2021. április 17., szombat

Műemlék egy falu áráért

Vajon ismerjük-e minden részletét a városunk közterein jelenlévő értékes, nagy múltú művészeti alkotásoknak? Évszázadok óta szemlélik életünket és az elmúlt évszázadok fontos városi eseményeit a város terein állva. Történeteket mesélnek a régmúltból, felidézik Győrhöz kapcsolódó személyek emlékezetét. De vajon kellő figyelemmel szemléljük-e mi is őket?

A Széchenyi téren álló Mária-oszlop a város egyik legszebb műemléke, a város legrégebbi köztéren felállított szoborcsoportja. 


Látványa a győriek számára jól ismert, de a látogatók tekintetét is vonzza. A műemlék több elemből áll: leglátványosabb része a karcsú, hat méter magas vörösmárvány oszlop angyalfejes oszlopfője felett magasodó Szűz Mária, karján a gyermek Jézussal. Az alakok fején barokk korona csillog, a gyermek kezében királyi jogar látható. 

 
Az oszlop egy kisebb átmérőjű, négyszögletű kőtalapzaton áll, melyet domborművek díszítenek: angyalok szentségtartóval, Xavéri Szent Ferenc,Loyolai Szent Ignác, Szent Sebestyén. Az alatta lévő talapzatelemek szintén gazdagon díszítettek. A domborműveken Szent Flórián, Szent Márton, Árpádházi Szent Erzsébet és Krisztus, alattuk pedig két oldalon latin nyelvű feliratok, és a szobrot állíttató püspök címere, valamint Palermói Szent Rozália látható. A kompozíciót eredetileg nyolc további szobor ábrázolása tette teljessé, ám 1897 óta csupán a talapzat négy sarkán álló Keresztelő Szent János, István király, Szent Lipót, Páduai Szent Antal barokk márványszobrát láthatjuk. Az egyenként több mint 1 tonna súlyú szobrok a 2015. évi legutóbbi restaurálás óta ismét kezükben tartják az őket jelképező attribútumokat. Ekkor helyezték a kompozíciót körülölelő kőkorlátot három lépcsőre.

Erre a lépcsőre fellépve, a talapzatot körbejárva, felfedezhetjük a Máltai Lovagrend legfontosabb jelképét, ami múlt heti feladványunk volt.

A 12. században számos egyházi lovagrend alakult meg a Szentföldön, Dél- és Nyugat-Európában. Ezek között jött létre a Szent János Ispotályos Lovagrend, melynek hazája Málta szigete lett. Alapítója és első vezetője Frá Gerard volt, aki elsőként viselte öltözetére varrva azt a nyolcágú, nyolccsúcsú fehér keresztformát, amit ma a világ máltai keresztként ismer.

A kereszt négy ága a négy legfontosabb erénynek felel meg: a mértékletességet, az állhatatosságot, az igazságosságot, és a bölcsességet, a nyolc csúcs a nyolc evangéliumi boldogságot jelképezi, amely egyben a legfontosabb lovagi erényeket is szimbolizálja. Ezek a lelki tisztaság, a becsületesség, a példamutató élet, a rászorulók önzetlen segítése, a törekvés az igazságra, a törekvés a békességre, a tolerancia és megbocsátás, a nehézségek és az üldöztetés elviselése.

A gazdagon díszített szoborcsoport állítása olyan jelentős összeget tett ki, ami a feljegyzések szerint egy nagy magyar falu értékével felért. Felmerül a kérdés, vajon ki áldozott ilyen bőkezűen a nagy mű létrehozására és milyen alkalom hívta életre megszületésének gondolatát.

A szobor alkotóját nem sikerült az évszázadok során beazonosítani, de azt pontosan tudjuk, hogy az emlékművet Kollonich Lipót állíttatta 1686-ban annak örömére, hogy sikerült kiűzni Budáról a törököket. 

 

Az egykori nyitrai, majd győri püspök 1631-ben Komáromban született. Szigorú jezsuita nevelést kapott, mivel anyja hitbuzgóságának köszönhetően II. Ferdinánd letelepítette a jezsuitákat Komáromban. 14 évesen a Bécsi Egyetemre küldték. Tizenkilenc évesen belépett a máltai lovagrendbe és vitézségével kitűnt a török elleni harcokban. Kétéves szolgálata leteltével hazatért és a lovagrend érdekeit képviselte. 1685-95-ig, az emlékmű állítása idején volt győri püspök, majd kalocsai, 1707-ben bekövetkezett haláláig esztergomi érsek. 

 

Életének fontos momentumai magyarázatot adnak a máltai kereszt és a jezsuita szentek ábrázolására, valamint a törökök feletti győzelemről való megemlékezésre.

Plusz egy gyöngyszem a Mária-oszlophoz

A fontos történelmi esemény, Buda várának 1686. évi visszafoglalásának emlékét a Mária-oszlopon kívül még egy értéke alkotás őrzi városunkban.

Benczúr Gyula: Buda visszavétele a töröktől 1686-ban című, a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében őrzött történelmi festményének hiteles másolatát -az eredeti mű elkészülte után két évvel-, Peregi János győri festőművész készítette el 1898-ban. Győr városának ingyenesen ajánlotta fel, még a Városháza 1900-as elkészülte előtt. A monumentális alkotás a díszterem eredeti tartozéka volt, majd az Arrabona Városvédő Egyesületnek köszönhetően felújítva és újrakeretezve helyezték vissza a díszterembe, a visszafoglalás 323. évfordulója alkalmából 2009. szeptemberében.

Az eredeti festmény Benczúr Gyula (1844, Nyíregyháza -1920, Dolány), a XIX. századi magyar akadémikus történelmi festészet egyik jelentős alakjának alkotásaként készült, keletkezésének története is érdekes.

                                         Benczúr Gyula - Forrás: josamuzeum.hu

A történelmi festészet eredete a XVIII. század végére nyúlik vissza, igazi virágkorát Magyarországon a XIX. század második felében élte, a szabadságharc leverését követő évtizedekben vált a nemzeti ellenállás egyik fontos segítőjévé.

                                                    Forrás: mek.oszk.hu

A festmény a millennium idején az osztrák és a magyar történelem összefonódó szálait mutatja be Buda visszafoglalása kapcsán, amit Lotaringiai Károly és Savoyai Jenő 1686 és 1697-ben végrehajtott nagy haditettei között, az osztrák császárság és a magyar királyság közös történelmének egyik csúcsaként, sikeres eseményeként jeleníti meg Benczúr Gyula.

A képet Buda visszavételének kétszáz éves évfordulójára elkésve rendelték meg a művésztől. Több mint tíz évig tartott, amíg Benczúr első vázlatából ez az óriás méretű festmény elkészült. Ez a kép ennek a műfajnak európai viszonylatban is az egyik legmonumentálisabb alkotása.

Az 1885-ben elkezdett, és az 1896-os millenniumi ünnepségekre elkészült hatalmas kompozíció Benczúr és egyben a magyar történelmi festészet utolsó nagyszabású műve, mellyel a Szent István rendet, és 1900-ban, a párizsi világkiállításon aranyérmet is nyert.

A művész 1876-ban lett a müncheni Képzőművészeti Akadémia tanára, majd 1883-ban tért haza, és haláláig a mesteriskola igazgatójaként, mint korának hivatalosan elismert művésze működött, akit megrendelésekkel, művészeti és közéleti kitüntetésekkel halmoztak el.

A győri Városháza dísztermének fényét emeli Peregi János hiteles másolata. Az alkotás bemutatja a történelmi pillanatot, ugyanakkor a hatalmas tömeget mozgató kompozíció ragyogó megoldás volt, ami itthon, de egész Európában is nagy sikert aratott.

A GyereGyőrbe Tematikus városnézések és Élményprogramok sétáinak gyakori találkozási pontja a Mária-oszlop, a város szívében.  

 

Szerkesztette: Csobay Dániel 

FotóK: Csobay Dániel fotográfus, mek.oszk.hu, josamuzeum.hu

 

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése