2020. május 3., vasárnap

Érettségi a koronavírus-járvány idején: Varga Flóra nyilatkozott


Idén, 2020. május 4-én hétfőn kezdődnek, és fokozott járványügyi intézkedések mellett zajlanak az érettségik országszerte. A ballagásokat virtuálisan tartották meg. Az érettségi kapcsán, a kialakult körülményekről és az ezzel kapcsolatos érzéseiről kérdeztem Varga Flórát, a győri Kazinczy Ferenc Gimnázium 12. A osztályában végző tanulót.



Az érettségi az egyik nagy fordulópont az ember életében. Mi az, ami most motiválni tud és könnyen átsegít ezen az időszakon?

Szerencsére már kiskorom óta szeretek és ki merem jelenteni, hogy tudok is hatékonyan tanulni. Mindig újabb és újabb célok megvalósítását tűzőm ki magam elé. Nagyjából másfél éve döntöttem el, hogy az egyetemen angol nyelven, a nemzetközi tanulmányok szakon szeretnék továbbtanulni. A legnagyobb célom most az, hogy sikerüljön bekerülnöm a Corvinusra vagy az ELTE-re, amiért igyekszem mindent meg is tenni. Most ez lebeg a szemem előtt, ez motivál a legjobban, így sikerül odafigyelnem és minél többet tanulnom. Erre a nagyon magas ponthatár (455-456) miatt szükségem is van.

Hogyan érint meg 2020-ban egy fiatal, érettségiző diákot, hogy egy világjárvány közepette, különböző óvintézkedések mellett érettségizik?

Szerintem az érettségi már magában is egy óriási stresszhelyzetet jelent a diákok számára, hiszen sokaknak ezen múlik a jövőjük, ezen áll, vagy bukik a továbbtanulási esélyük, lehetőségük. Ezen a most fennálló koronavírusos veszélyhelyzet egyértelműen csak ront. A stresszhez hozzáadódik a vírus miatti félelem, hiszen többen közöttünk is maradandó betegségtől szenvednek. Személy szerint nekem kiskoromtól kezdve számos allergiám és gyengébb mértékű asztmám van, ami miatt a tüdőm alapból nem annyira erős és ellenálló. Tehát emiatt magam is jobban tartok a betegségtől, a szüleimről nem is beszélve… Sok esetben a diákokkal egy háztartásban élő egyénnek vannak egészségügyi problémái, ami a diák számára még nagyobb stresszfaktor, hiszen nem tud nyugodt szívvel érettségizni, végig a szerettei miatt aggódik. Összességében szerintem ez mindenkit nagyon megvisel lelkileg. Aki pedig nem tudja ezt a belső feszültséget levezetni, annak még rosszabb, ebbe érzelmileg tényleg bele lehet roppanni. Nekem is voltak „mélyrepüléseim” az elmúlt hetek alatt, de szerencsére a családom és a barátaim támogatása és szeretete mindig segített. 


Hogyan éled meg, hogy nincsen banketted, ballagásod?

A ballagás egy nagyon fontos esemény egy ember életében, hiszen egy korszakot zár le. Ugyan a legtöbben már vártuk az iskola végét, vágyakozva az új élmények, tapasztalatok iránt, amiket az egyetemen szerzünk majd, de egyikünk sem akarta, hogy így legyen vége. Mi nyolcosztályos gimnazisták vagyunk, 8 év rengeteg idő a mi életünkből. 
Szerettük volna méltón lezárni, elsiratni ezt az időszakot, hogy nyugodt szívvel léphessünk tovább. Ez sajnos nem adatik meg, ez számomra nagy hiányérzetet ad és szomorúvá tesz. Sajnos sokan, akik nincsenek benne ebben a helyzetben, félvállról veszik ezt a számunkra fontos problémát és elbagatellizálják. Nagyon nem érzem fairnek, hogy nem lesz ballagásunk, bár ez az egész helyzet, már nem a fairségről szól. Abban reménykedünk, hogy esetleg hónapokkal később, amikor a vírushelyzet engedi, valamilyen módon bepótolhassuk, hiszen a teljes hiány nagy tüskét hagyna bennünk. Szerintem a bankett még sokkal könnyebben pótolható, egy vacsorára könnyebb később is összeszervezni az osztályt, mint az egész évfolyamot egy ballagásra.
Éppen ma lett volna a ballagásunk... 
Iskolánk egy rövid videót tett fel a délelőtt folyamán az iskolai honlapra, amivel kicsit életre hívta a hangulatot. Megható és szép videófelvétel készült a tiszteletünkre, ami mindegyikünket megérintett. Utána az osztályfőnökünkkel digitális formában megtartottuk az utolsó osztályfőnöki óránkat. Igaz, az eredetit nem pótolhatja semmi, de olyan jó volt látni ilyen módon az osztály tagjait és tanárnőnk kedves szavait hallgatni. Sokan eléggé elérzékenyültünk. 
Más volt ez, mint amilyennek kellett volna lennie, de kis kárpótlást és vigaszt nyújtott ebben a nehéz helyzetben. A remény lángja pedig még mindig ott lobog bennünk, hogy egyszer, majd valamikor később be lehet ezeket is pótolni…
Viszont november közepén volt megtartva a szalagavató ünnepélyünk, amire az évfolyam osztályai külön-külön műsorokkal készültek. Mi egy rövid keringőt adtunk elő két részletben a szülőkből és tanárokból álló közönségnek. A legtöbbünk nevében mondhatom, hogy nagy élmény volt és maradandó emlék marad. Ahogy ott álltunk a színpadon, és ránk tűzték a szalagot, nagyon megmozdult bennünk valami. Egy fontos állomása ez a végzős évnek, de az életünknek is. 


Divatossá váltak most a karantén koncertek. Gondoltatok a digitális technika segítségével szerenádot adni a tanároknak, vagy ez most teljesen kimarad?

A mi osztályunkban ez szóba sem került igazából, hiszen nagyon reménykedünk benne, hogy akár a nyár, vagy ősz folyamán személyesen pótolhatjuk be a szerenádot.

Milyen tájékoztatást kaptatok, milyen járványügyi intézkedések mellett zajlik majd az érettségi nálatok? Szájmaszkot, kézfertőtlenítőt kell-e használnotok? Milyen hatással van ez rád?

Néhány napja minden végzős kapott egy személyre szabott e-mailt, amiben tájékoztattak bennünket, hogy mikorra, hova kell érkeznünk. Szerencsére a mi iskolánkban több bejárat is van, így a különböző osztályok eltérő bejáratokon fognak az iskolába belépni, amivel szintén a gyülekezést akarják meggátolni és az egymással való érintkezést minimalizálni. 
Ahogy minket tájékoztattak, az iskolánkban teljesen fertőtlenítették az érettségik helyszínéül szolgáló termeket és úgy lettek berendezve, hogy egy helyiségben maximum 10 diák ülhessen le, tehát az előírásoknak tökéletesen eleget tesznek. 
A padok közötti távolság le lett mérve, így minden tanuló között meglesz legalább az elvárt minimális távolság. Az iskolába érkezéskor gumikesztyűt és mosható maszkot fogunk kapni, ezeket szerencsére a vizsga közben nem muszáj használnunk, de bármikor máskor viszont igen. 
A maszkot a következő napokon is magunkkal kell hoznunk. Személy szerint én örülök, hogy nem kötelező a szájmaszk használata az érettségi írása közben, hiszen teljesen abszurd lenne. Három-négy óra alatt nagyon befülledne, ráadásul enni-inni sem lehetne, ami az agyműködés szempontjából itt szerintem elég fontos. 
Tehát egyedül ennek örülök, bár engem aggaszt, hogy ennyi mindenre kell odafigyelni, mikor csak az érettségire való koncentrálás is őrülten nagy feladat ilyenkor.



Hogyan és milyen gyakran tartjátok a kapcsolatot a pedagógusokkal, mennyire segítenek a felkészülésben?

Nagy szerencsénk van, hiszen a tanáraink nagyon odafigyelnek ránk és rendszeresen tartják velünk a kapcsolatot, leginkább Messengeren, de az E-Krétán is. Nem engedték el a kezünket, sőt, ha lehet mondani még inkább megszorították azt. Például matekból rengeteg online óránk volt az elmúlt hetek alatt, biztosan mondhatom, hogy többször annyi, mint alapból lett volna. A tanáraink kivételesek, ők is rengeteget tesznek azért nap, mint nap, hogy ne kerüljünk hátrányos helyzetbe és ne szenvedjünk károkat emiatt a helyzet miatt. Nagyon hálás vagyok nekik, sokat jelent nekünk, amit most értünk tesznek.
Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy sajnos sok más diáknak nincsenek hasonló lehetőségeik, így egyáltalán nem egyenlő esélyekkel indulunk az érettségin. Össze sem lehet mérni a mi lehetőségeinket, akik az ország egyik legjobb gimnáziumába járunk, azokéval, akik mondjuk az ország másik felén egy kis faluban, szegénységben digitális lehetőségek nélkül kénytelenek készülni erre a „megmérettetésre”.

Osztálytársakkal, barátokkal elmaradnak most az összejövetelek, bulik. Ezt hogyan élitek meg?

Elég nehéz ennyire elszigetelődni, tekintve, hogy az egész szinte egyik napról a másikra történt. Furcsa volt megszokni ezt az új helyzetet. De ahogy a korombéli ismerőseim között látom, a legtöbbjük komolyan veszi a korlátozásokat és nem érintkezik másokkal. A kapcsolattartás természetesen nem szakadt meg, rengeteg üzenetet váltunk egymással és időnként sokat beszélünk telefonon vagy esetleg videóhívásban. Ez mind sokat segít a helyzet feldolgozásához, hiszen együtt mindig könnyebb.

A felkészülés közben jut idő egy kis feltöltődésre is? Az önkéntes karantén időszakában milyen lehetőségeid vannak, hogy kikapcsolódjál kicsit?

A karantén első heteiben több időm jutott a feltöltődésre, napi szinten edzettem és időnként a környéken bicikliztem az öcsémmel miközben anyukánk mellettünk futott. Jógázni is elkezdtem, mivel az elején nagyon befordultam, rosszul érintett a dolog, hihetetlen stresszes lettem. Mivel hallottam, hogy a jóga ezen sokat segít és megnyugtat, így szinte muszáj volt kipróbálnom. Nem bántam meg, azóta tényleg sokkal nyugodtabb és összeszedettebb vagyok, bár néha a szomorúság is feltör. Jutott időm több könyvet kiolvasni és néhány idegen nyelvű filmet, sorozatot is megnézni. Ezzel szemben az elmúlt két hétben leginkább csak tanulással töltöm az időm nagy részét. Néha egy-egy jóga órára vagy kis sétára időt szakítok. Szerencsére, ha szeretném kiereszteni a gőzt, akkor ki tudok ülni a kertünkbe, ahol a madárcsicsergés és a szép virágok, fák látványa szintén kikapcsol. Ennyi mindenképpen kell a mentális egészségem megőrzése érdekében, de most a minimálisnál nem tudok és igazából nem is szeretnék több időt fordítani a kikapcsolódásra. Most a tanulás az első, az érettségi után pedig úgyis jó sok időm lesz a pihenésre. Egyébként már arra is sok tervem van, akkor sem szeretnék tétlen maradni, tanulás nélkül… 

Mi az első dolog, amit csinálni fogsz, amikor véget ér a karantén?

Mindenképpen találkozni fogok néhány barátommal, beülünk a kedvenc helyeinkre és körbejárjuk a várost, hiszen ezek azok, amik a legjobban hiányoznak a mindennapjaimból.                                          
Aki ismer, az tudja, hogy az utazás szerelmese vagyok, így mihamarabb szeretnék utazni is, de az már kicsit összetettebb, bonyolultabb…Szóval meglátjuk majd, hogyan alakulnak a dolgok.


Szerkesztette: Csobay Dániel 
Fotók: Varga Flóra
 
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése