Színésznők karanténban: Kubik Anna

Kubik Anna Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes művész is örömmel válaszolt megkeresésemre. 




A Győri Nemzeti Színház Régimódi történet előadásában főszerepet, Rickl Máriát játszó Kossuth-díjas művésznő így reagált:
"Tegnap este Debrecenben, a Csokonaiban ( Csokonai Színház- a szerk.) lett volna bemutatónk, Keszég László rendezésében, Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása. Két héttel ezelőtt küldött haza minket Gemza Péter igazgatónk, súlyos, de nagyon felelős döntéssel. Így a jelmezes, díszletes próbák már elmaradtak, de remélem,
s úgy tudom, ennek köszönhetően eddig senki nem betegedett meg!" - meséli Kubik Anna
"Most vasárnap viszont az utolsó előadása lett volna a "Régimódi történet"-nek Győrben, gyönyörű-szép városodban, most is lépcsős telt házzal... nagyon fáj, hogy nem lehetek ott, csodálatos volt minden egyes este, amit ott tölthettem Győr Nemzeti Színházában, nagyszerű kollégáimmal.
Elvarázsolt engem az a város, hiányoznak a késő esti séták a Káptalandombon, a Karmelita Templom meghittsége, a Rába- parti tűnődések, a legendás színészbüfé, ahol éjfélkor is kérhet az ember meleg ételt, ilyesmik..." - tette hozzá

Hogyan telnek a karantén napjai?

Úgy telt el két hét, hogy észre se vettem. Rögtön eszembe jutott, hogy még decemberben felkeresett Helle Maximilian, a Bodor Tibor Kulturális Egyesület alelnöke, s megígértem, hogy felolvasok én is egy könyvet számukra, látássérült társaink könyvtárába. Fehér Béla Lecsó című kötetére gondoltam, s most a 200.
oldalnál tartok, telefonra rögzítem, aztán szakemberek hangilag majd
rendbe teszik a felvételt. Kapcsolódtam a " Minden napra egy mese" sorozathoz, melyben egy Benedek Elek mesét rögzítettem, ezt már képi felvétellel is.
Megkerestem azokat a lehetőségeket, ahol bajba jutott kollégáimnak segíthetek, a színész szakszervezethez pénzt küldtem, s még fogok is.
Nagytakarítottam, főztem, rengeteg tervem van, olyasmikkel kapcsolatban, amikre soha nem jutott időm, például a könyvtáram rendezése!
Rossz, hogy nem tudja az ember hányadika is van, ma néztem meg először... Hiányoznak nagyon a kollégáim, a barátaim, szeretem a velük való közös beszélgetéseket, nevetéseket, szerep boncolgatásokat! Rossz érzés, hogy mint
mindannyian, egyik nap félek, féltem a szeretteimet, másik nap erősnek
érzem magam, de bezártnak, afféle ketrecharcosnak.
Szeretném üzenni mindenkinek, hogy nem szégyen imádkozni, fohászkodni ám, annak sem, aki nem szokott. Sok erőt ad az elesett percekhez. "Mert nem félelemnek
lelkét adott nekünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak
lelkét." (II. Timótheus 1,7)
"Köszönöm érdeklődésedet, vigyázz magadra, szeretteidre te is!" - zárta szavait a Kossuth-díjas, érdemes művész.

Köszönöm én is! Jó egészséget kívánok, vigyázzon magára! 


Szerkesztette: Csobay Dániel
Fotó: Kubik Anna Facebook; Molnár György, Csobay Dániel fotográfus

Színésznők karanténban: Molnár Ágnes

 Molnár Ági, a Győri Nemzeti Színház színésznője is nyilatkozott megkeresésemre. 

 

"Köszönöm Danikám, hogy gondoltál rám, nagyon jólesik!

 Borzasztóan nehéz ez a helyzet mindenkinek…Muszáj pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, mert ha csak a problémákat látjuk, előbb-utóbb összeroppanunk. Én is próbálok optimista lenni. Bízom abban, hogy nem is oly sokára, már csak rossz álomként gondolunk vissza erre az egészre és folytathatjuk az életünket ott, ahol abbahagytuk." - kezdi gondolatait a fiatal színésznő.

 Próbálom hasznosan eltölteni ezt a “kényszerpihenő időt”. Énekléssel, főzéssel, olvasással, takarítással foglalom el magam és persze minden nap figyelem a híreket. Némi aggodalommal tölt el, hogy bátyám felesége 8 hónapos terhes, de bízom benne, hogy ilyen körülmények között is minden rendben lesz majd. 
 Nagyon hiányzik a színház…Hiányzik, hogy belépek a művészbejáró ajtaján és Balázs huncut mosollyal üdvözöl. Hogy a művészbüfében Győzi megkérdezi: “Na hogy vagyunk ma virágszálam?” Hogy Otti 9 óra 55 perckor hív a Leander és Lenszirom próbakezdéshez és én még át sem öltöztem. Hogy a drága Koppány Zoli a próbákon minden alkalommal viccelődve odaszúrja: “Lenszirom! És akkor most fogd meg a botomat!” (Lábjegyzet: tényleg volt botja. ) Hogy felmegyek a titkárságra lakáspapírt kiíratni, és Adrival, Barbival ölelve köszöntjük egymást. Hogy délután sétálok a gyönyörű Győr városában és gyümölcsöt veszek a Széchényi téren. Hogy készülök az esti Elisabeth előadásra. Hogy a fodrásztárban Csilla felrakja a vérvörös parókámat. Hogy Szilveszter hív 19 órakor kezdéshez, és hogy felgördül az a bizonyos függöny. Hogy előadás után együtt nevetünk a színházszerető barátainkkal, akik minden este óriási mosollyal az arcukon várnak bennünket. És persze az is, hogy a büfében együtt fújjuk ki a fáradt gőzt a kollégákkal egy hosszú nap után… - tette hozzá Ági

  "Kitartás kell, sok lelki erő és odafigyelés! Felelősségteljes magatartás, hogy minél hamarabb túljussunk ezen! Vigyázzunk magunkra, egymásra, és ha tehetjük, igenis Maradjunk Otthon! 
És ahogy Janisch Évi kolléganőm is mondaná…Ölellek benneteket, de persze csak virtuálisan!"

Szerkesztette: Csobay Dániel

Fotó: Győri Nemzeti Színház - Fehér Alexandra