Május 15-én, szombaton 10 órakor mutatja be online, Szemenyei János színész, dalszerző és Horgas Ádám rendező, koreográfus, színész, táncos, író, zeneszerző újabb közös klipjüket, a Lélegzet börtönében címmel.
Tizennegyedik hónapja, hogy a koronavírus felforgatta az életünket. De azoknak, akiket szerencsésen megkímélt a járvány, aligha lehet fogalmuk arról, milyen emberfeletti küzdelem zajlik kórházakban. Még az első hullám idején úgy éreztem, hogy valamiképp hangot kellene adnom ennek az ismeretlen helyzetbe való kényszerülésnek. Meg is született a Kis suttogás, amelyet százhatvankilenc színházi pályatársammal énekeltünk fel, s az online térben negyedmillió látogatót vonzott. A harmadik hullám erősödésével viszont már az foglalkoztatott, miképp lehetne megszólaltatni az együttérzésünket mindazok iránt, akik éjt nappallá téve helytállnak a betegágyak mellett. Pont ekkor keresett meg a Szent Imre Kórház aneszteziológia vezető asszisztense, Tóth Éva, hogy szerezzek egy dalt, amelyet ajándékul adhat a végletekig kitartó kollégáinak. A felkérése célba talált, így tolmácsolhattam sokunk köszönetét.
A dal elkészült, Lélegzet börtönében címmel. Nem volt kérdés, hogy a szövegét Horgas Ádám írja, akivel együtt hoztuk létre a Kis suttogást is. Szeretem metaforikus fogalmazásnyelvét, és nem mellesleg, nagyon ért a zenéhez is. A dal dinamikáját kifejezetten az ő javaslatára pörgettük fel afrikai ütőhangszerekkel, sőt, az egyik dobsávot maga játszotta fel. A hangszerelést pedig most is állandó szerzőtársamra, Mészáros Lászlóra bíztam, akivel ekkor dolgozhattam együtt újra, hosszú betegsége után, amelyben majdnem elveszítettük. Ez a dal az ő visszatérése is. Mint mindig, ezúttal is olajozottan működtünk együtt. A vokális szólamok nagy részét is ő énekelte fel.
Megtisztelő volt, hogy a megbízóm arra is felkért, énekeljem el a dalt élőben is a kórház aneszteziológiai osztályán dolgozó munkatársainak, akiket ezzel a zenébe foglalt, személyes üzenettel lepett meg. Ami azért is volt megható élmény számomra, mert azon túl, hogy könnyeket csalt a megajándékozottak szemébe, érezhető volt, mennyire sokat jelent nekik.
Ezért sem hagyott nyugodni, hogyan mutathatnánk meg szélesebb közönségnek, mivel kell viaskodniuk napról napra a kórházi falak között. Így vetődött fel a gondolat, hogy az ott készült felvételekből forgathatnánk a dal alá egy videoklipet. Egyet értettünk Ádámmal abban, hogy semmiképp se hasson letargikusan. Így alakult ki egy összetettebb elgondolás, amely szerint a járvány árnyékában egy szerelem drámai története sejlik fel. Nemcsak a Szent Imre Kórház támogatását élveztük, de a Szegedi Nemzeti Színházét is, amelynek a tánckara Hajdú Anita egyedi koreográfiájával gazdagította produkciót, amivel már a forgatás előtt napokig készültek. Én pedig nemcsak a zenémet és a hangomat adhattam ehhez a film és a színház ösvényein találkozó úthoz, hanem nagy örömömre színészként is részt vehettem benne.
"Kérdezték tőlem, nem viselt-e meg átélnem ezt a sorsot, amely nem puszta fikció, hanem félelmetesen közel áll mindannyiunkhoz. De éppen ellenkezőleg, megkönnyebbülést éreztem. Jó ideje nyugtalanított, bármennyire szeretném támogatni a heroikus életmentőket, voltaképp alig tehetek valamit értük. Most, hogy legalább megszólaltathattam a hálánkat, az levette a vállamról a tehetetlenségem súlyát, és szinte felszabadított" - mesélte megkeresésemre Szemenyei János
A klippremiert a Szegedi Nemzeti Színház Facebook oldalán és YouTube csatornáján tekinthetik meg.
Szerkesztette: Csobay Dániel
Fotók: Szemenyei János
