Vajon ismerjük-e minden részletét a városunk közterein jelenlévő értékes, nagy múltú művészeti alkotásoknak? Évszázadok óta szemlélik életünket és az elmúlt évszázadok fontos városi eseményeit a város terein állva. Történeteket mesélnek a régmúltból, felidézik Győrhöz kapcsolódó személyek emlékezetét. De vajon kellő figyelemmel szemléljük-e mi is őket?
A Széchenyi téren álló Mária-oszlop a város egyik legszebb műemléke, a város legrégebbi köztéren felállított szoborcsoportja.
Látványa a győriek számára jól ismert, de a
látogatók tekintetét is vonzza. A műemlék több elemből áll: leglátványosabb
része a karcsú, hat méter magas vörösmárvány oszlop angyalfejes oszlopfője
felett magasodó Szűz Mária, karján a gyermek Jézussal. Az alakok fején barokk
korona csillog, a gyermek kezében királyi jogar látható.
Erre a lépcsőre fellépve, a talapzatot körbejárva, felfedezhetjük a Máltai Lovagrend legfontosabb jelképét, ami múlt heti feladványunk volt.
A 12. században számos egyházi lovagrend alakult meg a Szentföldön, Dél- és Nyugat-Európában. Ezek között jött létre a Szent János Ispotályos Lovagrend, melynek hazája Málta szigete lett. Alapítója és első vezetője Frá Gerard volt, aki elsőként viselte öltözetére varrva azt a nyolcágú, nyolccsúcsú fehér keresztformát, amit ma a világ máltai keresztként ismer.
A kereszt négy ága a négy legfontosabb erénynek felel meg: a mértékletességet, az állhatatosságot, az igazságosságot, és a bölcsességet, a nyolc csúcs a nyolc evangéliumi boldogságot jelképezi, amely egyben a legfontosabb lovagi erényeket is szimbolizálja. Ezek a lelki tisztaság, a becsületesség, a példamutató élet, a rászorulók önzetlen segítése, a törekvés az igazságra, a törekvés a békességre, a tolerancia és megbocsátás, a nehézségek és az üldöztetés elviselése.
A gazdagon díszített szoborcsoport állítása olyan jelentős összeget tett ki, ami a feljegyzések szerint egy nagy magyar falu értékével felért. Felmerül a kérdés, vajon ki áldozott ilyen bőkezűen a nagy mű létrehozására és milyen alkalom hívta életre megszületésének gondolatát.
A szobor alkotóját nem sikerült az évszázadok során beazonosítani, de azt pontosan tudjuk, hogy az emlékművet Kollonich Lipót állíttatta 1686-ban annak örömére, hogy sikerült kiűzni Budáról a törököket.
Az egykori nyitrai, majd győri püspök 1631-ben Komáromban született. Szigorú jezsuita nevelést kapott, mivel anyja hitbuzgóságának köszönhetően II. Ferdinánd letelepítette a jezsuitákat Komáromban. 14 évesen a Bécsi Egyetemre küldték. Tizenkilenc évesen belépett a máltai lovagrendbe és vitézségével kitűnt a török elleni harcokban. Kétéves szolgálata leteltével hazatért és a lovagrend érdekeit képviselte. 1685-95-ig, az emlékmű állítása idején volt győri püspök, majd kalocsai, 1707-ben bekövetkezett haláláig esztergomi érsek.
Életének fontos momentumai magyarázatot adnak a máltai kereszt és a jezsuita szentek ábrázolására, valamint a törökök feletti győzelemről való megemlékezésre.
Plusz egy gyöngyszem a Mária-oszlophoz
A fontos történelmi esemény, Buda várának 1686. évi visszafoglalásának emlékét a Mária-oszlopon kívül még egy értéke alkotás őrzi városunkban.
Benczúr Gyula: Buda visszavétele a töröktől 1686-ban című, a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében őrzött történelmi festményének hiteles másolatát -az eredeti mű elkészülte után két évvel-, Peregi János győri festőművész készítette el 1898-ban. Győr városának ingyenesen ajánlotta fel, még a Városháza 1900-as elkészülte előtt. A monumentális alkotás a díszterem eredeti tartozéka volt, majd az Arrabona Városvédő Egyesületnek köszönhetően felújítva és újrakeretezve helyezték vissza a díszterembe, a visszafoglalás 323. évfordulója alkalmából 2009. szeptemberében.
Az eredeti festmény Benczúr Gyula (1844, Nyíregyháza -1920, Dolány), a XIX. századi magyar akadémikus történelmi festészet egyik jelentős alakjának alkotásaként készült, keletkezésének története is érdekes.
A történelmi festészet eredete a XVIII. század végére nyúlik vissza, igazi virágkorát Magyarországon a XIX. század második felében élte, a szabadságharc leverését követő évtizedekben vált a nemzeti ellenállás egyik fontos segítőjévé.
A festmény a millennium idején az osztrák és a magyar történelem összefonódó szálait mutatja be Buda visszafoglalása kapcsán, amit Lotaringiai Károly és Savoyai Jenő 1686 és 1697-ben végrehajtott nagy haditettei között, az osztrák császárság és a magyar királyság közös történelmének egyik csúcsaként, sikeres eseményeként jeleníti meg Benczúr Gyula.
A képet Buda visszavételének kétszáz éves évfordulójára elkésve rendelték meg a művésztől. Több mint tíz évig tartott, amíg Benczúr első vázlatából ez az óriás méretű festmény elkészült. Ez a kép ennek a műfajnak európai viszonylatban is az egyik legmonumentálisabb alkotása.
Az 1885-ben elkezdett, és az 1896-os millenniumi ünnepségekre elkészült hatalmas kompozíció Benczúr és egyben a magyar történelmi festészet utolsó nagyszabású műve, mellyel a Szent István rendet, és 1900-ban, a párizsi világkiállításon aranyérmet is nyert.
A művész 1876-ban lett a müncheni Képzőművészeti Akadémia tanára, majd 1883-ban tért haza, és haláláig a mesteriskola igazgatójaként, mint korának hivatalosan elismert művésze működött, akit megrendelésekkel, művészeti és közéleti kitüntetésekkel halmoztak el.
A győri Városháza dísztermének fényét emeli Peregi János hiteles másolata. Az alkotás bemutatja a történelmi pillanatot, ugyanakkor a hatalmas tömeget mozgató kompozíció ragyogó megoldás volt, ami itthon, de egész Európában is nagy sikert aratott.
A GyereGyőrbe Tematikus városnézések és Élményprogramok sétáinak gyakori találkozási pontja a Mária-oszlop, a város szívében.
Szerkesztette: Csobay Dániel
FotóK: Csobay Dániel fotográfus, mek.oszk.hu, josamuzeum.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése