2020. december 28., hétfő

Liliomfi - online bemutatóval

 

Vasárnap este online térben láthatták a nézők Szigligeti Ede: Liliomfi című vígjátékát, a Győri Nemzeti Színház előadásaként.                     Csankó Zoltán Jászai Mari-díjas színművészt, a Győri Nemzeti Színház művészét kérdeztem. 

 

 

Hogyan éled meg ezt a mostani nehéz időszakot?

Rettenetesen rosszul élem meg. Senki nincs ehhez hozzászokva, ami most történik, és még soha nem voltam ilyen helyzetben.

Miközben felvesznek új előadásokat, a régebbi jogtiszta felvételeket pedig  megpróbálják online a nézőkhöz eljuttatni, én tudom, hogy erre közel nem lesz olyan érdeklődés, mint amilyen volt a tavalyi évadban a nézőtéren - és lett volna az ideiben - , ha nincs ez a vírus.

Ez ömlik most mindenhonnan. Nem vagyok szkeptikus, pláne nem vírustagadó, vannak orvos barátaim és az ő barátaik, akik igazán értenek hozzá. Hozzánk, laikusokhoz képest mindenképpen. Így elég jó infóim vannak, és én nekik hiszek. Nem beszélve arról, hogy kollégákat vesztettünk el. Illetve vannak olyanok is, akik épp, hogy megúszták. Erről kevesen tudnak.  Erről nem írnak.

A Menyasszonytánc próbái végén vagy után, én is átestem rajta. Szokatlan tüneteim voltak. Ahhoz, hogy játszhassak a József Attila Színházban is, csináltattam tesztet, negatív lett.  Adnék vérplazmához vért, de sajnos nagyon nehezen megy, még egy egyszerű vérvételnél is. Ahogy szokták mondani, az én „ereimben megfagy a vér”. Ez a stressztől vagy a túlzott adrenalintól van így. Mint amikor például megy a katona a filmben, nyolcat belélőnek, de ő még mindig megy. Aztán később elkezd vérezni, de az erek összehúzódása miatt sokáig csak alig. Aztán annyi... A vizsgálatok során antitestek jelentek meg nálam, ez bizonyítja, hogy a szervezetem kivédekezte valahogy. Egyelőre.

 

Hála Istennek!

A Liliomfi kapcsán újra kellett tesztet csináltatni. Negatív lett, ez is bizonyítja, hogy ellenálló vagyok pillanatnyilag. 

 


Hogyan készül egy Jászai Mari-díjas színművész egy online premierre?

Nagyon rosszul élem meg, hogy nincsenek nézők, nincsenek reakciók. Amikor a Menyasszonytáncot felvették, az is rettenetesen rossz volt. Voltak olyan poénjaim, amik amiatt maradtak ki, mert nem volt reakció. Az ember egy vígjátéknál például, ahol várja, hogy reagáljanak a nézők, akkor arra épít. Amikor nevetnek, akkor arra a nevetésre építem fel a következő poént, s így koronázom meg újra és újra a szerepet. Rettenetesen idegesít, hogy nézők nélkül játszunk. A Liliomfit is úgy vettük fel, hogy nem is tudjuk, ezen lehet-e egyáltalán nevetni. Én tudom végül is, de vajon hol nevetik a legnagyobbat, hol vannak az igazi súlypontok. Hol „robban fel” a nézőtér, vagy csak kuncognak.

A Liliomfi egy vérbeli vígjáték, sokan tartják bugyuta történetnek. Egyébként az is, kis bugyuta, de nagyon kedves történet. Rendkívül szellemes, ráadásul az évek alatt sokat csiszolódott. Én nagyon szeretem.

Sok átdolgozáson ment keresztül az eredeti Szigligeti Ede-féle mű, film is készült belőle. Az alap ötletet nagyon jónak tartották, nem csak Makk Károly, aki rendezte a filmet, hanem rengeteg helyen játszották, és játsszák folyamatosan az országban. Azért, mert van az egésznek a bugyutaságán túl egy hihetetlen bája, és ez a báj átragad a nézőkre, ha ezt jól csinálják, jól játsszák.  Ha jól vannak kiosztva a szerepek és egy jó rendező kezébe kerül, akkor itt nagyot nem lehet hibázni.    Nagyon sok kérdés merült fel számomra a próbafolyamat során, azzal kapcsolatban, hogy vajon sikerül-e befejezni, hogyan jut el a nézőkhöz, megfogják-e elegendően nézni felvételen keresztül. Semmi visszajelzésünk nincs, nem is nagyon lesz. Egyébként sem ezt, sem az élő adást, otthonról nézve nem tartom jónak, pont azért, mert nem tudom, nem látom, hogy otthon nevet-e, jól szórakozik-e a néző a televízió előtt. Ez teljesem más, mint amikor régen színházi közvetítések voltak. Ráadásul a Liliomfit még nem is játszottuk nézők előtt. Elveszik a személyes interakció a színész és néző között.                                                                                                               

A Menyasszonytáncnak eggyel jobb volt a helyzete, mert azt  eljátszottuk 6 vagy 7 alkalommal nézők előtt, igaz hogy abból 2-szer maszkban. Amikor lekerült a maszk, minden harmadik széken ült csak néző, de mégis volt visszajelzésünk.

A felvétel nézők nélkül történt, de akkor már tudtuk, hogy mire számíthatunk, milyen sikere van az előadásnak, egyes mondatoknak, melyek elhangzanak. Most, a Liliomfiban olyan istenien játszik például Bródy Norbi, sajnálom, hogy ezt nem látják élőben – legalábbis egyelőre- a nézők. 

Most a feszültség is kimondatja velem ezt a rengeteg mindent, ami bennem van. Nem volt próbafolyamat sem. Minden másképp volt, teljesen másképp próbáltunk. Este már nem lehettünk bent a színházban. Teljesen felborult az ember biológiája. Normál esetben általában rá szoktunk készülni egy premierre. Van egy megszokott ritmusunk. Most minden borult. Maszkban próbáltunk végig, azt sem tudtuk, hogy a másik mit csinál, csak a szemét láttuk. Nem tudtuk, hogy sír vagy nevet. Ráadásul alig kapsz benne levegőt. Én orvosi maszkot használok, mert talán ez a legjobban áteresztő, lehet, hogy nem ez véd a legjobban, de a textil fojtóbb, mint ez.    

Lehet, hogy az orvosok ebben műtenek 5-6 órán keresztül, és minden tiszteletem az orvosoké, de nem beszélnek folyamatosan. Nekünk viszont folyamatosan beszélni vagy éppen énekelni kell egy 650 fős nézőtér előtt. Próbára teszi a hangszálakat, a tüdőt. Sokszor még a rendező sem tudja, milyen nagy igénybevétel ez a színpadon.                                              Most csak akkor vettük le a maszkot, amikor felvették kamerával az előadást.

Nem szoktátok visszanézni ezeket a felvett előadásokat?

Nem szeretem visszanézni magamat. Nem vagyok egyedül ezzel ebben a szakmában. Nem tartom tanulságosnak, elrettent, amit látok. Elrettentem saját magamat, inkább nem nézem. Ha látok valami rosszat, akkor nem tudok aludni. A nézők, bízom benne, hogy jól fognak szórakozni, remélem megérte ez a sok munka.

Biztosan így lesz!

Jó egészséget kívánok Neked az Új Évre és hogy minél előbb tudjatok normális körülmények között, a megszokott életvitelben játszani!ű

 

A Liliomfi szereplői: Csankó Zoltán, Agócs Judit, Dunai Csenge, Bródy Norbert, Fejszés Attila, Török András, Mihályi Orsi, Kolnai Kovács Gergely, Sárközi József, Molnár Ágnes, Pörneczi Attila, Koppány Zoltán, Klinga Péter, Venczel-Kovács Zoltán. 

Az előadást Szücs Gábor rendezte.

Közreműködnek a Győri Nemzeti Színház kijelölt táncosai és kijelölt zenészei. 

 

Riport: Csobay Dániel

Fotók: Győri Nemzeti Színház
















































 

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése