Arthur Rimbaud francia
szimbolista költő versével nyitotta irodalomóráját Maszlay István színművész. Feltette
azt a kérdést, vajon az elektronikus világ korában miért van szükségünk rímbe
és ritmusba foglalni például a „szerelmet”. Egy mai sms üzenetet és párhuzamban
vele verseket hozott fel példának:
„ Hazakísérhetlek? Hát persze, hogyne...”
mint mélyüket a hallgatag vermek, őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
szeretlek, mint a fényt a termek, Elmémbe, mint a fémbe a savak,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat! ösztöneimmel belemartalak,
Szeretlek, mint élni szeretnek te kedves, szép alak,
halandók, amíg meg nem halnak. lényed ott minden lényeget kitölt…"
A vers hordozóanyaga a rím, ritmus és forma. Valamit közlünk a másik ember felé. A Győri Nemzeti Színház művésze elmesélte, hogy harmadikas gimnazista korában a matematika tanára megbuktatta matematikából és ekkor elővette magának vigaszul Ady Endre: Búcsú siker-asszonytól című versét, ami így kezdődik: „Nem kellek. Jól van. Jöjjön, aki kell…”
"A vers lehet játék is, játék a szavakkal." - mondta
Azt szeretném, ha a vers mindenki számára mindennapi fogyasztási cikk lenne. Amikor a gyerekeknek tartom ezeket a foglalkozásokat, akkor a vershez nem úgy közelítek, mint egy idolhoz, hanem úgy, mint egy használati tárgyhoz. A mindennapi életünket szebbé, jobbá teszi. Egy verset bármikor a kezünkbe vehetünk. Amikor rossz kedvünk van, magányosnak érezzük magunkat vagy netán viszonzatlan szerelemtől szenvedünk, ha valakire haragszunk, nyugodtan fogadjunk be egy verset és a vers fel tudja oldani a bennünk levő görcsöket. Verssel foglalkozni, akár olvasni, akár mondani, mágikus tevékenység. Egyszerre hat szívre, lélekre, értelemre. A vers lehet szappan is, ami megtisztítja a bőrünket, lehet gyógyszer is, ami elmulasztja a náthánkat. Emellett megfoghatatlan varázzsal, megmagyarázhatatlan szépséggel ajándékoz meg bennünket. Minden versolvasás után többek leszünk, hatalmas élményben lesz részünk.
Melyek
a jó versek?
Azok a jó versek
szerintem, amelyek oly módon érintenek meg bennünket, hogy a vers olvasása
előtt és olvasása után a vers által történik bennünk valami. Ápolják a
lelkünket.
Melyik a kedvenc versed?
Azt gondolom,
hogy mi magyarok olimpiai bajnokok lehetünk versírásból. A magyar irodalom
olyan gazdag reprezentánsokban, hogy egész Nyugat-Európa összesen nem tud annyi
költőt felmutatni, mint mi. Ezer olyan vers van, amely a világirodalomban
mindennél magasabbra helyezi a magyar költészetet. A számomra két legfontosabb
költőt említeném meg: Weöres Sándort és Babits Mihályt. Weöres Sándort annyira
zseniális költőnek tartom, hogy úgy gondolom egy angyalként jött le hozzánk,
ezért is hívom néha „Sanyi angyalnak.” Olyan széles spektrumát mutatta be a
világnak, amire nincs példa. Ő az Egyetemes Költő. Eszterházy Péter nagyon
szépen fogalmazta meg gyászbeszédében róla: „ A 15 millió magyar ember számára
leküldött Isteni tünemény. –Ez Weöres Sándor.”
Babits Mihály a
személyes polgári attitűdje miatt vált legfontosabbá számomra. Azt hiszem az én
lelki alkatom Babitséhoz áll legközelebb. Feszes belső, szenvedéstől,
szenvedélytől szemérmes, egyben játékos. Belső játékokkal és humorral áldott
ember.
Hogyan válogatod össze a verseket?
Összeállítottam, és már többször bemutattam egy műsort főleg középiskolások részére "VERS-SZAPPAN" címmel... A lényege az, hogy ahogy a testünk higiéniáját szappannal szolgáljuk, olyképpen lehet a lelkünk tisztántartója a vers, ami nem egy különleges távolról csodálandó valami, hanem praktikus "használati tárgy". A Költészet Napjára küldök egy verscímet, amivel alaposan megmoshatjátok a lelkeiteket. " Weöres Sanyi angyal" ( Weöres Sándor) : Az üres szoba.
Szerkesztette: Csobay Dániel
Fotók: Csobay Dániel fotográfus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése