Beszélgetés Pesty-Nagy Katival, Benedek Elek ma is alkotó rokonával

Pesty-Nagy Kati rendezővel beszélgettem. 

Milyen rokoni szál fűz Benedek Elekhez? 

Bár Budapesten nőttem fel, de már egészen pici koromban szinte forradalmárként éltem meg a székely öntudatomat, alsós tanulóként az iskolatáskámon hordtam büszkén az Erdély feliratot, s ha haza utaztunk például Marosvásárhelyig, ott nemzeti színű szalaggal díszített gitárral a kezemben akartam elénekelni a Székely Himnuszt a főtéren. Minden áron. Ez még jócskán a rendszerváltás előtt volt, nem lehetett velem könnyű dolguk a szüleimnek.

Szerették volna, ha tisztában vagyok a gyökereimmel és annak súlyával, de nem feltételezhették, hogy 10 évesen háborúba indulok majd egyedül a Székelyföldért. 
Később a szabadságharcos oldalam mellett előtérbe került a lírikusabb, a kutatóbb, a szemlélődő is, ez már több irodalmat, és kevesebb háborút hordozott magában.

Nem véletlen a kettősség. Székely nagypapám, Nagybaczoni Nagy Ferenc, anyai ágon Benedek Huszár nagybátyja Benedek Elek volt, apai ágon pedig Nagybaczoni Nagy, unokatestvére Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredesnek, aki a végzetes esztendők alatt honvédelmi minisztere is volt hazánknak.

Ilyen felmenőkkel nehéz felvenni a versenyt,. Hiába éreztem magamban az íráshoz tehetséget, Elek Apó miatt csak 35 éves korom után mertem egyáltalán megengedni magamnak, hogy ebben is kipróbáljam magam. Úgy éreztem, nincs jogom őket lejáratni, ha esetleg nem tudok felnőni az ő szakmai színvonalukhoz.

Apukám karmesterként roppant sokat tett a hazai zenés színjátszásért. Nálam az irodalom és zene iránti elmélyült odaadás hozta el az operarendező diplomát, amivel ma javarészt musicaleket írok és rendezek. Puccini vagy Bartók és Csehov még nagyon hiányzik, de talán majd velük is lesz módom lényegi módon foglalkozni. A haza-vágyódás meghatározó egész gyerekkoromra nézve, ebből az érzésből nőttem fel azzá, aki vagyok. Ha hazamegyek Kisbaconba, és ott a Református Templomba megszervezek, megrendezek egy Ünnepi Nagykoncertet, akkor gyermekkori álmaimat váltom valóra. 

 

Idén ősszel, Elek Apó házának teraszán, Szabó Réka, Elek Apó dédunokája mondta nekem életem legszebb bókját, miszerint: "Elek Apó óta nem volt, akinek ilyen fontosak lettek volna gyökerei, mint Neked, Katikám." Te úgy jössz haza, ahogy Elek Apó jött. Ezekért a mondatokért érdemes volt élnem és megszületnem. 

Családi történeteink és meséink annyira szerteágazóak, s olyannyira sok maradt fönt, hogy röviden leírni, elmesélni talán nem is érdemes. Ha valaki ellátogat Kisbaconba, ott a Benedek Elek Emlékházban olyan személyes és odaadó idegenvezetésben részesülhet, hogy azt nem érdemes nekem pár anekdotával helyettesíteni. 
Naponta élem, s körülvesz őseim hagyatéka, Benedek Elek csodálatosan egyedi ikerszéke díszíti a nappalimat, fölötte példaképeim által a családnak dedikált képe, Ady Endre, nagypapám és Benedek Elek vigyáznak rám. Hozzájuk szeretnék méltó lenni és maradni, Ők köteleznek a meg nem alkuvásra, s az igazság állandó keresésére. Büszke vagyok a székelységemre, büszke vagyok arra, hogy tudok mihez igazodni, és öreg koromra mindenképp szeretnék Erdővidéken is egy picike házat, aminek a teraszáról nézhetem majd az otthoni eget. Én minden nap haza vágyom.

Pesty-Nagy Kati és Benedek Botond Kisbaconban Elek Apó születésnapján

Benedek Elek mely művét szereted a legjobban?

Benedek Elek szerintem a nagyobb ívű regényeiben idézi vissza saját magát a legjobban. Ezek az igazi kedvenceim. Az egyik ilyen a "Huszár Anna" című írása, ami dédmamámról szól. Ezen kívül a fiának írt intelmeit, tanácsait is szeretem.

Mikor döntötted el, hogy a rendezéssel szeretnél foglalkozni?

Tudatosan nem feltétlenül ismertem fel, hogy a rendezői pályára kellene lépnem, hanem néhai Kerényi Imre, aki a Madách Színház egykori igazgatójaként, 18 éves koromban oda szerződtetett engem a színházhoz, mint stúdióst. Máig nem értem, hogyan mertem egyáltalán próbákon jelezni, hogy én valamire látok egy praktikusabb, vagy netalántán jobb megoldást, de bizony ez előfordult néhányszor. Megdöbbentő módon Imre ezekre a javaslataimra rábólintott. 

Ez természetesen a rendezői nagyságát is mutatja, ha valamit hasznosnak érzett, nem vetette el, csak azért, mert épp egy stúdiós mondja. Ezeket a különös helyzeteket követően már nagyon hamar asszisztensnek nevezett ki, és így módomban állt az akkori Madách Színház és Madách Kamara majdnem mindegyik rendezője mellett dolgozni. Ez óriási iskola volt. Nem felejtem el, a Vörös Malom szilveszteri bemutatója után, éjfél után odajött hozzám Kerényi Imre, és annyit mondott: "Maga rendező lesz, ez már biztos." Én meg nem kételkedtem a szavában. 

Később jutott eszembe, hogy már 12 évesen is Csehovot akartam rendezni, a Színjátékiskolában, ahová jártam. Így összeállt a kép. 

Pár év asszisztensi munka után indított pont Szinetár Miklós opera-rendező szakot, s miután pici koromtól meghatározó része volt a zene az életemnek, így evidensnek tűnt, hogy oda felvételizzek. Felvettek, elsőre, pedig nőnemű vagyok, s alig múltam akkor 22 éves.

Szerinted milyen a jó rendező?

A jó rendezőnek mindenekelőtt meghatározó és végigívelő gondolatai , nem csupán ötletei vannak egy darab kapcsán. Ez óriási különbség, és mégis kevesen veszik észre. Ezen túl a jó rendező egyrészt szakmailag roppant felkészült kell, hogy legyen, másrészt igazi ügynek kell , hogy tekintse az előadást, amit épp rendez. Ez eddig mind, természetesen csak az alapvetés . Magam részéről én roppant fontosnak tartottam, mikor eljutottam odáig, hogy felismertem a saját rendezői nyelvemet, amikor megértettem, hogy engem a szimbolista világ mozgat meg igazán, ezen belül keresem a legmélyebb zuhanásokat, s a legfelemelőbb repüléseket. A rendezés egy szakma, amit ma divatos elfelejteni, így mostanában túl sokan tolakodnak sajnos rendezői székek közelébe, ami szerintem nagyon sokat árt a szakmának. Azt tényleg nem tudom, hogy miért lett divat, hogy minden színész elhiszi magáról, hogy tud rendezni, pedig ez a két szakma merőben ellentétes egymással. 
A rendező minden szerep igazságát meg kell, hogy élje, egészben, egyetemesben kell gondolkodnia, míg egy színésznek a saját pozíciójára kell fókuszálnia, a nagy egészhez képest. 
A rendező emberként is egészen más alapvetésű , ha valódi, hiszen tudja szeretni, támogatni, körülölelni a csapatát, miközben természetesen, ha kell, akkor kritikus és szenvedélyes, míg egy egészséges színész gondolkodásának a központjában, bizonyos értelemben önmaga áll, illetve mindenképp azt szokta meg, hogy vele "kell" foglalkozni, másoknak. Tehát túl sok az ellentmondás, és ez sajnos sok próbaidőszakon meg is látszik manapság. Természetesen vannak zsenik, Akik mindkét pályára tökéletesen alkalmasak, de Ők nem is aprózzák el a tudásukat. Tehát messze nem ellenük szólok, kizárólag az zavar, ha valaki valódi tudás és felkészültség nélkül ül rá egy csapatra, vagy társulatra. Hiszem , és remélem, hogy visszatér Magyarországra az a színházi világ egyszer, ahol komoly Mesterek lehetnek színházigazgatók - úgy, hogy fogalmam sincs róla, hogy milyen pártcsaládhoz tartoznak -, s a Mesterek vezette színházakban újra valódi rendezők rendezik előadásaikat.... jó lenne, ha végre megint itt tartanánk....

Téged mire tanít az önkéntes karantén időszaka, hogyan telnek a napjaid?

Az önkéntes karantén, mint helyzet számomra nem teljesen idegen, hiszen, ha nagyobb ívű írói feladatom adódik, akkor mindig szükségem van egyfajta elszigetelődésre. Ez a mostani szituáció persze nem ugyanaz, itt az időhatárokról nem én döntök, s tanítani sem tudok eljárni Győrbe. 

3 éve oktatok színjátszást Győrben, kifejezetten családias légkörben, s ha jobban belegondolok, a növendékeim hiányoznak legjobban ebben a különös kényszerhelyzetben. A szülők közül többeket már a barátaimnak merek nevezni, velük természetesen tartjuk a kapcsolatot az online térben is. A héten kezdtük egyeztetni, hogy milyen feltételekkel tudjuk esetleg megtartani a már hagyományosnak számító Gyirmóti Színjátszó Táborunkat, természetesen akkor majd, s abban az esetben, ha ezt minden rendelkezés újra lehetővé teszi majd. 

Most két állandó feladat köré csoportosulnak a hétköznapjaim, egyrészt a Király Színház főrendezőjeként meg kell szakmai alapon is terveznünk az újraindulást. Ezen a héten kezdtük el az online elemző és szövegösszemondó próbákat. 

Három bemutatónk lesz azonnal, amint kinyithatunk újra, ebből a jelenlegi tervek szerint kettőt én, egyet pedig Koltai Róbert és Gaál Ildikó rendez majd. 

Nagyon színes évadunk lesz, és miután sokat utazik a társulatunk, hamarosan a Győrbe tervezett, és a Világjárvány miatt sajnos áprilisban elmaradt előadásainkat is elhozzuk majd feltétlenül. 

A másik feladatom, hogy az NKA támogatásának köszönhetően zenés színpadra írhatom Mikszáth Kálmán: Különös házasság című elképesztően erős és méltán örök érvényű regényét. Ezzel az anyaggal foglalkozni is gyermekkori vágyam volt, maróan hatott rám már kamaszkoromban is az igazságtalanság ilyen mértékű megjelenése, most is ezt a facsaró lelkiállapotot szeretném minél inkább a színpadon előtérbe helyezni. A lelkiismeret, a bűnnel való elszámolás, és a bűnnel való szembenézés alapvető témái rendezéseimnek. 

A Székely Nemzeti Tanács nemzeti régiókért kezdeményezett aláírásgyűjtő kampányában a Világjárvány okozta korlátozások elrendeléséig tudtam napi szinten részt venni, volt férjem, Pesty László elsők között kért meg, hogy segítsem a kampány művészeti oldalát. Terveztünk szuperkoncertet, és számtalan nagy nézettségre számot tartó csemegét, de a pandémia minden ilyen tervünket elsöpörte sajnos, és a mozgósítást áthelyezte az online térbe. Miután én egy autoimmun betegséggel élek, így március közepétől már a hajrában személyesen nem vehettem részt, hiszen a vírus kapcsán a veszélyeztetett csoportba tartozom, de telefonon, chaten, segítettem meglátásaimmal, ötleteimmel a csapatot. 

Laci mindig hangsúlyozta, hogy még mindig benne vagyok abban a négy emberben, akinek a kritikájára, véleményére ad, s hallgat. Remélem ez néha tényleg így is van. Összejött az 
1 millió online aláírás. Nekem, ez a székely gyökereimmel, természetesen óriási büszkeség.