Gondolatok egy festőművésztől: Borbély Károly

Borbély Károly festőművész is nyilatkozott hogyan éli meg az önkéntes karantén időszakát. 

Nehéz szívvel gondolok azokra, akik ezekben az időkben veszteségeket élnek meg és ahogy lehet, magam is megteszek mindent, amit megtehetek azért, hogy a járvány ne terjedhessen tovább.      

Szerencsés vagyok, mert egy szőlőhegyen lakunk, tágas kerttel és szabad természeti környezettel. Így nem élem meg bezártságként a helyzetet. A napi munka ugyan a számítógép elé szögez hosszú órákig, de délután, a nap végén nagyokat sétálunk a dombokon, a határban, -  ahol csak a madarak és őzek járnak -  és kilevegőztetjük magunkat, vagy a kertben dolgozunk, ami eléggé sok feladatot ad, mivel jókora darab szőlőt művelek.

A Széchenyi István Egyetem Apáczai Karán tanuló, tanító- és gyógypedagógia szakos hallgatóinkkal az interneten tartom a kapcsolatot, ahogy mindenki, távoktatásban. Most ahhoz is kell a kreativitás, hogy sikerüljön megvalósítani az én tárgyaim oktatását ebben a formában. Ez egy olyan helyzet, amilyet még nem tapasztaltam soha sem. Meg kell oldani ezt is, mint minden problémát és a lehetőségek szerint alkalmazkodni kell hozzá.

Borbély Károly: Próféta II.

Művészként, a karantén ideje alatt is megtett nagy egészségügyi sétákon, már január óta követhettem, ahogy a természet a szép barnákból és szürkékből lassan átvált a zöldek gazdag árnyalataiba és ezek előhozzák a barnás rózsaszíneket, amik néhol szürkébe hajlanak, akár lilás hatású szürkékbe is, máshol az okkerek felé színeződő szürkékbe. Ez valami olyan gazdag élményanyaga a színességnek, ami valósággal elkápráztat. Gyűjtögetem magamba ezeket a színlátomásokat és ebből előbb-utóbb elindul egy folyamat, aminek magától értetődően alkotás lesz a vége. 

Másfelől megélhetjük az emberi élet végtelen törékenységét, „porszemségünket”, amit bármikor elfújhat egy ilyen rossz szél. Ideje lenne már másként állni az élet dolgaihoz! Jobban megbecsülni a pillanatokat, a jelenvalóságunk mindennapi örömét.