2020. április 7., kedd

Színésznők karanténban: Baranyai Anna


Baranyai Annamáriát, a Győri Nemzeti Színház egykori színésznőjét is megkérdeztem hogyan  éli meg az önkéntes karantén időszakát. 



"Köszönöm Dani, hogy megkerestél!" 

"Épp a Rocksuli széria közepén, a 100. jubileumi előadásra készülve ért minket a határozat, hogy
bezárják a színházakat. Szomorúan érintett, mert utána jött volna a Madách Színházban az Én József
Attila blokk, majd a személyes kedvencem a Nyomorultak. Drukkolok, hogy a májusi Mary Poppinsra talán visszatérhessünk." - meséli Anna.
Nehéz helyzetbe kerültünk, hiszen pillanatok alatt munkanélküliek lettünk mindannyian.
Beláthatatlan ideig, ami kicsit rémisztő. Nagyon hiányzik a színház, a kollégák, a barátok és leginkább a szüleim, akiktől, mivel idősek, önként elszeparálódtam.
Próbálok a lehető legkevesebbet emberek közé menni, a szüleimnek és időseknek segítek, filmet
nézek, olvasok, főzni tanulok és szép lassan alakul egy otthoni edzőterem is. A zene is rengeteget
segít.
De ami most a legfontosabb, hogy próbálok a szabályokat betartva, de pozitív maradni.
A lelki egészség megőrzése ebben a helyzetben legalább olyan fontos, mint a testié.
Talán ez a helyzet egy figyelmeztetés mindannyiunknak, hogy jobban becsüljük meg az életünket a
környezetünket és egymást. Tudom nagyon nehéz, de nézzük a változás jó oldalát.
A világ lelassult kicsit. Időt adott nekünk magunkba nézni, gondolkodni, kinyitni a szívünket. Ami eddig magától értetődő volt, most értékké vált. Az élet valóban fontos dolgai most helyükre rendeződtek.
Hadd idézzem az egyik Facebook bejegyzésem, ami talán jól összefoglalja mit is gondolok erről. "Használjuk ki ezt az időt a csendre a befelé fordulásra.
Segítsünk azokon, akiknek szükségük van rá. Kérjünk bocsánatot attól, akit megbántottunk.
Törődjünk többet a szeretteinkkel. Beszélgessünk sokat. Mondjuk el annak akit szeretünk, hogy
szeretjük. Hallgassuk meg egymást. Hívjuk fel a régi barátainkat.
Adjunk hálát azért, amink van. Gondoljuk végig mit kéne mostantól másképp csinálnunk. Figyeljünk
egymásra.
Legyünk jobb emberek a bajban és tartsunk össze. Felelősség, empátia, önfegyelem. Haladjuk meg
önmagunkat mások érdekében. Szeretet. 

Szerintem csak ez vezethet megoldáshoz."
Gyönyörű a tavasz odakinn és így még nehezebb az önmegtartóztatás, mégis azt gondolom, hogy az
egymásért hozott áldozat csodálatos dolog és hinnünk kell, hogy bármilyen kiáltástalan is a helyzet
sokszor, kellő összefogással hamar túl leszünk ezen a nehéz időszakon, és talán teret adhatunk egy
tisztább, megújuló világnak, amiben a tanulságot leszűrve talán megfontoltabban és
sokkal nagyobb empátiával élhetünk.

Szerkesztette: Csobay Dániel 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése