ereklyéjét szülőfaluja őrzi.

A Budai Ciszterci Szent Imre Plébánia Templomban egy csodálatosan kialakított Batthyány Kápolna oltárképét Angyal Júlia festőművésznő készítette.

Forrás:szentimre.hu

Források:

www.magyarkurir.hu

www.katolikus.hu

www.wikipédia.hu

szentimre.hu

felvidek.ma

Vince-napi pincejárás a Pannonhalmi Borvidéken

2018. január 19-21. között, péntektől vasárnapig zajlott a Vince-napi pincejárás, a Pannonhalmi Borvidéki Bor-Promóciós Kft., Borpromo szervezésében.

Szent Vince napja alkalmából, a Pannonhalmi Borvidék pincéinek gazdái, immáron 5. éve nyitották ki a borkedvelők előtt pinceajtóikat egy téli pincejárással. 

A GyereGyőrbe idegenvezetői csapatának képviseletében a programon jártunk! 

A Győr környékén kuriózumnak számító programhoz 8 szőlőbirtok, pincészet csatlakozott, több mint 50 borfajtával. Az érdeklődők végiglátogathatták a - Pécsinger Szőlőbirtok; Ács János Pincészete; Babarczi Szőlőbirtok; Cseri Pincészet; Soós Pince; Hangyál Pince; Herold Pince és a Pannonhalmi Apátsági Pincészet- programjait.

A legkorszerűbb technológiák ötvözve az évszázados tradíciókkal mára nem csak az ország egyik legrégebbi, hanem a magyar minőségi bortermelés egyik meghatározó régiójává tette a Pannonhalmi Borvidéket.

"Hiszünk a szőlőben. Elődeink is hittek. Az apám, a nagyapám és az ő apja. Talán ez a hit segített valóra váltani az álmainkat, annak ellenére, hogy sokszor irreális pozícióból indultunk. A borainkban iszonyú sok munka van. A Pécsinger generációk munkája. Célunk, hogy teremtsünk, a gondosan művelt szőlőből kiváló bort, unokáinknak pedig jövőt."

                                                                                                   /Pécsinger János /

 

Pécsinger János - tulajdonos

 

A Borvidék központjában kimagaslik a Pannonhalmi Apátság, amely a kereszténység, az európai kultúra, a szőlő- és borkultúra honi bölcsőjének tekinthető. Az apátság 1996-ban ünnepelte fennállásának ezredik évfordulóját, és ugyanebben az évben felkerült az UNESCO Világörökségi Listájára is.

A Pannonhalmi Borvidék borászai az évszázadok tapasztalatait a jelen köntösébe csomagolták és a végeredményt palackozott formában kínálják a borkedvelők számára.

Borbély Sándor, a Pannonhalmi Borvidéki Bor-Promóciós Kft. ügyvezetője elárulta, hogy a regisztrált adatok alapján, több mint 300 borkedvelő mozgott borvidék szerte.

Az alapító agrármérnök apa, id. Pécsinger János átadta a következő generációnak munkáját,  így ma már inkább fia neve és tevékenysége fémjelzi a borászatot. Családjuk összesen mintegy 50 hektáron foglalkozik szőlőtermesztéssel.

 

  

"... Nekem mindig legalább kétszáz évre vannak terveim."  /Babarczi László- alapító/

A Babarczi Szőlőbirtok és Pince egy családi tulajdonban álló és jelenleg a család második generációja által vezetett szőlészet és borászat. Jelenleg 65 hektáron gazdálkodnak. Céljuk, hogy családjuk összefogása révén, kitartó munkával, generációkon átívelve dinamikusan fejlődő, folyamatos megújulásra képes birtokot hozzanak létre.

Telt házas volt a Cseri Pincészet a Pannonhalmi Borvidék fiatal borászata is. Új ültetvényekkel és ültetvényszerkezettel termelő pincészet, a Borvidék egyetlen családi pincészete, amely kizárólag palackos borokat értékesít.

A Hangyál Pincészet egésze a családról szól. "A legfontosabb dolog számunkra szeretetben élni a családdal, a szőlővel és a borral, ennél többre nincs szükség." - mondja Hangyál Balázs tulajdonos.
Új generációként jelentek meg a Pannonhalmi Borvidéken.

  A Vince-napi pincejárás helyszínei közül tettünk egy kis kitérőt is és  meglátogattuk a Sárkánylik Pincét. Lengyel István pincéjének korát, levéltári adatok alapján több mint 500 évesre becsülik. Közép-Európa egyik legnagyobb természetes vízmosású szurdokvölgyének partjába vájt U-alakú homokkőpincéje, feltehető, hogy eredetileg dézsmapince volt.

A Herold Pince a Pannonhalmi Borvidék legfiatalabb borászata, az apátság lábánál található. Története szintén több mint 500 éves múltra tekint vissza. Tulajdonosa Herold Ádám.

Az Apátsági Pince történetével, a szőlőfeldolgozás és borkészítés folyamatával ismerkedtünk a túra utolsó állomásán.

Írta: Csobay Dániel
Fotók: Csobay Dániel fotográfus