Gyerekszínészből súgóvá vált – Riport Pusztai Lillával

Pusztai Lilla gyerekszereplőként már A nyomorultak című előadásban színpadra lépett. Jelenleg a Győri Nemzeti Színház egyik súgója. Pályájáról kérdeztem. 

Mikor kerültél bele először a művészi, színházi világba? 

Tanulmányaimat hegedű szakon, a Richter János Zeneművészeti Szakgimnáziumban végeztem el.

Édesanyám bolti menedzser egy magyarországi nagy cégnél, de ő is sokáig tanult zenét, zongorázott. Édesapám, Pusztai Ervin pedig 29 éve a Győri Nemzeti Színház énekkarának tagja. Ezenkívül ő is hegedült és gitározott is. 

Egyetemista húgom, aki egyébként tanító szakon végez, nyomdokaimba lépve, zeneiskolában hegedülni tanult, de ügyesen zongorázgat is otthon.  

Kiskoromtól fogva a színház volt az álommunkahelyem, hiszen édesapám által ott nőttem fel.

Láttam minden darabot, láttam hogyan táncolnak és énekelnek. Az óvodában már én vittem a zenés-énekes műsorok nagy részét. Aztán a Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskolában már eldőlt, hogy zenész vizekre evezek. 

A hangszerválasztás is egyszerűnek bizonyult, hegedű szakos lettem, hiszen abban tudtak otthon segíteni a szüleim.

Általános iskola 3. osztályos voltam, amikor volt egy meghallgatás, amit Korcsmáros György (az akkori igazgató) és Csengery Mária (akkori zeneigazgató) tartottak. A nyomorultak című musical kis Cosette szerepére kerestek gyerekszínészeket, amit hárman meg is kaptunk.

Ebből kifolyólag a következő gyerekdarabokra már előnnyel indultunk, ránk osztották a szerepeket. Valahol Európában: Pötyi-Balerina, Tosca: Pásztor fiú. Turandot: gyerekszereplő. Igen, fiút is játszottam, ami azért be kell vallanom nem egyszerű feladat, már kezdőként sem… ( nevet)

Később már a felnőttkórusban énekelhettem a Carmen című operában. 

S elérkeztem a szerelemszínházhoz, jól jött a Zeneművészeti, a színpadi múlt, a ritmusérzék a szövegek “feladásához”.

18 évvel ezelőtt, A nyomorultak előadást maga a szerző, Claude-Michel Schönberg is megtekintette Győrben. Milyen élmény volt számodra a vele való találkozás?

Csodálatos, felemelő érzés volt a Claude-Michel Schönberg-gel való találkozás. Úgy emlékszem, a 60. előadáson járt itt.  Hármas szereposztás miatt nem én játszottam aznap, de természetesen elmentem megnézni a kollégákat. Az előadás végén megölelgetett, megpuszilgatott minket, az akkori gyerekeket.

Biztos vagyok benne, hogy egy életre szóló élmény marad!

Zenei, színpadi múlt után a háttérmunkába kerültél? Miért pont a súgó szakma tetszett meg?  

       

A kiírt pályázat után súgó lettem. A művészek már ismerősök voltak és most újra munkatársak lettek. Megszerettem a munkámat, és remélem ők is engem! 

Nem én választottam, de örültem, hogy pályázhattam, mert színház közelben szerettem volna dolgozni.  

Mesélj a súgó szakma titkairól! Milyen a jó súgó?

A súgó szakmáról tudni kell, hogy igazság szerint egész nap a színészek rendelkezésére állok. Ha reggel érnek rá szövegezni, reggel megyek be hozzájuk, ha délután 4-kor, akkor pedig akkor. 

A jó súgó észrevétlen a néző számára, biztonság a színpadon lévőknek.

S mindennek le kell peregni róla, hiszen a felfokozott hangulatú próbák minden feszültsége nem ellene irányul. A színész legtöbbször magára dühös, csak néha ez másként látszik. De a próba végén mindenki úriember, s aki úgy érzi durván szólt, elnézést kér, mindig szent a béke, premierre főleg. Szóval túl érzékenynek lenni nem szabad. Edződöm!

Az eddigi súgói munkám során érdekesség, mélyvíz volt, amit nem is próbáltam, egyszerűen csak megörököltem: a Primadonnák! Súgni ott, ahol már mindenki mást mond, mert, vagy régen ment a darab, vagy már elkacarásszák a jelenetet... Na, az a nehéz! De mindig megoldjuk! 

Hogyan telnek most a napjaid az önkéntes karanténban?

Örülök az érdeklődésnek! Minden jólesik, ami színház és amikor arról beszélhetek. Most főleg...

Ez a nem várt helyzet. mindenkit rémültté tesz nem is kicsit. Beosztom a napjaim, így sosem unatkozom: főzök, amit most már ki merek jelenteni, hogy egészen megkedveltem az évek során, és jól is megy (állítólag). – mosolyog

Mosás, takarítás. Heti 4x futni járunk reggelente a párommal, illetve van egy hihetetlenül eleven kis kutyánk, Noé, akit napi 3x viszünk kisebb-nagyobb sétákra és ahogy ő ismeri a szót “lasztizni”. Bringázással, otthoni edzésekkel kiegészítve, zenehallgatásal, olvasással telnek a napok.

Igyekszünk minél ritkábban bevásárolni, de ilyenkor a nagyszülőknek is mi vagyunk a “beszerzői”, hol bolt, hol a patika, hol a hentes, de segítünk. Mi vagyunk a fiatalok, számítanak is ránk! 

És ahogy mindenki mást a karantén alatt, esténként engem is beszippantottak a sorozatok, és a fejlesztős tutorial videók. Igyekszem hasznosan tölteni a napokat. 

Egy szó mint száz, nagyon várom az előadásokat - ahogy minket is a nézők-, mert az a csoda, amikor a függöny felmegy, nagyon hiányzik.

 
Úgy legyen! 
Köszönöm a riportot! Jó egészséget kívánok Neked, Nektek! Reméljük hamarosan újra lesz színház is!  


Még egyszer köszönöm a megkeresésedet, nagyon jólesik!  Neked is minden jót kívánok! 
Igen, bízzunk benne!

Szerkesztette: Csobay Dániel

Fotók: Győri Nemzeti Színház- Fehér Alexandra, Pusztai Lilla