2021. március 27., szombat

Vérfürdő a szent dombon

A magyar történelem emlékeit őrző helyszínek közül a városunkban található történelmi emlékhely azért is különleges, mert az egykori győri vár, a Székesegyház és a Püspökvár a Káptalandombon, kiemelkedő történeti és műemléki értékei révén, egyedülálló egységet alkot.

Nemzetünk történelme és fejlődése szempontjából kiemelkedő történelmi és kegyeleti jelentőségű helyszínek megőrzése céljából -2001 óta a kulturális örökség védelméről szóló törvény alapján- történik az egyes helyszínek nemzeti- illetve történelmi emlékhellyé nyilvánítása. Ezt a törvényt 2011-ben módosították és bevezették a nemzeti és történelmi emlékhelyek fogalmát. Azóta őrzi sztélé (emlékoszlop) a Káptalandomb Dunakapu tér felőli lábánál a győri vár megmaradt részének emlékét. Annak az egykori erősségnek a történetét, ami a XVI. században -a török háborúk idején- a kereszténység védőbástyája volt. 


A várat itáliai mesterek a kor legmodernebb technikájával építették át, erősítették meg a korábbi pusztítások, tűzvészek után, hogy képes legyen a török seregek megállítására. 


A szabálytalan négyszög alaprajzú város öt sarkára (Kastély-, Szentdombi-, Új-, Közép- és Magyar-bástya), és a két hosszabbik oldalára (Duna-, Császár-bástya) épült egy-egy bástya. A Sforza-félbástya ráadás volt. A falak tövéhez széles, mély várárokba a Rába és a Mosoni-Duna vizét vezették. Három kapu is épült: a Bécsi (vagy Rába, Vízi) kapu nyugat felé nyílt, a Fehérvári (vagy Sokorói) dél felé, a Duna (vagy Rév) kapu pedig észak felé. A birodalom egyik legkorszerűbb erősségeként épült meg a XVI. században. 


1594-ben az óriási túlerővel érkező török sereg több hónapos ostrom után mégis elfoglalta. Visszafoglalásának évfordulójához közeledve, emlékezzünk meg a visszafoglalás napjáról. Legendás történetéről a Vaskakas kapcsán már meséltünk. A múlt heti feladvány megfejtéséhez az építmény emlékeit és a visszafoglalás katonai eseményeit kell feleleveníteni.

 

1598. március 29-re virradó éjjel Pálffy Miklós komáromi várkapitány és Adolf Schwarzenberg bécsi várőrség-parancsnok seregei a Fehérvári-kapu alatt gyülekeztek és nagy riadalmat keltve, váratlanul támadtak nagy erejű robbanószerkezetükkel, az akkor még kevéssé ismert petárdával, az élelmiszer szállítmányra számító törökökre. Ők ellentámadást indítottak az éjjeli ostrom közben és a pasa parancsára a lőportornyot is felrobbantották. 

A Szentdombi-bástya kazamatáiban tárolt puskaport felrobbantásával 300 keresztény áldozat vérét ontották ki. Ezután a helyet Vérhalom-bástyának, majd Vérbástyának, az odavezető utat pedig Vérhalom köznek nevezték el az eset emlékére. Nem volt tehát elég a kakas hangja az ellenség kiűzéséhez, komoly áldozatokat kívánt a vár visszafoglalása.

Az egykori Szentdombi-bástya helyén, a Bástya utca és Újkapu utca sarkán találjuk a Vérbástyára utaló emléktáblát, ez a helyszín a rejtvény megfejtése.

 

 

A vár stratégiai jelentőségét a francia háborúk után elveszítette, ezért a napóleoni csapatok kivonulása során, 1809-ben felrobbantották.  Ennek köszönhető, hogy az 1820-ban megkezdődő bástyabontásokat követően a város új területeket nyert a városkép átalakításához, fejlesztéséhez. Csupán a Rába-parton látható a Kastély- és Sforza-bástya, a Kőtárban egykori bástyák és kapuk néhány részlete, az egykori várfalak, kapuk, bástyák helyére utaló emléktáblák idézik meg történetét. 


 

Fennmaradt azonban a hősök emléke és történeteik is. A törökök kiűzését követően II. Rudolf császár a hősök iránti tisztelet kifejezésére Raaber Kreuz-ok (győri keresztek) állítását rendelte el Magyarországon, Ausztriában, Németországban, és Európa-szerte hálaadó szentmiséket tartottak emlékükre. A városévforduló alkalmából városunk polgármestere is ezeknek a kereszteknek a nyomát kutatta.

 

Plusz egy gyöngyszem a Vérbástyához

A győri vár építéstörténetéhez kapcsolódóan érdemes említést tenni azokról a történetírásokban szereplő információkról, miszerint a pogány törököknek tulajdonították, hogy a várfalakba templomköveket építettek be. Ez a győri erősség esetében, az 1530-as éveket követően, bizonyára nem a törököknek tudható be, bár nagy szükség volt a kőanyagra, mert a török időkben nem volt jellemző a kőbányászati tevékenység.

A középkor viharos évszázadaiban, a tatárdúlást követően, és más szerencsétlenségek következtében a középkori templomok jelentős része megrongálódott vagy megsemmisült, eltűnt. Gyakori volt, hogy a későbbi építkezésekhez ilyen épületek anyagát bontották el és használták fel a nagyobb építési munkákban. Amikor a győri erősség építése zajlott a XVI. században, a Szentdombi-bástya anyagát egykori felszentelt építmények adták, ennek állított emléket a bástya elnevezése.

A bástya mindkét neve, Szentdombi- illetve Vérbástya, igazi „történetmesélő” név.

 

További érdekességeket, izgalmas történeteket mesélünk a GyereGyőrbe Tematikus városnézések és Élményprogramok "Várkerülő körséta" programján. 

www.gyeregyorbe.hu

 

Szerkesztette: Csobay Dániel

Fotók: Csobay Dániel fotográfus 

 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése