2021. március 6., szombat

Városházáról városházára

Az elmúlt héten a városunk jelképeként ismert Városháza egyik részlete került a fókuszba. Sétáljunk ma tovább a Városháza története nyomán! Keressük meg múlt heti rejtvényünk megfejtésének helyét az Apáca utca 5. szám alatti ház homlokzatán.

                                                             Fotó: Csobay Dániel fotográfus 

 

Előtte azonban egy kis kitérőt teszünk, hogy a városháza épületek történetét felgöngyölítsük.

A Rákóczi Ferenc utca és a Széchenyi tér sarkán álló épületet, amely 1562-ben reneszánsz stílusban épült, majd a XVIII. században épült újjá, Régi Városházaként emlegetjük 1898 óta, amikor az új Városháza az egykori marhavásártéren felépült.  A XVI. században még a Szent Miksa, majd Városház utca neveket viselte a telek helye, amit a város 1570-ben szerzett meg a régi Városháza építésére. A korábbi, középkori Szent Erzsébet utcai (ma Apáca utca) városházát ugyanis az akkoriban romosan álló Szent Miksa utcai (ma Rákóczi Ferenc utca) nagypréposti házra cserélte a város.

Az 1703-as telekkönyv már egy 21 méter hosszú, 44 méter széles épületet jelöl ezen a helyen, aminek a jelentős átalakítása Győr szabad királyi városi rangra emelése után 2 évvel, 1745-ben történt, majd 1768-70 között észak felé új szárnnyal bővült. Ekkor nyerte el mai formáját. Sokak számára Jókai Mór regényéből, a lőcsei fehér asszony történetét feldolgozó művéből vált ismertté az épület.

1898-ig adott otthont a városvezetés apparátusának, majd kalandos története után, 1993 óta a Városi Levéltár otthona.

Utunk azonban korábbi évszázadokba, a XVI. század első felébe, az akkori Szent Erzsébet, a jelenlegi Apáca utcába vezet. Az Apáca utca 5. szám alatti telken állt ugyanis a XVI. század első felében az első ismert győri városháza a középkorban.

De mi történt 1570 után? Ide költözött a székeskáptalan, Győr földesura által fenntartott “magyar iskola”, melyet káptalandombi otthonából elüldözött a német katonaság. A szabad királyi városi rangra emelt Győr városa 1743-ban az iskola kezelését átvette. Az ekkor már kétemeletes épület -az iskolán kívül- a közeli székesegyház énekeseinek és zenészeinek otthona volt. Ebből az időből származik a „Káptalani zenészek háza” elnevezés. Az épület múltjára a kosáríves kapu felett 1775-ben elhelyezett latin nyelvű emléktábla is utal:

“Ezen ódonságában roskadozó épületet a székesegyházi karzenészek és az első elemekben oktatandó zsenge ifjúság kényelmére, dísz és közjó okáért nemesebb kivitelben alapjaiból újra emeltette a győri káptalan 1775. évben.”

Ennek a XVIII. századi „nemesebb kivitel” helyreállításának köszönhetőek azok a ma látható homlokzati díszítések is, amelyeket az épületre felpillantva figyelhetünk meg.

A homlokzat egyszerű felülete, lizénás emeleti tagolása, a faragott részletek, a kapu díszei a barokk puritánabb irányának jelei. A késő barokk építészet jellemzően szakít a játékos, ötletdús barokk és rokokó stílussal és sokkal letisztultabb megoldásokat alkalmaz. Az emeleti ablakok jellegzetes szemöldök motívumai az épület renoválása után újulhattak meg, és váltak a ház tekintetet vonzó, szép részletévé.

Igaz a belváros számos épületének sokkal látványosabb a barokk homlokzata, mozgalmasabb a díszítése, ez az épület mégis figyelemre méltó, különösen akkor, ha történetét is ismerjük.

Noha az iskola 1778 után elköltözött, az épület a következő évszázadban is beírta magát a város történetének, büszkeségeinek nagykönyvébe. Itt élt ugyanis 1832 és 1854 között családjával Richter Antal, a székesegyház karnagya, a Győri Ének- és Zeneegylet alapítója, és itt született 1843. április 5-én fia, a világhírű Richter János. Emléküket a Győri Ének- és Zeneegylet 1926-ban elhelyezett, ma már kissé megkopott márvány emléktáblája őrzi az épület homlokzatán.

 

Plusz egy gyöngyszem

További érdekesség a „Káptalani zenészek házához”

1832-től egészen 1854-ben bekövetkezett haláláig lakott ebben az épületben Richter Antal (Anton Richter) osztrák születésű híres zenész (Probstdorf, 1802. jan. 19. – Győr, 1854. jan. 2.). Az Esterházyak együttesében muzsikált, majd pályázott a székesegyház karnagyi pozíciójára. A szigorú bizottság őt ítélte a legalkalmasabbnak az állás betöltésére.                                       

Nevéhez kötődnek a mai Győri Filharmonikus zenekar történetének gyökerei.

Miután Győrbe költözött nemcsak székesegyházi karnagy volt, megalapította és vezényelte a Győri Filharmonikus Zenekar jogelődjét. A Győri Férfidalegyletet 1846-ban alapította meg, amely 1862-ben alakult át Győri Ének és Zeneegyletté, a Győri Filharmonikus Zenekar jogelődjévé. Városi zenekarrá 1894-ben vált, majd hosszú évek után 1968-ban alakult át az addig félhivatásos művészeti intézmény professzionális koncertzenekarrá.

Richter Antal elsőként mutatta be a győri közönségnek Haydn Az évszakok című oratóriumát és Mozart Così fan tutte című operáját. 

                                                             Forrás: gyoriszalon.hu
 

Felesége egyik tanítványa, a későbbi híres operaénekes, Csazenszky Jozefa volt. Amikor férje 1854-ben váratlanul meghalt agyvérzésben, megélhetési gondjai miatt Bécsbe költözött. Fellépett Wagner Tannhäuser című operájának bécsi premierjén is és szólóénekesnőként bejárta egész Európát.

Ebben a házban született fiuk, Richter János (Győr, 1843. ápr. 4. – Bayreuth, 1916. dec. 5.), ahogyan világszerte ismerik, Hans Richter. János után még három gyermeke született a Richter-házaspárnak; kettő csecsemőként, egy lány pedig 14 éves korában halt meg.


                                                            Forrás: Wikipédia

Az épület emléktábláján megörökített Richter János világhírű karmester lett. Korának egyik legkiemelkedőbb zenei egyénisége volt. Jó barátságot ápolt korának kiválóságaival, Richard Wagnerrel és Johannes Brahms-szal, személyesen ismerte Liszt Ferencet.

Érdemes azonban keresztapját a zenekedvelő püspököt, Sztankovits Jánost is megemlíteni, aki Richter Antalt és a székesegyházi zenészeket a kötelességén jóval felül is támogatta.

Sztankovits mint a püspöki könyvtár alapítója szerzett hírnevet. 1818-ban győri tiszteletbeli kanonokká nevezték ki, később a szeminárium rektora volt, 1837-től, haláláig győri püspök.

1848. március 7-én halt meg Győrben.

Sétáinkon, a GyereGyőrbe Tematikus városnézések és Élményprogramok "Nagy idők, nagy emberek", és "Zenés tavaszi ébredés" című programjain további érdekességeket is elárulunk. www.gyeregyorbe.hu

 

Szerkesztette: Csobay Dániel  

Fotók: gyoriszalon.hu, Wikipédia

 

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése