1727-ben ezen a napon született Jean George Noverre francia balett-táncos, táncvirtuóz, akit az egyetemes táncművészet megújítójaként, a balett Shakespeare-jeként tartanak számon. A francia táncművész és balettmester, a műfaj egyik nagy reformere volt, ennek tisztelegve, emlékét őrizve, születésnapján ünnepeljük a tánc világnapját. Apja katona volt, és svájci származású szülei neki is ezt a pályát szánták, ő mégis inkább táncos lett.
Jean George Noverre (1727-1810) a táncművészet, azon belül is a klasszikus balett reformere volt.
Az ő idejében a táncot még nem tekintették különálló és elfogadott művészeti ágnak, csak udvari balett formájában létezett és mulatságok alkalmával táncoltak.
A balett igazi csúcspontját a XVIII. és XIX. század fordulóján érte el, a többi művészeti ággal egy időben. Ekkor hirdette Noverre az új idők esztétikáját. Elsőként vallotta, hogy a balett komplex művészeti forma, amely integrálja a táncot, a drámát, a zenét, a képzőművészetet. A táncszínpadokon megszokott formákat és sablonokat teljesen felülírta, és olyan forradalminak számító dolgokat vezetett be, mint az érzelemkifejezés és valódi drámaiság, a jelmezekben pedig a természetességet tartotta előtérben.
Heroikus balettpantomimjei és balettdrámái, amelyek közül az első, az 1763-as Médea szokatlanul erős hatással volt a nézőkre. Voltak, akik elájultak vagy sikoltozva rohantak ki az előadásról.
1767 és 1774 közötti időszakban Mária Terézia hívására Bécsbe utazott, ahol Marie Antoinette táncmestere lett. Bessenyei György, a magyar felvilágosodás első korszakának legjelentősebb személyisége, pedig rajongója lett művészetének. Műveltségét valójában Mária Terézia magyar testőrségében szerezte meg, ahol nyelveket tanult és szenvedélyesen olvasott. 1770-ben kezdett el írni, műveit 1772-től jelentette meg.
Járt Magyarországon is, Esterházy Miklós kismartoni birtokán lépett fel a Párizs ítélete című balettjével.
XV. Lajos halála után, 1774-ben visszatért Franciaországba, Marie Antoinette pedig kinevezte a Párizsi Opera élére. Reformelképzeléseivel nem aratott osztatlan sikert, mivel a francia főváros közönsége is túl konzervatív volt, nem fogadta jól művészi elveit.
XV. Lajos halála után, 1774-ben visszatért Franciaországba, Marie Antoinette pedig kinevezte a Párizsi Opera élére. Reformelképzeléseivel nem aratott osztatlan sikert, mivel a francia főváros közönsége is túl konzervatív volt, nem fogadta jól művészi elveit.
1791-ben Londonba emigrált, ahol sértett pályatársaival együtt dolgozott. 1800-ban megkapták az amnesztiát és hazatértek, de csalódniuk kellett, a francia főváros ugyanis mulatni és bálozni vágyott. Saint Germain en Lay-be vonult vissza, tanítványai pedig szétszéledtek a nagyvilágban.
A magyar táncművészeti életben, a magyar tánc történetében, és Győr város kultúrtörténetében egyaránt mérföldkőnek számított, amikor 1979-ben a Magyar Állami Balettintézet végzős osztálya úgy döntött, hogy együtt maradnak és társulatot alapítanak. Otthonuknak Győr újonnan épült színházát, vezetőjüknek Markó Ivánt választották, aki Maurice Béjart világhírű együttesétől megválva érkezett városunkba. 1991-ben, az alapító igazgató távozása után, Kiss János vette át a társulat vezetését. Ez új korszakot nyitott és megújult a győri együttes.
A következő mérföldkő 2015 volt. Velekei László volt táncművész művészeti vezetőnek való kinevezésével, új saját koreográfiákkal újabb szép sikereket ért el a társulat. 2020. július 1-én pedig a Győri Balett harmadik igazgatójaként folytathatta munkáját Velekei László.
Győr egyik csodája, városunk büszkesége a Győri Balett Társulata.
 |
