Posonyi Takács László, a Győri Nemzeti Színház művésze, e-mail fiókomban hagyott üzenetet.
"Semmi különös
Amikor fogtam a porszívót és kivittem a hátsó kertbe, hogy lenyírjam a füvet, éreztem: valami nem stimmel.
Hagytam a
francba, inkább bementem kipakolni a mosogatógépet. Mikor szép, katonás rendben
bepakoltam a kistányérokat a hűtő fagyasztójába, már egész biológiai
valóságomon végigfutott, hogy itt esetleg gond lehet. Aztán rám tört a
bizonyosság. A minden kétséget kizáró valóság. Másnap hajnali déli fél
tizenkettőkor (mi a rossebnek keljek korábban, úgyse mehetek sehova), rögtön ébredés
után, alsógatyában és csábos, kis fehér köntösömben kibóklásztam rágyújtani.
(Mekkora lett a fű! Nem akartam én ezt tegnap lenyírni?) Jobbra néztem és egy
hetyke „hello baby! de dögös vagy ma!” kurjantással köszöntöttem szomszédomat a
kerítésen át. Ő Lujzi néni, 72 éves, nyugdíjas iskolaigazgató. Aztán eszembe
jutott, hogy aki dohányzik, mosson gyakran fogat (amúgy meg ne dohányozzon!),
így hát beslattyogtam és magamra zártam a fürdőt. Nyomtam egy csík sampont a
fésűmre, és miközben alaposan dörzsöltem a kisőrlőket, azon gondolkodtam, hány
napja is vagyok itthon. 9? 26? 4591? Végül is mindegy. Tegnap kedd volt, ma
péntek van, a napok szépen sorban követik egymást, ugyanúgy. Kijövök, szól a
feleségem, hogy hívott a futár, hívjam vissza. (Hogy ezek sehova nem találnak
oda…) Na jó, fogtam a merőkanalat és tárcsáztam. Kicsit furcsa volt, hogy ki se
csöng, de tök igaza van a srácnak, hogy kikapcsolta. Aki vezet, ne mobilozzon!
Magamhoz vettem egy doboz tojást, kivittem a kapu elé, kényelmesen
elhelyezkedtem rajta, és vártam a GLS-t. Be is driftelt hamarosan a házunk elé
és a kezembe nyomta a kanapét. Mondtam neki, hogy én sushit rendeltem, de
váltig állította: erre a címre ez van. Nem panaszkodom. Tényleg laktató. Éppen
most nyomtam egy kis mustárt a karfára, és mert ínyenc vagyok, megszórtam némi Terrasan
gyepműtrágyával. Ha kajáltam, asszem visszafekszem a szennyestartóba, muszáj
pihenni. Zsúfolt napok ezek, állandóan busy vagyok. Az emailekre majd holnap
válaszolok. Vettem egy vadi új citromsárga postaládát, egész jól gépelek rajta.
Valahogy úgy kézre esik…
Egyébként pedig mély tisztelettel csókoltatom
Márai Sándort innen a XXI.századból.
Én is világpolgár lettem.
Felnőttem a
szocializmusban, csetlettem-botlottam a kapitalizmusban, és most megőszülök a
karanténizmusban.
Posonyi Takács László"
Fotó: Győri Nemzeti Színház - Fehér Alexandra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése