2020. december 28., hétfő

Liliomfi - online bemutatóval

 

Vasárnap este online térben láthatták a nézők Szigligeti Ede: Liliomfi című vígjátékát, a Győri Nemzeti Színház előadásaként.                     Csankó Zoltán Jászai Mari-díjas színművészt, a Győri Nemzeti Színház művészét kérdeztem. 

 

 

Hogyan éled meg ezt a mostani nehéz időszakot?

Rettenetesen rosszul élem meg. Senki nincs ehhez hozzászokva, ami most történik, és még soha nem voltam ilyen helyzetben.

Miközben felvesznek új előadásokat, a régebbi jogtiszta felvételeket pedig  megpróbálják online a nézőkhöz eljuttatni, én tudom, hogy erre közel nem lesz olyan érdeklődés, mint amilyen volt a tavalyi évadban a nézőtéren - és lett volna az ideiben - , ha nincs ez a vírus.

Ez ömlik most mindenhonnan. Nem vagyok szkeptikus, pláne nem vírustagadó, vannak orvos barátaim és az ő barátaik, akik igazán értenek hozzá. Hozzánk, laikusokhoz képest mindenképpen. Így elég jó infóim vannak, és én nekik hiszek. Nem beszélve arról, hogy kollégákat vesztettünk el. Illetve vannak olyanok is, akik épp, hogy megúszták. Erről kevesen tudnak.  Erről nem írnak.

A Menyasszonytánc próbái végén vagy után, én is átestem rajta. Szokatlan tüneteim voltak. Ahhoz, hogy játszhassak a József Attila Színházban is, csináltattam tesztet, negatív lett.  Adnék vérplazmához vért, de sajnos nagyon nehezen megy, még egy egyszerű vérvételnél is. Ahogy szokták mondani, az én „ereimben megfagy a vér”. Ez a stressztől vagy a túlzott adrenalintól van így. Mint amikor például megy a katona a filmben, nyolcat belélőnek, de ő még mindig megy. Aztán később elkezd vérezni, de az erek összehúzódása miatt sokáig csak alig. Aztán annyi... A vizsgálatok során antitestek jelentek meg nálam, ez bizonyítja, hogy a szervezetem kivédekezte valahogy. Egyelőre.

 

Hála Istennek!

A Liliomfi kapcsán újra kellett tesztet csináltatni. Negatív lett, ez is bizonyítja, hogy ellenálló vagyok pillanatnyilag. 

 


Hogyan készül egy Jászai Mari-díjas színművész egy online premierre?

Nagyon rosszul élem meg, hogy nincsenek nézők, nincsenek reakciók. Amikor a Menyasszonytáncot felvették, az is rettenetesen rossz volt. Voltak olyan poénjaim, amik amiatt maradtak ki, mert nem volt reakció. Az ember egy vígjátéknál például, ahol várja, hogy reagáljanak a nézők, akkor arra épít. Amikor nevetnek, akkor arra a nevetésre építem fel a következő poént, s így koronázom meg újra és újra a szerepet. Rettenetesen idegesít, hogy nézők nélkül játszunk. A Liliomfit is úgy vettük fel, hogy nem is tudjuk, ezen lehet-e egyáltalán nevetni. Én tudom végül is, de vajon hol nevetik a legnagyobbat, hol vannak az igazi súlypontok. Hol „robban fel” a nézőtér, vagy csak kuncognak.

A Liliomfi egy vérbeli vígjáték, sokan tartják bugyuta történetnek. Egyébként az is, kis bugyuta, de nagyon kedves történet. Rendkívül szellemes, ráadásul az évek alatt sokat csiszolódott. Én nagyon szeretem.

Sok átdolgozáson ment keresztül az eredeti Szigligeti Ede-féle mű, film is készült belőle. Az alap ötletet nagyon jónak tartották, nem csak Makk Károly, aki rendezte a filmet, hanem rengeteg helyen játszották, és játsszák folyamatosan az országban. Azért, mert van az egésznek a bugyutaságán túl egy hihetetlen bája, és ez a báj átragad a nézőkre, ha ezt jól csinálják, jól játsszák.  Ha jól vannak kiosztva a szerepek és egy jó rendező kezébe kerül, akkor itt nagyot nem lehet hibázni.    Nagyon sok kérdés merült fel számomra a próbafolyamat során, azzal kapcsolatban, hogy vajon sikerül-e befejezni, hogyan jut el a nézőkhöz, megfogják-e elegendően nézni felvételen keresztül. Semmi visszajelzésünk nincs, nem is nagyon lesz. Egyébként sem ezt, sem az élő adást, otthonról nézve nem tartom jónak, pont azért, mert nem tudom, nem látom, hogy otthon nevet-e, jól szórakozik-e a néző a televízió előtt. Ez teljesem más, mint amikor régen színházi közvetítések voltak. Ráadásul a Liliomfit még nem is játszottuk nézők előtt. Elveszik a személyes interakció a színész és néző között.                                                                                                               

A Menyasszonytáncnak eggyel jobb volt a helyzete, mert azt  eljátszottuk 6 vagy 7 alkalommal nézők előtt, igaz hogy abból 2-szer maszkban. Amikor lekerült a maszk, minden harmadik széken ült csak néző, de mégis volt visszajelzésünk.

A felvétel nézők nélkül történt, de akkor már tudtuk, hogy mire számíthatunk, milyen sikere van az előadásnak, egyes mondatoknak, melyek elhangzanak. Most, a Liliomfiban olyan istenien játszik például Bródy Norbi, sajnálom, hogy ezt nem látják élőben – legalábbis egyelőre- a nézők. 

Most a feszültség is kimondatja velem ezt a rengeteg mindent, ami bennem van. Nem volt próbafolyamat sem. Minden másképp volt, teljesen másképp próbáltunk. Este már nem lehettünk bent a színházban. Teljesen felborult az ember biológiája. Normál esetben általában rá szoktunk készülni egy premierre. Van egy megszokott ritmusunk. Most minden borult. Maszkban próbáltunk végig, azt sem tudtuk, hogy a másik mit csinál, csak a szemét láttuk. Nem tudtuk, hogy sír vagy nevet. Ráadásul alig kapsz benne levegőt. Én orvosi maszkot használok, mert talán ez a legjobban áteresztő, lehet, hogy nem ez véd a legjobban, de a textil fojtóbb, mint ez.    

Lehet, hogy az orvosok ebben műtenek 5-6 órán keresztül, és minden tiszteletem az orvosoké, de nem beszélnek folyamatosan. Nekünk viszont folyamatosan beszélni vagy éppen énekelni kell egy 650 fős nézőtér előtt. Próbára teszi a hangszálakat, a tüdőt. Sokszor még a rendező sem tudja, milyen nagy igénybevétel ez a színpadon.                                              Most csak akkor vettük le a maszkot, amikor felvették kamerával az előadást.

Nem szoktátok visszanézni ezeket a felvett előadásokat?

Nem szeretem visszanézni magamat. Nem vagyok egyedül ezzel ebben a szakmában. Nem tartom tanulságosnak, elrettent, amit látok. Elrettentem saját magamat, inkább nem nézem. Ha látok valami rosszat, akkor nem tudok aludni. A nézők, bízom benne, hogy jól fognak szórakozni, remélem megérte ez a sok munka.

Biztosan így lesz!

Jó egészséget kívánok Neked az Új Évre és hogy minél előbb tudjatok normális körülmények között, a megszokott életvitelben játszani!ű

 

A Liliomfi szereplői: Csankó Zoltán, Agócs Judit, Dunai Csenge, Bródy Norbert, Fejszés Attila, Török András, Mihályi Orsi, Kolnai Kovács Gergely, Sárközi József, Molnár Ágnes, Pörneczi Attila, Koppány Zoltán, Klinga Péter, Venczel-Kovács Zoltán. 

Az előadást Szücs Gábor rendezte.

Közreműködnek a Győri Nemzeti Színház kijelölt táncosai és kijelölt zenészei. 

 

Riport: Csobay Dániel

Fotók: Győri Nemzeti Színház
















































 

 

 

2020. október 12., hétfő

11 évesen szépségversenyre készül

A 11 éves Csutorka Márk Pest megyében, Nagykátán él családjával. Még csak 11 éves, de már Bulgáriába készül, hogy gyermek kategóriában megmérettesse magát egy világversenyen. Nagy segítségére van mentora, Szick Petra modell.

 


Az egykori szépségkirálynővel már több, mint egy éves az ismeretségük, sokszor statisztálni viszi Márkot egy magyar sorozatba. Így már több idejük volt megismerni egymást és Márknak is nagyon megtetszett a modell szakma világa.

Így került sor arra is, amikor Petra felajánlotta, hogy kivinné Bulgáriába a Grand Sea World szépségversenyre, ahol gyermek kategóriában indul majd.

 

Elkezdődtek a felkészülések. Petra nagyon következetes, jól kezeli Márkot, hiszen még csak 11 éves. Komolyan veszi a munkáját és ezt elvárja tőle is. Márknak tetszik ez a világ, így nem nehéz nekik együtt működni.

„Teljesen felkészülve tudunk indulni, egyenlőre úgy készülünk, mintha minden rendben lenne, nem befolyásol minket a jelenlegi vírushelyzet sem.  

Első körben két napot töltöttünk nyáron a Balatonon, ahol volt idő megbeszélni mindent a versennyel kapcsolatban, még jobban megismerni egymást és pár dolgot megtanulni." - mesélte Petra

 


 

Képek: Szick Petra

2020. május 31., vasárnap

Szépségkirálynők a korona ellen


A nagy visszatérés! A SZONJA DUDIK bemutatja "Corona 2020" kollekcióját. A tulajdonossal, Dudik Szonja divattervezővel, modell, szépségkirálynővel beszélgettem.

Modellek: Dobronyi Kitti, Belényesi Alexandra, Dudik Szonja (a tervező), Styaszni Dorina, Galgóczi Vivien


Honnan indult a divattervezői pályád?

Pályámat a Gödöllői Madách Imre Szakiskolában kezdtem, ahol Női szabó szakon végeztem kiváló eredménnyel 2012-ben. Ezt követően a Budapesti Divatiskolában tanultam Divat-stílus tervező szakon, ahol hasonló eredményekkel végeztem 2016-ban. Majd a Lucia Divatakadémián fejlesztettem tovább a tudásomat és a szakmai rálátásomat a divatipar minden ágára.         
A szépségiparban szerzett tapasztalataim, egy más szögből mutatta meg ennek a szakmának a művészetét. Rádöbbentett arra, hogy mennyire fontos a tökéletes ruha megválasztása az adott eseményre. Megtanultam azt, hogy egy ruhát nem elég felvenni, egy ruhát szeretni, tisztelni kell és mindenek felett tudni kell viselni. Megannyi nőt láttam, köztük magamat is beleértve, akik egy különleges ruhadarab viselésekor, akár már a felvétel pillanatában teljesen más alakot öltenek. Hiszen a ruha a fogason is szép, de ahhoz, hogy tökéletes látvány táruljon elénk a ruhának és a viselőjének harmóniában kell állniuk és egy tökéletes párt, illetve tökéletes egészet kell, hogy alkosson.

Dudik Szonja divattervező

Mi a SZONJA DUDIK divatmárka titka?

Ruháim elkészítésekor mindig az a célom, hogy azok viselője királynőnek érezze magát bennük. Megmutassa a báját, nőies vonalait, és fantasztikus kisugárzást, önbizalmat adjon neki. Elfelejtse a szürke hétköznapokat és tündököljön, ragyogjon, élvezze az adott pillanatot. Ruháim teljesen egyediek, mindegyikből kizárólag egy darab készül így kizárt, hogy szembejöjjön egy ugyanolyan ruhadarab bármilyen eseményen. Számomra a ruhák sokkal többet jelentenek, mint egy embernek általában.
Az összes SZONJA DUDIK ruhában benne van a szívem, a lelkem egy része, szeretem, tisztelem és sokszor nehezen válok meg tőlük, hiszen egy jól megválasztott ruha sokkal többet ad minthogy, csupán a testünket öltözteti.

Belényesi Alexandra -  Miss White Angel

Milyen hatással van ez az időszak a divattervezőkre, divatszalonokra?
 
A fastfashion világát éljük, de sokakat rádöbbentett ez az időszak arra, hogy ez nem a járható út, ebben az időszakban igyekszik mindenki az elmaradt dolgait pótolni amire általában nincs időnk. Így van ez a divatszakmában is, előkerülnek a régi tervek, elképzelések illetve készülni kell „a nagy visszatérésre” is. Nekünk ez a nagy visszatérés, az új kezdet!

Szépségkirálynőként milyen érzések fogalmazódnak meg Benned a maszk viselése kapcsán, hiszen a kifutókon az arc és a smink is nagy szerepet játszik!?

Sajnos a maszk viselése, a mindennapi életünk részévé vált. Így a mi esetünkben is nagyon sok mosoly rejtve marad. 
Személy szerint ugyan nem szeretem a maszkot, és csak akkor viselem, ha belépek valahova, mert ott kötelező, különben kitessékelnek.
Sok designer készít egyedi maszkokat, ami csillogó vagy csipkés. Ez szép dolog, de a legtöbb többet árt, mint használ. Sajnos sok olyat láttam, ami nem megfelelő alapanyagból készült, műszálas, csipkés polianyagok, melyeknek a nedszűrő és a légáteresztő képessége csekély. A 100% pamutból készült  maszkokat érdemes megvásárolni, még ha nem is olyan szépek, mint a design- maszkok.

Galgóczi Vivien - Miss Teen Grand Sea world

Mit foglal magába a legújabb Corona” kollekciód?

A SZONJA DUDIK divatmárka nem éppen rendhagyó „divatbemutatóval” hozza nyilvánosságra legújabb mini kollekcióját, mely teljesen aktuálisan kapta a Corona nevet.
A kollekció 5 estélyi ruhát tartalmaz mely elég kis terjedelmű, de a mondani valója annál nagyobb! A ruhák az élet 5 elemét szimbolizálják: a négy őselem a föld, víz, levegő, tűz és az éter avagy a kvintesszencia.
Az estélyi ruhák egyedi tervezésénél az volt a célom, hogy az emberek figyelmét felhívja arra, hogy mennyire csodálatos világban élünk és hogy micsoda kincsek vesznek minket körül, amik mellett nap mint nap elmegyünk. A világjárvány sok ember szemét felnyitotta, de bízzunk benne hogy nyitva is marad, amint minden vissza tér a normál kerékvágásba! „Csodálatos világban élünk! De erre nem csak a krízis helyzetekben kell gondolnunk, legyünk hálásak mindennap ezekért a csodákért!”      
A ruhák élénk színe a boldogságot, a szabadságot és magát az életet igyekszik visszatükrözni, a csillogás és a Swarovski kristályok pedig még látványosabbá, egyedibbé varázsolják őket.

Milyen koncepció szerint készült a videótok? 
A videó egy extrém ötletnek indult, minden helyzetből kik kell hoznunk a maximumot! Hiszen mikor lesz alkalmunk arra, hogy üres fővárosokat lássunk, hogy egy ember se legyen a leglátogatottabb nevezetességek helyszínén? Budapest egy csodás város, tele látnivalókkal. A covid19 lehetőséget biztosított nekünk arra, hogy a legszebb helyeket a maga ürességében mutassuk meg. 
A világ egy kicsit lelassulni kényszerült, más dolgok váltak fontossá, mint általában, ezt igyekszik bemutatni a videó is ami egy görbe tükröt mutat a világnak.


A videó itt tekinthető meg:
https://www.youtube.com/watch?v=wBXXX5mf1hE&fbclid=IwAR0p2Stdt3bnGMUylGlwfeoei-g-p8IOze1abqN1BVCUZnv0mIcizt9fQuI

A kollekció bemutatásában résztvevő győri Dobronyi Kitti, a 2019-es Miss Alpok Adria megyei döntőjének győztese is nyilatkozott:

„Szonjával személyesen a szépségversenyek világában ismerkedtem meg, de tervezői munkásságát már nagyon régóta követem. Nagy öröm és megtiszteltetés volt számomra, hogy a 2019-es Miss Alpok Adria megyei döntőjén az ő gyönyörű ruháját viselhettem.
Azóta nagyon jó kapcsolat és szoros együttműködés alakult ki közöttünk. 
A koronavírus idején volt az egyik legkülönlegesebb közös munkánk, hiszen a koncepciót is ehhez a helyzethez kellett igazítani. 
Számomra csodás az a kreativitás, amivel Szonja a forgatás idejére egyénileg tervezte meg és készítette el a ruhákat, és mint mindig, most is megtalálta a hozzám leginkább közelálló stílust. 
A forgatás helyszíne Budapest volt, ami győri lányként számomra mindig a hatalmas és nyüzsgő várost jelentette, azonban most egy teljesen új, csendes és kiüresedett arcát ismerhettem meg a mindig élettel teli fővárosunknak."



Dobronyi Kitti, Győr- Miss Alpok Adria
 
Dudik Szonja - Miss Grand Sea World, a tervező hölgy


Styaszni Dorina - Kannavirág királynő



Szerkesztette: Csobay Dániel
Fotók: Morvai Tamás Róbert
Videó: Blend41 Film
Smink: Schaub Vivien

2020. május 16., szombat

Bábművész önkéntes karanténban


Kocsis Rozi, a győri Vaskakas Bábszínház, Vaskakas Művészeti Központ igazgatója, Blattner Géza-díjas bábművész, dramaturg, rendező nyilatkozott.



Rozi, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom, valamint ének-zene szakon szerzett diplomát, majd elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházelmélet szakát. 2003-ban színész II., 2011-ben színész I. minősítést szerzett.
Bábszínészi pályafutását a pécsi Bóbita Bábszínházban kezdte, 1992 óta tagja, 1997 óta igazgatója a Vaskakas Bábszínháznak.
Számos magyarországi bábszínházban dolgozott dramaturgként és rendezőként Veszprémtől Debrecenig, Szombathelytől Miskolcig. 2006-ban Blattner Géza-díjat vehetett át, 2011-ben Győr Művészetéért Díjjal ismerték el a munkáját.

Hogyan éled meg ezeket a napokat bábművészként, színházigazgatóként?

Ahogy nyilván mindenki az elmúlt hetekben, én is átmentem a félelem minden fázisán, miután be kellett zárni a színházat, félbe kellett hagyni a próbákat, s ki kellett húzni a naptárból a 
13. Győrkőcfesztivált. Először a tagadás munkált bennem, hogy ez nem lehet igaz, hogy mindjárt felébredek, s kiderül, ez valami rossz álom... Aztán dühös lettem.
Hogy képzeli ez a "kis koronás szörnyeteg", hogy felborítja az életünket, hogy megfoszt mindentől, ami fontos, hogy nem ölelhetem meg anyukámat, nem találkozhatok a barátaimmal, hogy nem játszhatunk a gyerekeknek?! 


Szerencsére a depresszióig nem jutottam el, mert egy olyan energikus, kreatív, pozitív energiát sugárzó közösséghez tartozom, mint a Vaskakas társulata, melynek tagjai már a karantén másnapján tele voltak tervekkel, ötletekkel, hogy miként tudunk eljutni a közönséghez, a gyerekekhez a zárt színházi ajtók ellenére, kijátszva a vírust. Az online bábos megjelenéseink - a szülők és a gyerekek visszajelzései szerint - apró örömöket, vidám perceket, izgalmas pillanatokat, mesés vasárnap délelőttöket jelentettek a nézőinknek, nekünk pedig erőt adott a szükség van ránk tudata. Bár feltétlenül hiszek a színház jelenidejűségében, az "itt és most" átélt közös élmény erejében, s tudom, hogy ezzel a varázslattal semmiféle lenyűgöző technika nem tér fel, mégis ebben a színházat nézőitől elszakított helyzetben ez volt az egyetlen lehetőség a közösségi összetartozás megélésére. Az első sokk után még élveztem is az új kihívást, az új kreatív energiákat kívánó munkát.
Ezzel teltek a napok. Ötleteléssel, itthoni felvételekkel, animációs minietűdök kitalálásával,bábkészítő filmecskékkel, vaskasasos játékokkal... No meg tervezgetéssel, hogy ha ennek vége lesz, akkor mi mindent fogunk csinálni! Arra gondoltam, például szervezni kellene egy Nagy Ölelés Napját a Dunakapu téren, mikor már maszk és félelem nélkül összekapaszkodhatunk, miközben szól a muzsika...  

Kocsis Rozi, az üres Vaskakas Művészeti Központ épületében

A színházon kívüli életembe is változásokat hozott ez a helyzet, de nem csak negatívokat. Ugyan azt én is, mint mindenki, elég rosszul élem meg, hogy 80 éves édesanyámat csak az ablakon kukucskálva láthatom, de a testvéreimmel és az ő gyerekeikkel sokkal több időt tudunk együtt tölteni, mint eddig valaha. Biciklitúrázunk, szalonnát sütünk, bodzavirágot gyűjtünk, családi filmet forgatunk, vitatkozunk, összeveszünk, aztán nagyot röhögünk a karantén-hisztinek csúfolt jeleneteken. Nem lehet unalmas a karanténlét, ha két néptáncos-koreográfus, egy színésznő és egy zenész is tagja a szűkebb családnak! No meg én, a bábos, és három rakoncátlan gyerek. Összezárva, az erdő szélén, két egymással szemközti házban. Ahogy az egyik barátom mondta: "Kész csinn-bumm cirkusz!"
A barátaimra is több figyelem jut. Az Angliában élő Kata, a pécsi hegylakó Janka, a világbolyongásait épp szüneteltető Rita most nem sietnek, nem "ráznak le" zavartan, hogy "bocs, mennem kell." Komótos, éjszakába nyúló beszélgetéseink régi tartozások, csodás élmények.
És az itteniek, a győriek! Az egyik épp a múlt hétvégén szabadtéri filmvetítést szervezett egy zsákutcácska házának a tűzfalára. Kusturica cigányai vidították a házakból kihordott kanapékon, fotelokon egymástól szigorúan két méterre kertmozizó társaságot. Isteni volt! A film is, a pecsenyezsíros kenyér is, a bor is, a pálinka is... 

Miben változtatnál a saját életedben és a bábszínház életében az elmúlt hónapok tanulságaként, ha vége lesz az önkéntes karanténnak? 
 
Már nagyon várom a végét! Azt a bizonyos Nagy Ölelés Napját! De azért titkon azt remélem, hogy ha elindul a várva várt „pörgés”, lesz idő a bodzaszörpre, az utcai mozizásra, vitákra, kibékülésre…

Úgy legyen Rozi! Kitartást és szeretettel várjuk vissza a Vaskakas Bábszínház és Vaskakas Művészeti Központ programjait is!  

Köszönöm, Danikám, hogy megkerestél! 

Szerkesztette: Csobay Dániel
Fotó: szinhaz.org