Görcsné Dr. PhD. Muzsai Viktória egyetemi docens, a győri Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Kar, Nemzetközi Tanulmányok és Kommunikáció Tanszékének oktatója osztotta meg gondolatait.
„Ha el akarsz
menekülni az elől, ami szorongat, nem máshol kell lenned, hanem másnak.” (Seneca)
A hallgatóimért
Március 11.-én, szerdán délután készültem a másnapi három
csoportom órájára, összesen, körülbelül 60-70 hallgatóval, amikor az egyetem vezetése
jelezte, a campus épületét lezárják, és hétfőtől távoktatásban folytatjuk a
tanítást.
40 éve tanítok, ilyen helyzetet még nem éltem meg: idegen nyelvi
és kommunikációs szemináriumi órákat távoktatásban megvalósítani? Pláne, hogy
pedagógus hitem és tapasztalatom szerint a diák-tanár kapcsolatban a személyes
kontaktus és hatás, az „itt és most” interakció és azonnali reflektálás döntő
jelentőségű.
A 2020 tavaszi félévben összesen 7 csoportban kb. 150
hallgatóval dolgozom, a félév elején 5 héten át személyesen találkoztunk,
dolgoztunk, megterveztük és
egyeztettük a félévi feladatokat és az időtervet, amiben személyes és csoportos
aktivitásra, verbális és non-verbális teljesítményre helyeztük a hangsúlyt.
Hát, a külső kényszer nagyúr, így jött az újratervezés, amely az írásbeli
kommunikációra (értsd alatta: beadandó dolgozatok) helyezi át a hangsúlyt. Ehhez alapból a már jól működő e-mailes
kapcsolattartást és a hagyományos telefonos konzultációt ajánlottam.
Nos, a heti 10 kontaktórás órarendem kicsit/nagyon
átalakult: ha számolunk, a kb. 150 hallgató minimum 2, de inkább 3 beadandó
dolgozata e-mailen érkezik a megadott határidőre, akkor ez kb. 300 e-mailt,
csatolt melléklet megnyitását, min. 300-400 (vagy több oldal) elolvasását,
egyéni értékelését és e-mailen történő visszaigazolását (elfogadását/korrekcióját)
jelenti számomra a félév végéig, május közepéig.
És ekkor hirtelen előtérbe kerültek azok az eddig személyes
kapcsolattartásra használt digitális
platformok mint Facebook, Messenger, Skype…, amelyen tanítványaim profi módon kommunikálnak, … és én elfogadtam
a kihívást, új idők új kommunikációs technikáit...
Így ”flexitime” állok
hallgatóim rendelkezésére, tartom velük személyesen a kapcsolatot, konzultálunk,
beszélgetünk, bátorítom, motiválom őket… nekik sem könnyű, sőt… de hiszem: #együttsikerül!
A családi vállalkozásért, az ott dolgozókért
Öt évvel ezelőtt úgy
alakult az életem, hogy a férjem által 1993-ban alapított családi
vállalkozásban társtulajdonos, később,alkalmazás nélkül társadalmi
kapcsolatokért felelős ügyvezető lettem.
Március 16. óta kötelességemnek érzem naponta néhány órát
személyesen is jelen lenni a menedzsment értekezleteken, a teljes munkaidőben a
cégnél vagy home office-ban dolgozó
munkatársakkal való egyeztetéseken, gazdasági, jogi, pénzügyi szakemberekkel, partnerekkel
folytatott megbeszéléseken.
Ami látok, érzek, tapasztalok: a fiatal vállalkozók és munkavállalók generációja, lányom mint a cég ügyvezetője és fiatal 30-40
éves szakmai csapata higgadtan, szakszerűen, de a szükséges preventív
intézkedések/védekezés betartásával állja a sara, jól teljesít, működnek
külföldi beszállítóink, hazai partnereink… így hiszem, #együttbiztossikerül!
#elfoglalommagam - magamért,
a lelkemért, az egészségemért, az emberi kapcsolataimért
2017 óta együtt dolgozok az ismert győri
képzőművészeket (festő-, szobrászművészeket, grafikusokat, textiltervezőket) tömörítő
Art World Hungary Egyesülettel. A Győr-Moson-Sopron Megyei Kereskedelmi és Iparkamara aulájában évente 4-5
alkalommal szervezünk egyre nagyobb érdeklődést kiváltó kiállítást, 2019 óta
Művészetről- mindenkinek Art World Akadémiát. Április 4.-re terveztük a Mű-hely
c. tavaszi tárlat megnyitóját, 12 művész 25 alkotásának bemutatását. A pandémia
– helyzet miatt újraterveztük és virtuálisan
nyitottuk meg - sikeresen. (Videón az egyesület Facebook oldalán
megtekinthető.)
Lányomnak van egy 8 hónapos okos, tüneményes Golden Retriever
kutyusa, Süti, aki családtag és örömforrás: napi 3-5 km-es sétáink közben módom
van rácsodálkozni a középkori Győr – most szinte néptelen – belvárosi utcáinak,
épületeinek perspektívájára, a terek, a folyók panorámájára, a napsütésre, a
felhőkre, a rügyező a fákra és bokrokra, a virágok színpompájára...
Március 20-án azzal indult a napom, hogy az FBn Corona-time
#elfoglalommagam posztot indítottam,
ahol emlékeket, gondolatokat, fotókat posztolok. Ebben számomra folyamatos
elfoglaltság az: mi lesz a következő napi téma, üzenet…
Esténként színezek, chatelek, virtuális térben csoportokkal
tartom a kapcsolatot, szakmai, filozófiai, művészeti témájú online előadásokat
hallgatok, közben tanulok, és barátokkal, ismerősökkel beszélgetek – győriekkel
és külföldiekkel, például a texasi Austinban élő barátnőmmel, Mártival
vagy bárkivel, aki
eszembe jut, vagy akinek én eszébe jutok… hiszem, #csakegyüttsikerül!
Szerkesztette: Csobay Dániel
Fotó: Görcsné Dr. PhD. Muzsai Viktória
Fotó: Görcsné Dr. PhD. Muzsai Viktória
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése