Nehéz szívvel
gondolok azokra, akik ezekben az időkben veszteségeket élnek meg és ahogy
lehet, magam is megteszek mindent, amit megtehetek azért, hogy a járvány ne
terjedhessen tovább.
Szerencsés vagyok,
mert egy szőlőhegyen lakunk, tágas kerttel és szabad természeti környezettel.
Így nem élem meg bezártságként a helyzetet. A napi munka ugyan a számítógép elé
szögez hosszú órákig, de délután, a nap végén nagyokat sétálunk a dombokon, a
határban, - ahol csak a madarak és őzek
járnak - és kilevegőztetjük magunkat,
vagy a kertben dolgozunk, ami eléggé sok feladatot ad, mivel jókora darab
szőlőt művelek.
A Széchenyi István Egyetem Apáczai Karán tanuló, tanító- és gyógypedagógia szakos hallgatóinkkal az
interneten tartom a kapcsolatot, ahogy mindenki, távoktatásban. Most ahhoz is kell a kreativitás,
hogy sikerüljön megvalósítani az én tárgyaim oktatását ebben a formában. Ez egy
olyan helyzet, amilyet még nem tapasztaltam soha sem. Meg kell oldani ezt is,
mint minden problémát és a lehetőségek szerint alkalmazkodni kell hozzá.
![]() |
Borbély Károly: Próféta II. |
Másfelől
megélhetjük az emberi élet végtelen törékenységét, „porszemségünket”, amit
bármikor elfújhat egy ilyen rossz szél. Ideje lenne már másként állni az élet
dolgaihoz! Jobban megbecsülni a pillanatokat, a jelenvalóságunk mindennapi
örömét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése